Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AKÁRKI NŐVÉR

Sopsits Árpád: Fekete angyal / Budapesti Kamaraszínház
2008. okt. 26.
Zenés kórházi misztériumjáték életből-halálból ellesve, két felfekvésben - az ironizálás terepére kihátráló recenzens így írná körül a színművet, melynek a szerző műfaji megjelölésként az állapot-dráma elnevezést adta. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból

Sopsits Árpád, akárcsak első nagyjátékfilmje, az 1990-es Céllövölde esetébenezúttal is a bűnügyi rovatból választott magának sztorit. A moribundus betegeit a halálba átsegítő, vagy inkább kéretlenül áttaszigáló osztályos nővér története jószerével már a darab címének olvastán a közönség emlékezetébe idéződik, s e (vélelmezett) közös tudás szemre kedvező lehetőséget kínál a hagyományos cselekményesítés mellőzésére, s egyszersmind a nyugtalanítóan végső, ám a színpadi tárgyalás szempontjából elhasználtnak, de legalábbis közhelyesen ismertnek tetsző problematika, vagyis a meghalás, az elnyújtott haldoklás újszerű megközelítésére. Nos, a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában (ős)bemutatott Fekete angyal valóban eredeti megközelítéssel próbálkozik, amely nem emlékeztet sem Örkény Rózsakiállítása, sem a Huszti Péter nyílt színi vegetálását körbemoralizáló Mégis, kinek az élete, sem más dramatizált színpadi és filmes haldoklástörténetek menetére.

Valkay Pál, Szilágyi Zsuzsa és Szabó Margaréta
Valkay Pál, Szilágyi Zsuzsa és Szabó Margaréta

Nem könnyű azonban eldönteni, hogy a Sopsits Árpád rendezésében, díszletés jelmeztervezői közreműködésével színre vitt produkció újszerűsége egyúttal esztétikai többletként is számba vehető-e. A mérsékelten steril, kórházi díszletek között elfekvő rákosztály mindennapjai, a nyomasztó procedúrák és megalázó leépülések, s a címszereplő, Andrea nővér gondjai és gondolatai ugyanis hol egy profán haláloratórium kupléi (zene: Márkos Albert) és skandálásai, hol filozofikus(nak szánt) eszmefuttatások, hol meg valamiféle kabarisztikusan csúfondáros misztériumjáték sablonjai köré rendeződnek. A nővér és családjának sültrealista nyomorúsága gunyoros elcsúsztatásban kerül elénk, a Halált és Andrea kihallgatóit egy bizarr frakkos pár adja, s a színpadról ilyesfajta rímeket hallhatunk ki a hol szólóban, hol testületileg énekelt songokból: Lidocain, / nem tokaji. / Anfetamin, / nem vitamin.

Kovács Ferenc és Szőlőskei Tímea
Kovács Ferenc és Szőlőskei Tímea

Az elegy meghökkentő, s nem is minden hatás nélkül való, ám az ingrediensek körül jócskán akad probléma. Így például a reménytelen beteg életben tartása versus eutanázia körül őgyelgő gondolatmenetek korántsem oly eredetiek, mint az előadás keretei, s bizony a halálba menendők és az injekciós tűért rajongó “fekete angyal” monológjai sem mentesek a hatásvadász, s nem ritkán lilában játszó elemektől. Olykor a repetitív nyelvöltögetés is elkedvetlenítően hat, aminthogy a kihallgatás vagy a családi étkezés keretjátékának ismétlődő szekvenciája sem ment’ a dramaturgiai kényszeredettség látszatától.

Valkay Pál és Szabó Margaréta (Szkárossy Zsuzsa fotói.)
Valkay Pál és Szabó Margaréta. Szkárossy Zsuzsa fotói

Szőlőskei Tímea a címszereppel valójában kevéssé hálás játéklehetőséget nyert: a betegápolói fásulás és a nikotexmoralizálás ábrázolása némiképp fád figurát eredményez, melynek átütő érdektelensége a főhős személyiségét felőrlő utolsó percek remélt drámai súlyát is jócskán leapasztja. A fekete angyal felesküdött ellenpólusát, az Orvost (valamint a színen felbukkanó apák epizódszerepeit) Újvári Zoltán játssza, s realisztikus játékmodora mindvégig jelentőséget kölcsönöz a szolid igényekkel megírt szövegeknek. A négy haldokló sorából (Szilágyi Zsuzsa, Tímár Éva, Cs. Németh Lajos, Stefanovics Angéla) alighanem az öregasszonyi kiállhatatlanság és magány ziccerét kamatoztató Tímár Éva, illetve a macskáját monomániásan emlegető Szilágyi Zsuzsa érdemel külön kiemelést, míg a kórházi segédszemélyzetből a nyegle segédápoló (és beszédzavaros báty), Kovács Ferenc bizonyult megjegyezhetőnek. A nagy játék a Halál két megszemélyesítőjének, az öregességében, finomkodásában szinte nemét veszítő Valkay Pálnak, valamint a vörösesszőke hajzuhatagával és fiatalságával nyűgöző Szabó Margarétának jutott. Halálkettősük frivol és fanyar, frakkossétapálcás démonkodásuk ürességében is formás, vendégszereplésük a Kabaré valamely fiókváltozatából sikeresnek tekinthető. S mégis: Halál, hol a Te hatalmad?


Vö. Tompa Andrea: Túl kegyes halál

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek