A Szexoktatás első két évadja főként arról a hosszadalmas útról szólt, amelyen haladva – tinédzser és felnőtt – szereplői felfedezik a szexualitásukat. A második évadban már elindult az erős tónusváltás, egyre komolyabb és mélyebb témák is felszínre kerültek, a szereplőkkel együtt elkezdett a történet is felnőni, a harmadik szezon végére pedig nagykorúvá is vált.

Az évad átugorja a nyarat és az új tanévvel kezd: Otis (Asa Butterfield) Rubyval (Mimi Keene) találkozgat; Maeve (Emma Mackey) a szomszéd fiúval, Isaac-kel (George Robinson) töltötte a nyarat; Jean, Otis anyja (Gillian Anderson) pedig próbálja közölni Jakobbal (Mikael Persbrandt) közös gyermekük egészen közeli érkezését. Emellé a Moordale Gimnázium új igazgatót is kap, Hope Haddont (Jemima Kirke), aki egy tinédzser szemszögéből nézve ideális iskolai vezetőnek tűnik.

Asa Butterfield és Emma Mackey

A második évad megszüntette az Otis és Maeve által üzemeltetett szexklinikát és a karakterek kapcsolataival kezdett foglalkozni. A harmadik szezon első epizódjai a klinika hiányát igyekeznek pótolni, majd ez az évad is elmélyed a központi szereplők magánéletében. Habár az egy rész – egy eset alapkoncepció megszűnik, és a tanácsadás piaci rését kitölteni igyekvő, inkább káros, semmint hasznos Szexkirály tevékenykedésének is egyetlen epizód alatt vége szakad, a Szexoktatás változatlanul számos különböző aspektusból foglalkozik a szexszel. A nyitó szexmontázs, amelyben különböző korú, identitású és fétisű párok élik meg szenvedélyüket, tökéletes összefoglalója az évad – szexuális értelemben vett – sokszínűségének, amihez remekül asszisztál a sokoldalú szereplőgárda is.

Az új szezon szemléletformálásában sok új elem jelenik meg: Jackson (Kedar Williams-Stirling) beleszeret az egyik új, nem-bináris (azaz az LMBTQ q betűjével jelölt queer) diákba; de a queer párkapcsolaton túl a mozgássérültek szexuális élete, illetve a változókori terhesség körül is megdől a tabu. A fő konfliktust az igazgatónő okozza, aki a Harry Potter Dolores Umbridge-ének kifinomultabb és modernebb megtestesítője, ráadásul szabályrendszere is ijesztően hasonló. Célja, hogy a szexiskolaként emlegetett gimnáziumot visszavezesse a „jó útra”, melynek következtében szinte száz évet fejlődik vissza a szexuális edukáció: önmegtartóztatásra és homofóbiára buzdító káros tanok kerülnek a modern eszmék helyére, válaszok és megértés helyett pedig megszégyenítéssel és csenddel felel a diákok kérdéseire. Hope azonban nemcsak önmaga és diákjai, hanem a fiatalok között is konfliktus forrásává válik; míg Jackson ellenzi az egyre diktatórikusabb intézkedéseket, barátja, Viv (Chinenye Ezeudu) az előrejutás reményében az elnyomó politika oldalára áll. Az új igazgatónő szabályain keresztül megsérti a személyes identitást is, emiatt kerül terítékre a nemi identitás kérdése: a nem-binárisok cselekményszála remélhetőleg társadalmi szinten is ösztönözni fogja majd az őszinte, értelmes, hasznos és empatikus párbeszédet.

A sorozat egyebekben is sokat komolyodott: habár Otis még mindig főszereplői státuszban szerepel, a történet hátrébb lép az ő problémáitól. A reflektorfény megoszlik közte és barátai között, így olyan nagy horderejű témák is előtérbe kerülhetnek, mint a tehetség korlátját jelentő szegénység vagy fogyatékosság, a halál, a faji identitás és örökség jelentősége, vagy a drogfüggőség. A terápiás beszélgetés, ami eddig kizárólag Otisé volt, immár mindenkié; szívszorítóan őszinte párbeszédeket, vallomásokat hallhatunk félelmekről és szeretetről.  A problémák egyre valóságosabbakká válnak; a helyzetek már nem feketék vagy fehérek, hanem árnyaltak; az élet elkerülhetetlen, igazi nehézségeinek megtapasztalásával minden szereplő más-más, a felnőtté válásból származó fájdalmat jelenít meg. Ennek ellenére a Szexoktatás nem vált át az Eufóriához hasonló sötét ábrázolásmódra. Bár a hangulat sokkal feszültebb, mint azt megszoktuk, a mostanra szinte a széria védjegyévé váló, önmaguk paródiájába hajló jelenetek sora, s a sokszor botrányos, tabudöntő és roppant okos humor ezúttal is a történet állandó kísérője marad.

Ncuti Gatwa és Connor Swindells

Már a második évad beszélt a szexualitás kortalanságáról, azonban az új szezon még merészebb: több, számos korosztályt érintő kérdést és problémát boncolgat, amelyekhez – egy terápiás beszélgetéshez hasonlóan – végtelen empátiával viszonyul. A nők jogairól, a szexuális abúzusról és az önszeretetről is képes úgy kijelentéseket tenni, hogy nem prédikál és egy pillanatra sem kísérti meg a pedantéria. Sokan hálásak lettünk volna tinédzserként, ha egy ilyen műsorból tanulhattunk volna a szeméremtestek sokféleségéről, testünk elfogadásáról és az önszeretetről.

A karakterek fejlődése bámulatos: hatalmas húzása a Szexoktatásnak, hogy semmi sincs kőbe vésve, nincsenek csak jók és csak rosszak: a korábbi évadok negatív figuráit szinte rehabilitálják az alkotók azok árnyalásával, illetve aggodalmaik, magánéleti problémáik megvilágításával. Erre a legjobb példa Ruby, aki a közhelyes „a gimi legjobb csaja” címkével egy felszínes, érzéketlen, értékrendjét tekintve is egyszerű tinédzser benyomását kelti, ám otthon önmagát teljesen háttérbe szorítva, példaértékű odaadással és önfeláldozással gondozza beteg édesapját. Üdítő Jeant is mélyebben megismerni: a 48 éves, második gyerekét váró nő, aki az élet majdnem minden területén képes határozottan fellépni, szinte retteg a kontroll hiányától és idegenkedik az igazi intimitástól, a tartós, bensőséges kapcsolatoktól. Michael Groff (Alistair Petrie), az előzmények antagonistája, a harmadik évadban nemcsak színeket kap az eddigi fekete mellé, hanem a szezon legérzékenyebb és leginkább szeretnivaló jelenetét is. Eric (Ncuti Gatwa) ezúttal tényleg ellopja a show-t, a legélénkebb mellett a legjobb karakterré nőve ki magát. Igazi diadalmenet az övé: végre nemcsak a fájdalmát láthatjuk, hanem az örömét is – annak minden nehézségével és összetettségével együtt, ráadásul az évad legerősebb kinyilatkoztatásait is tőle hallhatjuk. Adam (Connor Swindells) és Eric párosa képezi az évad gerincét, Gatwa és Swindells pedig olyan gyengédséget képes belevinni az érzelmileg és önbizalom szempontjából is különböző szinten lévő fiúk közötti kapcsolatba, amitől megrendítően hitelessé és igazzá válik a történetük.

Ha a második évad a szerelemé volt, akkor az újat mintha a barátsághoz címezték volna. Nem fél újradefiniálni a férfiak közötti barátságot: a filmipar eddig megszokott, macsós vizuális ábrázolását felváltja a valódi, őszinte kapcsolat. Otis és Eric öleléssel köszönti egymást, látjuk őket a lépcsőn táncolva, és nemcsak nem titkolják az érzéseiket, de az egymás iránti szeretetről is képesek beszélni. Aimee (Aimee Lou Wood) és Maeve barátsága ugyancsak a megszokottnál magasabb szintre lép, amikor meglepően felnőtt hozzáállással tisztázzák nehézségeiket és egymás anyukáivá válnak.

A miliő továbbra is változatlan, azonban az amerikai komédiákat immár nem csupán vizuálisan idézik meg, a nyolcvanas-kilencvenes évek tinikomédiái előtt tiszteleg a teljes epizódot kitöltő franciaországi osztálykirándulás. A zenei aláfestés kimagasló: David Bowie-tól Nancy Sinatráig sok klasszikus felcsendül, ami – az élvezeti faktoron túl – a retro közeggel együtt igazán otthonossá teheti a sorozat világát bármely korosztály számára.

A Szexoktatás tehát még fontosabb és még okosabb lett, nem elégedett meg a második évadban magasra tett léc megugrásával, tovább fejlődött, és együtt nőtt fel karaktereivel. A harmadik szezon mondanivalója egy percre sem feszélyezi nézőjét, továbbra is végtelen természetességgel és intelligenciával, minden erőlködéstől és méltatlan stílustól mentesen képes egyszerre edukálni és szórakoztatni. Bármihez is nyúl, azt az érzékenység és a humor lenyűgöző elegyével kezeli, amitől a Szexoktatás igazi unikummá válik.

 

Taglalt témái olyan problémákat is lefednek, amelyek a tinédzserkoron túli közönséget is megszólítják, így talán nemcsak az egyik legjobb coming of age sorozatként tarthatjuk számon, de az egyik legjelentősebbként is. A hetedik epizódtól többszörös katarzist is kapunk, így a befejező epizód, az abban kialakuló újabb cliffhangerek többsége már fölöslegesnek érződik. Tegyük a szívünkre a kezünket, és válaszoljunk őszintén: van bárki is, akit még érdekel Otis és Maeve szappanoperába illő viszonya, ha közben olyan kérdésekre kaphat választ, amelyeket korábban sosem mert feltenni?