Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MEGÁLL AZ IDŐ

A mi utcánk / Pécsi Nemzeti Színház
2022. febr. 6.
Furcsán és sokrétűen játszik össze színház és valóság Köles Ferenc monodrámájában, a Tar Sándor novelláiból készült A mi utcánkban. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.

Persze nem életrajzi konkrétumokra kell gondolni (bár később kiderül, hogy ez is része a képnek), hanem arra a letagadhatatlan, de sokszor gondosan elfedett rögvalóságra, amivel bármelyik magyarországi nagyváros (akár Debrecen? Pécs?) vagy kisebb település kevéssé frekventált, turisták és idelátogatók számára kevéssé kicsinosított részein szembesülhetünk. „Semmi ágán lógó flakon” – juthat eszünkbe Erdős Virág találó helyzetjelentése, amikor meglátjuk a díszletben a villanyoszlop mellé krétával odarajzolt akasztott embert.  

pecsamiutcank1
Köles Ferenc az előadásban

Az előjátékban egy alkoholmámorban dülöngélő, öntudatlan alakot látunk. Bekóvályog a szétszórt gumiabroncsokkal akadálypályává alakított színpadra, sörösüvegekkel és ládákkal szerencsétlenkedik, majd miután kitámolyog a látóterünkből, jól hallhatóan elvágódik, és egy pillanat múlva véres fejjel tér vissza. A jelenet kissé hosszú, a hőzöngés egy idő után eléggé irritáló is. Nincs benne semmi megdöbbentő, az előadás témáját sejtve felütésnek sem túl erős, azt pedig kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az ilyesfajta részegség eljátszása mindig eltúlzott színészi gesztusokkal jár. Ez a felvezetés azonban jól megelőlegezi az egész előadásra jellemző atmoszférát, ahogy a nevetségesség, a groteszk és a mély szomorúság határán egyensúlyozunk mi, nézők, és persze a karakterek is.  

Az alak ezután hazaér szakadt szállására, akkurátusan levetkőzik, majd meztelenül lefekszik egy raklapból tákolt ágyra, és takaróként magára húz egy műanyag zsákot; mintha csak máris a még el nem kezdődött előadás végére érnénk. Néhány elalvás előtt elmormolt sor után a beszélő feláll, és a közönség előtt megjelenik Köles Ferenc színész, aki a drámai keretből kilépve meghitt monológban meséli el, milyen gyerekkori emlékek fűzik a szerzőhöz, Tar Sándorhoz. Itt kiderül, hogy Kölesnek az előadás láthatóan személyes ügy, és bár egy ilyen viszonyulás képes felemás következményekkel járni, itt a végeredmény kimondottan szerencsés, érdekes és emberi. Ezután a rövid, félig tán improvizált őszinte vallomás után a színész újra eltűnik, a néző előtt pedig feltárul a „mi utcánk” beszűkült világa.

pecsamiutcank2

Köles virtuóz módon ugrál a különböző szerepek között, miközben narrátorként is jelen van az előadásban. Sudák, Hesz Jancsi, Vida bácsi, Doroginé, Béres, Piroska, Végső Márton és a többiek sokban hasonlítanak egymásra, típusokat jelenítenek meg, de a játszhatóság miatt muszáj volt őket egyéniséggel felruházni. A kocsmai jelenetek pörgő párbeszédeiben a szerepek közötti váltás nem mindig egyszerű, ahogy a humor, a groteszk, a tragikum és a kilátástalanság megmutatása közötti egyensúlyozás sem. Rengeteg a szöveg, de fizikai síkon is intenzíven működik az előadás; az átöltözéseknek, az újabb történetekbe, epizódokba való belépésnek gyorsnak kell lennie.  

Tar Sándor prózája – többek között az A mi utcánk (Magvető, 1995) – szociografikus igénnyel, de ugyanakkor szatirikus-ironikus hangvétellel vizsgálja a nyolcvanas évek társadalmának jelenségeit, a rendszerváltás környékén perifériára szorult rétegek sorsát. Bár a színlap ragaszkodik ahhoz, hogy az előadás a múlt század végi ember elveszettségét, útkeresését mutatja be, amit látunk, talán önkéntelenül, de azt sugallja, hogy nem, ez nemcsak a múlt, ez a jelen is. Az élet a „mi utcánkban” talán még mindig ugyanolyan, ha nem rosszabb – ezeken a helyeken az ezredfordulónak sincsenek nyertesei. Mintha megállt volna az idő. És bár ez a világ és az itteni életek meglepő epizódokban, fura fordulatokban és vicces helyzetekben sem szűkölködnek, ami feltűnik, az mégis csak a szikár magány és a hiányérzet. „Minden nedves minden nehéz. / A nyomor országairól / térképet rajzol a penész” – írja József Attila, és ez a mély líraiság olykor ott van Tar Sándor egyszerű szereplőinek sorsa mélyén, és Köles Ferenc játékában is. 

pecsamiutcank3

Szabó Attila rendezése (a színpadra alkalmazás is az ő munkája) meg sem próbál úgy tenni, mintha nem a jelen realitásból táplálkozna, Köles Ferenc színészi alkata pedig kiválóan illik ehhez. A történetet nem emelik el a valóságtól, az előjátékban megmutatott színházi keret sem hiteti el velünk azt, hogy amit látunk, merő fikció. Mindkét alkotót – de főleg Kölest, aki erről több ízben nyilatkozott is – láthatóan szoros szálak fűzik a feldolgozott szövegekhez, értőn nyúlnak hozzá. 

A szövegen azonban – azon túl, hogy színpadra alkalmazták – mintha nem nagyon változtattak volna. Ahogy a novellákban nincsenek párbeszédek, az elbeszélői hang és a szereplők szólamai nem válnak szét markánsan, úgy – Köles lendületes átváltozásai ellenére – az előadásban is mintha egyetlen hangot követnénk végig. A nagybőgőkíséret (Szabó Kornél Dénes) hatásosan járul hozzá ahhoz, hogy a hangvétel hol harsánnyá és mulatóssá, hol bölcselkedővé és líraivá váljon. A zenész itt nem háttérszereplő, hanem a történet másik alakítója, mesélője is. 

pecsamiutcank4
Fotók: Körtvélyesy László. A képek forrása: Pécsi Nemzeti Színház

Torbán Eszter Tünde színpadi tere (mellesleg a Pécsi Nemzeti Színház N. Szabó Sándor terme, egyébként is egy kis „sötét lyuk”) egyszer garázskocsma, máskor félhomályos éjszakai utca vagy romos lakás. Egyébként gumiabroncsokkal teleszórt roncstelep, a gettó széle, ahol a szereplők azért magabiztosan botladoznak ismerőstől ismerősig, kocsmától kocsmáig vagy onnan haza. Köles karaktereinek jelenléte alakítja, formálja az egyes a helyszíneket, így válik az abroncsokból kocsmapult, szék, asztal, a folyton útban lévő villanyoszlopból fa vagy támaszfal.  

A mi utcánk, „melyet hol Ságvárinak, hol Radnótinak neveztek el, bár a lakói csak Görbe utcának hívják”, valójában egy zsákutca, ahonnan nem lehet kitalálni vagy visszafordulni. Így kap értelmet az előadás elején látható elhagyott és defektes gumiabroncsok közötti bolyongás, és így válik ez a hely a torz világ valóságos tükrévé.

Az előadás adatlapja a Pécsi Nemzeti Színház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek