Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PORSZEMEK A PORFÉSZEKBEN

Li Ruijun: Porrá leszünk / 72. Berlinálé
2022. febr. 19.
Visszafogottságában varázslatos kínai filmköltemény született egy valószínűtlen boldogság jelentéktelenségéről. Li Ruijun csodálatos filmje az idei Berlinálé versenyprogramjának legkiemelkedőbb alkotása volt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Az egyéniség és egyediség magasztalásának, a szabad önkifejezés hajszolásának, az én védelmének korában született egy olyan film, ami az emberség fogalmát mindezekkel szemben, az önfeladásban, a másoknak való alárendelésben, a végletes visszahúzódásban véli felfedezni. 

Számtalan esetben tanuljuk és tapasztaljuk, hogy ki kell állnunk magunkért és a jogainkért, hogy önálló, független mivoltunkat, határaink átléphetetlenségét kell hangsúlyoznunk, szabadságunk terét tágítanunk – erre jön egy kínai filmes és egy népmesei tisztaságú, mégis kegyetlen történetet varázsol a vászonra, amellyel aztán napokig nem tudunk mit kezdeni. Egyrészt azért, mert olyan mozgóképes csodát teremt, amit ritkán látni; másrészt azért, mert az emberi létezésnek a mai (nyugati) közbeszédben és médiakörnyezetben hiányzó, de nagyon érvényesnek tűnő dimenzióját mutatja fel; harmadrészt pedig azért, mert az egyén önmegelégedéssel történő elfojtásának magasztalása a mai Kína felől érkezve nem mentes zavaró politikai felhangoktól.

Világvégi, jórészt elöregedett kínai faluban az asszonyok addig beszélnek, míg sikerül összeházasítaniuk a két család fekete bárányát, a már bőven túlkoros legkisebb „gyerekeket”, akiknek jelenlétét a házban mindenki tehernek érzi: a férfi keveset és azt is dadogva beszél, a nőnek mintha kezeletlenül maradt csípőficama lenne, és még a vizeletét sem képes tartani. Az egyszerűség és az együgyűség határán egyensúlyozó, szinte fogyatékos két főhős a nagyobb testvérek és rokonok megelégedésére és a minimálisnál is kevesebb támogatásával megházasodik és önálló életet kezd az iparosítás és urbanizáció miatt sok üresen álló ház egyikében. Azt hiszem, nem számít spoilernek, ha annyit elárulok, hogy a falu lakóinak legnagyobb meglepetésére nem csak egymással jönnek ki egészen jól, hanem önsorsrontóan naiv viselkedésük ellenére egy gazdaságilag is életképes egzisztenciát építenek fel a szó szoros értelmében a két puszta kezükkel.

porrá1
Jelenetek a filmből

Vannak filmek, amelyekről sok év filmnézési, elemzési és -fesztiválozási tapasztalata után sem tudom megmondani, hogy pontosan mi az a megformálásukban, ami oly ellenállhatatlanná teszi őket – még úgy sem, hogy általában elsődlegesen erre figyelek. A nehézséget ez esetben valószínűleg az okozza, hogy Li Ruijun filmes beszédmódjában nincsenek látványos szélsőségek: nem él szokatlanul hosszú snittekkel, vagy ellenkezőleg, villódzó montázsszekvenciákkal, nem statikus a kamera, de nem is látunk virtuóz kameramozgásokat, képei nem túltelítettek, de nem is tüntetően minimalisták. Azon ritka filmesek közé tartozik, akiknél elindul a film, és az első snitt első percétől a vásznon teljes értékűen megszületik az ábrázolt univerzum, és oly mértékben szippantja be a nézőt, hogy a monoton cselekvések és a minimális történet ellenére is folyamatosan elfelejtünk a kifejezőeszközökre figyelni. Amely eljárás persze egyszerre tekinthető a filmművészet kiemelkedő színvonalú gyakorlásának, és válhat a legkifinomultabb manipuláció eszközévé – erre még visszatérünk.

A film gyönyörű, de szinte soha sem hivalkodó kompozíciókban, nagy türelemmel mutatja meg nekünk a kvázi középkori körülmények között gürcölő pár mindennapjait. Hosszan figyelhetjük, ahogy szántanak, vetnek, majd később aratnak, illetve egyik központi szálként azt, ahogy a sok nehezítő körülmény (a talán eredendően jó szándékú vidékfejlesztési programok gyakorlatba ültetése miatt többször költözniük kell) ellenére lakhatásukat megoldják. A film talán leginkább magával ragadó része, mikor hosszú perceken keresztül nézzük, ahogy a sok költözést megelégelve a falu határában saját maguknak építenek házat szó szerint a semmiből, két kézzel vetve hozzá a téglát. Bármennyire meglepő, egy fárasztó fesztiválon, a nap sokadik filmjeként is megbabonázva nézzük ezeket az üres, érdemi történet nélküli jeleneteket, amelyek hosszan elidőznek a mindennapi cselekvések ismétlődő ritmusán. 

porrá 2

A Porrá leszünk megközelítésének különlegessége talán a „nyersanyag” értéktelenségében és érdektelenségében rejlik. A mindentől távoli falu lepusztultságában semmi nagyszerűség nincs, nyoma sincs látványos rothadásnak: a mélységesen jelentéktelen szereplőket csupán a jellegtelen sivárság veszi körül. A csoda pedig abban rejlik, hogy Li Ruijun ezt a semmit tudja teljes értékű, plasztikus mozgóképes jelenlétté formálni a vásznon.

Az a mód, ahogy a pár nem háborodik fel a nyilvánvaló kizsákmányoláson, a családtagok átverésén, a nekik mindenkinél drágábban eladott árukon és a mindenkinél olcsóbban bevett terményen, ahogyan még az olyannyira igazságtalan adósságokat is megadják, amelyeknek ellenértékét maga a hitelező is pironkodva fogadja el – mindez a világhoz való olyan tüntetően békés viszonyt mutat fel, amelyet elképzelni nehéz, de nézni lebilincselő. A Porrá leszünk az egyén kiváltságainak és jogainak hajszolása helyett annak a belső békének és boldogságnak a lehetőségét és fontosságát hangsúlyozza, amely azzal a környezettel való harmónián és megbékélésen alapul, amelyben jó vagy rossz sorsunknak köszönhetően élnünk adatik.

porrá 3
A képek forrása: Berlinale

Az emberség eme szokatlanul mély dimenziójának ilyen magával ragadó ábrázolása ellenére egy kínai állami pénzből készült film esetén mindig felmerül a gyanú az üzenet politikai felhangjával kapcsolatosan. A Porrá leszünk pedig trükkös ebből a szempontból, mert első látásra egyértelműen rendszerkritikusnak tűnik: rámutat arra, hogy az állam által indított nagyszabású vidékfejlesztési programok végrehajtásába rendszeresen hiba csúszik, hogy éppen a legelesettebbek megsegítésére alkalmatlanok, és ha véletlenül valami mégis működőképes lenne, a hivatali gépezet korrupt működése azt is aláássa. Ugyanakkor az egyéniség önfeledt feladásáról és az ebből fakadó boldogságról szóló mese – a szerzői intenciótól függetlenül – zavaró mellékzöngéket kap az emberi jogok és az egyéni szabadság kínai állam által szisztematikusan véghezvitt lábbal tiprásának a kontextusában.

A Porrá leszünk ennek ellenére és ezzel együtt lenyűgöző film, egy olyan alkotó munkája, aki néhány nagyobb fesztivál kisebb mellékszekciója után a berlini versenyprogramban mutathatta meg tehetségét és emlékeztethetett mindenkit a mozgókép varázslatos képességeire. Az a tény, hogy egy olyan zsűri, ami – a díjakat nézve – láthatóan teljesen félreértette az elébe tárt filmeket, még csak említésre sem méltatta, csak még inkább kiemeli nagyszerűségét.

A film adatlapja a Berlinálé honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek