Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOMÁLYOS HELYZETEK

Lövések a Broadwayn / Thália Színház
2021. szept. 24.
Az átpolitizálódott magyar színpadokon egyre kevesebbszer találkozni merész, szókimondó, totális színházzal. Az alkotók inkább csak utalásokban és a nézőkkel való összekacsintásokban végeznek partizánmunkát. De vajon tényleg csak ennyit engedhetnek meg maguknak a magyar színpadokon dolgozók? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA.
Béres Attila Lövések a Broadwayn című előadása az ismert Woody Allen-film színpadi adaptációja. A történet szerint David, az eddig kevésbé sikeres író és rendező új drámáját fogják bemutatni a Broadwayn. Ehhez Marx, David mecénása próbál meg forrást biztosítani, a nagy nyereség reményében. A pénz előteremtése okán Nickhez, az olasz maffia fejéhez fordul, aki egy feltétellel ad pénzt: Olive-nek, a maffiafőnök barátnőjének szerepelnie kell az előadásban. A hölgy természetesen egyáltalán nem konyít a színészethez. A társulathoz csatlakozik még Warner, Eden és Helen is, akik a Broadway leszálló ágban lévő művészei. A próbák nem működnek, Olive pusztítóan játszik, és David művészdarabját is folyamatosan megkérdőjelezik az alkotók. Cheechről, Olive testőréről kiderül, nagyon ért ahhoz, hogy milyen kommersz darab tudna sikeresen működni a Broadwayn, ezért Daviddal szövetséget kötve, titokban ő kezdi el átalakítani a szövegkönyvet. 
 
Bukástörténet ez, vagy legalábbis annak látszik: a fiatal, ambiciózus David meghasonlásának históriája. Hittel hisz a darabjában a kezdetekkor; úgy gondolja, hogy értéket tud teremteni a Broadway könnyű szórakoztatásra épülő világában. Hamar rá kell jönnie azonban, hogy küldetése lehetetlen, ugyanis sem az alkotótársak, sem a korízlés nem képes befogadni gondolatait. Elkeseredésében enged a siker reményének, és elfogadja Cheech vulgáris, elsőkörös, zsigeri reakciókat kiváltó ötleteit. Az eredeti szöveg szép lassan feloldódik a kommersz bulvárdarabban. 
 
Jelenetek az előadásból
    Jelenetek az előadásból
Ez a cselekményváz jól illusztrálhatná azt a sziszifuszi küzdelmet, amelyet akár korunk alkotói is vívnak azért, hogy – ha szűk keretek között is, de – értéket teremtsenek művészetük segítségével. Nem tud azonban nagy történetté válni a cselekmény: bár Hevesi László plasztikusan, hiteles megnyilvánulásokkal ábrázolja a saját magát eláruló író, David karakterét, de az ábrázolás módja és a műfaji sajátosságok nem segítik a probléma elmélyítését, hanem éppen ellene mennek. A történet végig a felszínen marad, és nem lesz más, mint a komikus helyzetek táptalaja. 
 
Ahogyan a központi cselekményszál, úgy a karakterábrázolás sem segíti a történet mélyebb rétegeinek megmutatását. Szinetár Dóra Helenje ugyan megcsillogtat valamit a kiöregedett, megkopott színésznő tragédiájából, de a nimfomániával és alkoholizmussal való viccelődés teljesen elsúlytalanítja azt. Ember Márk Cheeche az előadás végén megöli Olive-ot, mivel úgy érzi, a nő veszélyezteti előadásának sikerét. A helyzet jó, de hogy miként jut el idáig a testőr, abból semmit sem látunk. Mórocz Adrienn került talán a legméltatlanabb helyzetbe Olive karakterének megformálása során: a végletesen egysíkú, buta, erotikusan túlfűtött nő karakterét az első jelenetben való túlszexualizált megjelenés után nem tudja hova fokozni, végig megmarad az elvékonyított hang és a szexuális utalások tömkelege. 
 
Szinetár Dóra
    Szinetár Dóra
Mentes Júlia Virginia Ellenje visszafogott, pontos eszközökkel megjelenített karakter, bár a szereplő kapcsán megjelenő fordulat erőltetett, túlságosan didaktikus (lefekszik David legjobb barátjával, mert az író csak a saját darabjával van elfoglalva, aki közben beleszeret Helenbe is), ezáltal komolyan vehetetlenné válnak az ő érzései is. Szervét Tibor ízlésesen, jó humorral formálja meg Marx karakterét, de egysíkú ő is: egy dolog érdekli – a pénz. Tekintve, hogy az előadás is zsidó származásúként hivatkozik rá, ez több szempontból is problémás (és ezt nem a politikai korrektség mondatja velem). A Szabó Győző által játszott Nick sablonosan hozza a maffiafőnök karakterjegyeit, a végén azonban izgalmasan jeleníti meg a barátnője elvesztéséből fakadó őrületet. Amikor akad játéklehetősége, él vele. Nagy Viktor Warrenje ad igazán lehetőséget a nézőknek az önfeledt kacagásra. Jól él a helyzeteivel, és jó humorérzékkel formálja meg a túlsúlyos karakterszínészt. Szabó Erika Edenje és Tamási Zoltán Flenderje súlytalanok, kizárólag dramaturgiai funkciót töltenek be, és ezen Eden cuki kutyája sem segít. 
 
Az előadást nézve végig azon gondolkodtam, hogy vajon tudatos rendezői döntés-e, hogy a karakterek ennyire sematikusak és leegyszerűsítettek, vagy egyszerűen a műfaj ennyit bír csak el. Sajnos nem csak a karaktereknél bizonytalanodtam el. Számos olyan pontja volt az előadásnak, amelyet, ha akarok, egy nagy idézőjelnek tekintek, ha akarok, akkor zsigeri felületességnek. Ilyen például David karaktere, aki szép lassan feladja saját elveit a közönség szórakoztatása érdekében, vagy Olive egyik dala, amelyben hat virsli táncol be a színpadra, és ők prezentálnak egy túlfűtött tánckoreográfiát Olive-val. 
 
Mórocz Adrienn és Nagy Viktor. Fotók: Puskel Zsolt. A képek forrása: Thália Színház
   Mórocz Adrienn és Nagy Viktor. Fotók: Puskel Zsolt. A képek forrása: Thália Színház
A tánckar egyáltalán nem tűnik grandiózusnak, ahogy azt egy Broadway-musicaltől várnánk, ebben közrejátszik a kevés táncos és a jelentést nem hordozó koreográfia. A táncmozdulatok ismerősnek tűnnek, ráadásul hiányzik a tánc virtuozitása, lenyűgöző ereje. David és Helen szexjeleneténél sötétbe borul a színpad, és két 18-as karika jelenik meg a ledfalon. Ez talán utalás a bemutató előtt pár hónappal elfogadott gyermekvédelmi (értsd: homofób) törvényre, amely kimondja, hogy a szexualitást nem szabad öncélúan ábrázolni? 
 
Az előadás végén a maffiózó Nick − a „sikeres” premier utáni ünneplésen − barátnője elvesztéséből fakadó bánatában lemészárol mindenkit. Ha akarom, úgy értem, hogy az előadás finanszírozója ellehetetleníti a társulat további működését. Véletlen lenne? Vagy összekacsintás a nézőkkel? Esetleg szándéktalan szórakoztatás? Nehéz eldönteni, mert nem kapunk segítséget. Ha ezek a dolgok idézőjelbe kerülnek, akkor kellene látnunk azt az idézőjelet, amely arra mutat rá, hogy mindez irónia, túlzás, groteszk humor, vagyis éppen az ellenkezőjét akarjuk elérni, mint amit láttok. 
 
Én nem látom ezt az idézőjelet. Két dolog lehetséges: vagy nincs ott az az idézőjel, vagy ott van, de az előadás nem meri valóban kirakni. Vajon annyira rossz helyzetben lenne a magyar színházművészet, hogy már idézőjeleket is fél kitenni? 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek