Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A JÓ TANULÓ FELEL

Spala Korinna: Ellentétek vonzásában, Lifeoholic / Budapesti Őszi Fesztivál
2008. okt. 24.
Ami azt illeti, a BŐF az idén nem kényeztette el a táncrajongókat: az EDIT magyar táncfilmjei gyengécskék, a Trafóban zajló minimál-előadások kissé zsibbasztóak voltak, Spala Korinna meg egyszerűen csak nem kortárs koreográfus. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Spala Korinna
Spala Korinna

Komolyan problematikusnak érzem az idei tánc-programot: amennyiben nem vagyunk mazochisták, és perverz módon élvezni szeretnénk a BŐF nyújtotta kínálatot, hoppon maradunk. Maximum egy-egy táncfilm jut kárpótlásul, esetleg a határterületekről az abszolút kakukktojás, Inaki Mata pezsdítő és szellemes performansza, a Barreras, de különben igazán nem vagyunk elkapatva. Azt pedig, hogy Spala Korinna – abszolút kezdő és nem is kifejezetten ígéretes – koreográfusként miként keveredett az Őszi Fesztivál programjába, végképp nem értem. Praktikusan persze igen, hiszen Fringe-nyertesként jutalmazták a fellépési lehetőséggel, de egyébként nem igazán.

Ami nyilvánvalóan kiderült a MU Színházban tartott két részes estből, az az, hogy Spala Korinna kifejezetten jó táncos (jobb, mint bárki más a darabjaiban), és feltehetően jószándékú, bizonyítani akaró alkotó, csak hát sajnos ezek a tulajdonságok indifferensek egy koreográfia színvonalát illetően. Persze szomorú, hogy függetlenül attól, hogy kifejezetten  szorgalmas csapatról van szó – hiszen biztos vagyok benne, hogy nem vették félvállról ezt a lehetőséget –, mégsem jelentett élményt a bemutatott két előadás.

Rengeteg a közhely, a klisé, az ezerszer látott panel mindkét koreográfiában, mintha az alkotónak nem lenne közlendője. Meggyőződésem, hogy az optimális helyzet az, ha egy koreográfus eleve táncban gondolkodik, eredetisége koreográfiai gondolkodásában rejlik, de néha abból is kerekedhet érdekes előadás, ha csupán a közléskényszer dúl valakiben, amit átfordít mozdulatokra. Jelen esetben egyik helyzet sem áll fenn: van egy képzett, igyekvő táncos és egy viszonylag jó táncos csapat, de a saját stílus annyira hiányzik Spala Korinna munkáiból, hogy teljesen jellegtelenné, szinte szignó nélkülivé válnak a munkák. Nem tudom, mi az oka ennek, talán a bátortalanság, megfelelési kényszer, a tapasztalat vagy önismeret hiánya – mindenesetre egy valódi koreográfus jelenléte fájón hiányzik ezen az estén.  

muellentetekvonzasaban lepelAz Ellentétek vonzásában című munkában – melyet Spala Korinna Valkai Csabával ad elő – már maga az alaphelyzet, a ragaszkodó, odaadó nő kontra kommunikációképtelen férfi felállás is roppant közhelyes. Annyiféle párkapcsolati helyzet van, miért mindig ez a két karakter kerül előtérbe? Nem minden nő mártír, és nem minden férfi érzelmi analfabéta. Amikor a férfi hirtelen haragjában a földre löki a nőt, hogy magányos, fájdalmas szólóba merítkezzen, azt biztosan több tucatszor láttam már, kortárs táncban, balettben, néptáncban egyaránt. Unom a fájdalmas tekinteteket, az összekuporodó, riadt női testet, a folyamatosan hátat fordító férfialakot, a pillanatnyi, de mindig elveszni látszó összhangot, ezért semmiféle meglepetést nem tartogat számomra ez a konstelláció. Az egyetlen értékelhető dolog a darabban, amikor az egyes mozdulatok nem úgy fejeződnek be, ahogyan az várható lenne, hanem hétköznapi gesztusokba fordulnak át.

 

Szkárossy Zsuzsa felvételei
Szkárossy Zsuzsa felvételei

A második darab, a sokszereplős Lifeoholic leginkább egy elnyújtott, alapos tánctréningre emlékeztet. Spala Korinnának még nincs egységes koreográfiai nyelvezete, viszont sokféle táncnyelvet mixel, nem ügyetlenül, de mégsem elég jellegzetesen. A cím ilyen-olyan függőségeket és szenvedélyeket sejtetett, ehelyett ismét beáll az unalom, a színpadon szorgalmas táncosok küzdenek egy heterogén mozgásanyaggal, többnyire hosszasan és álmosítóan. Pedig a zömében a KFKI Kamarabalett tagjaiból toborzott táncosok megbízható tudással bírnak, Major László a Közép-Európa Táncszínházból pedig még ebben a darabban is figyelemre méltó. Mégis aggaszt, hogy semmi jellegzetes nincs a koreográfiában, az előkerülő kellékek, a hosszú vörös lepel, a fehér, műanyag szikla, mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy Spala Korinna inkább legózik a panelekkel, minthogy  eredeti merjen lenni. (Ez különben nem egyedi probléma, a Nemzeti Táncszínházban tartott Kortárs Koreográfusok Estjén ugyanez volt a legnagyobb gond.) Pedig a koreográfusnak, a táncosoknak, sőt a nézőnek is az a legjobb, ha egy alkotó végre felbátorodik, és szakít a másolással és a megfelelési kényszerrel.

 

  A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Őszi Fesztivál 2008 gyűjtőlapján olvashatják.

 

 V.ö. Vida Virág: Csodálatos emberi test

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek