Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ARCOK ÚJRA LÁTSZANAK

Szexrabszolgák (Sabaya)
2021. nov. 17.
A Szexrabszolgák emberi nézőpontból mutatja meg mindazt, ami az Iszlám Állam után maradt: arcokat, sorsokat, küzdelmet. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
A dokumentumfilm egyik, ha nem a legfontosabb küldetése, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant. Az igazán jó dokumentumfilmek ott tesznek fel kérdéseket, ahonnét mások inkább elfordulnak. 
 

Az ölés aktusa az újrajátszás és újrajátszatás eszközeivel mutat rá kamera nélkül elérhetetlen távolságban lévő mozzanatokra (fizikailag és szellemileg egyaránt). Az Akik már nem öregszenek meg az első világháborús képekbe lehel életet, és a fennmaradt felvételeket ötvözi a korszerű technikával, hogy eddig nem látott formában mutassa meg a száz évvel ezelőtti személyeket. Ha pedig a képek nem állnak rendelkezésére, a kortárs dokumentumfilm akkor sem nyugszik! A Libanoni keringő az animációs film technikáját alkalmazva mutatja meg a megmutathatatlant minden korábbi határvonalat átlépve. 
 
A Szexrabszolgák hasonlóan megálljt parancsoló határokat lép át, igaz, nem a formájával teszi. Hogir Hirori filmje küzd a láthatatlan megmutatásával, és ezért a dokumentumfilmes a golyózáport, az autós üldözést és a bozóttüzet is vállalja.
 
Az északkelet-szíriai al-Hol menekülttáborban 75 ezer ember él. A kurd fegyveres erők az Iszlám Állam katonáit börtönökben őrzik embertelen körülmények között, összezsúfolva, míg a hozzátartozóikat a Szolnok méretű menekülttáborban tartják. Az Iszlám Állam 2014-ben követett el népirtást a kurd vallási kisebbség, a jezidek ellen. Több ezer nőt és lányt hurcoltak el, akiket akaratuk ellenére térítettek át a muzulmán vallásra és sabayákká, azaz szexrabszolgákká tették őket. Hirori filmes csapata azon önkéntesek tevékenységét követi, akik életüket kockáztatva járják a tábor végeláthatatlan sátorrengetegét és egy-egy fotó alapján keresik a jezidi lányokat. A Szexrabszolgák pár ilyen kimenekítést mutat meg: a megkopott családi fotótól a nehézkes telefonhíváson át egészen a félelmetes szöktetésig jutunk el.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A Szexrabszolgák nem kínál megoldást és nincs világmegváltó megfejtése sem. Kerüli a didakszist, hiszen mit tudna mondani azon túl, hogy ami ezekkel a nőkkel történt, maga a pokol. A film egy szeletet közvetít Mahmoud és segítői akcióiból. Képet ad arról, amiről eddig fogalmunk sem volt. Emiatt hatásorientált csúcspontok sincsenek, a kamera jelenléte magáért beszél és képes magával ragadni a nézőt is. Csupán pár esetet látunk a számosból, de Hirori érzékletesen adja tudtunkra a küzdelem végeláthatatlanságát is. Több száz fotó pihen Mahmoudék előtt, a rajtuk szereplő nőknek csupán töredéke jutott ki eddig a táborból.
 
Az iraki születésű kurd filmkészítőnek a Szexrabszolgák a harmadik filmje, amit a jezidik ellen elkövetett genocídiumról forgatott. Nemcsak rendezőként, de vágóként és operatőrként is jegyzi filmjét, és Hogir Hirori kamerája a szó legszorosabb értelmében véve résztvevő. Nem katalizátora az eseményeknek, de piócaként tapad a menekítőkre és néma emberi szemként van jelen az akciónál. A Szexrabszolgákban a néző pozíciója elejétől a végéig a földön marad, nincsen objektív nézőpont, csak az, amit az ottlévők is átélnek. Előfordul az is, hogy a kamera a táborban lakó nők kötelező viselete, a burka mögé kerül, ami merész módon helyezi a nézőt a legszélsőségesebb helyzetbe. A két lábbal a földön álló antropomorf kamera miatt a film érzékeny tud maradni. A kimenekített lányok tizenévesek, egyikük ráadásul csak hétéves volt, amikor elrabolták. A filmben történtek megterhelő és szörnyű események, a józan érzékenység megőrzése miatt azonban a film nem válik öncélú nyomorpornóvá.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
A Szexrabszolgák egyik legnagyobb erénye, hogy nemcsak megmutatja a világok ütközését, de átmenetet enged egyikből a másikba. Az elrabolt jezidi lányok utáni kutatás során Mahmoudék az ISIS terroristák börtönébe is ellátogatnak. Az ott raboskodó férfiak interjúkban tesznek tanúbizonyságot róla, hogy számukra semmi kivetnivaló nincs abban, hogy több, szexrabszolgaként tartott feleségük is van a táborban. Ez a film olyat tud mutatni, amiről jobbára csak a híradásokból tudunk, és olyan autentikusan teszi mindezt, ahogy semmilyen riport. A megszólaló terroristát és a döbbent nézőt Mahmoud köti össze, aki kérdezőként vesz részt a beszélgetésben, Vergiliusként vezetve a dantei utat járó mozinézőt.
 
Mahmoud messze nem jómódú környezetben él, és saját családtagjaival is küzd. Számára azonban az éjszakánkénti kimenekítés nem opció, hanem kötelesség és valódi harc. Olyannyira, hogy az Iszlám Állam szimpatizánsai fegyverrel akarják megakadályozni a tábort elhagyó furgont, benne egy megmentett nővel, de még a Mahmoud háza körüli bozótot is felgyújtják.
 
A film nagy hangsúlyt fektet a közelikre. A személyes sorsok változásának legfőbb indikátora az arcok leleplezése. A Szexrabszolgák már-már gátlástalanul mutatja meg a jezidi lányokat bújtató idősebb asszonyok bűntudat nélküli arcát. Szintén bátor a besúgók és maguk a kimenekítők kiállása, akik vállalják arcukat, azzal együtt is, hogy tevékenységük miatt veszélyben van az életük. Az igazán különleges pillanat azonban a kimenekített lányok arcának leleplezése. Korábban csak a képmásukat ismertük, illetve ismerték az őket keresők is. A táborból való kijutással azonban megszabadulhatnak az erőszakkal rájuk kényszerített burkától és arcukat újra láttathatják. Mindezt pátosz és hatáselemek nélkül, nyers valójában, ami a hétköznapiságában hordozza eszméletlen erejét. Hogir Hirori rendkívül kifejező eszköze a mozgókép elemi tulajdonsága: az szabad, amit látunk. A kimenekített fiatal lányok arcai tökéletes kontrasztot képeznek a táborban élő nők burkában rejtegetett láthatatlanságával.
 
A Szexrabszolgák rendkívül érzékeny dokumentumfilm egy olyan közegről, ami több szempontból is perifériára szorult. Az Iszlám Állam leküzdésével a terrorszervezet okozta problémák nem oldódtak meg, sőt talán soha nem is fognak. A kurd dokumentumfilmrendező Hogir Hirori személyesen, mégis józan módon képes a szíriai menekülttábort megmutatni. A film pedig a megmutatás dilemmájában egyszerű szabályt követ: mindent láttat, amit az emberi nézőpont megenged. 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek