Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PÁLYAMUNKÁSOK

Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemle / Tisza Mozi, Szolnok
2008. okt. 23.
A képzőművészeti film vagy olyan alkotást jelent, amit inkább festménynek gondolnánk, vagy képzőművészekről szóló dokumentumfilmet. A szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemlén bemutatott filmek többségét e két kategóriába be lehetett szuszakolni. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

A szolnoki Tisza mozi
A szolnoki Tisza Mozi

Nagyon sok filmet viszont nem: nem illettek a többi közé. A nevezett alkotásokat persze nem lehet csupán aszerint szelektálni, hogy mi való egy fesztiválra és mi nem – ezért helyesen döntöttek a válogatók, hogy számítson inkább a minőség. Ugyanakkor mégsem döntöttek helyesen, mert feltehetően sok ideillő – és egyes bemutatott műveknél értékesebb – alkotás is kihullott a kicsit hanyagul rázott rostájukon. Például díjra érdemes művek is, így a nagyobb, az A teremben közkívánatra levetített Orosz István-film is, a Pütagoreuszról szóló Útvesztők.

Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (filmkép)
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (filmkép)

A képzőművészeti film meghatározás kétségtelenül nehézkes, hiszen nem feltétlenül jelenti azt, hogy a filmnek nincs története. Nem lehet csak a szándékból kiindulni – egy film nem lesz attól képzőművészeti, hogy alkotója a képekkel festeni akar, vagyis nem az elbeszélésre törekszik, hanem érzéki élményre. Még problematikusabb a képzőművészeti filmet a kísérleti filmtől vagy az animációtól elhatárolni. Jankovics Marcell Az ember tragédiájáról, melynek egy részlete a pár évvel ezelőtti szolnoki szemlén is szerepelt, nehéz eldönteni, hogy animációs film-e vagy festmény, hiszen a rendező a Tragédia minden színét festői stílusokra építve jelenítette meg.

A díjnyertes Gyulai Líviusz derűs etűdje inkább a szépemlékű Füles-képregényeket, Zorád Ernő Krúdy-képregényeit idézte, mint Huszárik Zoltán olykor valóban festményszerű képekből komponált Krúdy-filmjét. Noha Krúdy ott mosolyog a De Ronch Kapitány naplója végén, ez a film sem maradt hű Krúdy szelleméhez: de Ronch Kapitány nem Krúdy-hős, a szerelemben mindig melléfogó kapitány esetei inkább a francia szalonvígjátékokra emlékeztetnek. Gyulai Líviusz rajzainak többsége egyébként nagyon szép munka: szemet gyönyörködtető, kedves és bájos alakjai mintha tényleg egy letűnt és szép világból származnának, csak nem Krúdyéból.

Ulrich Gábor: Ssshottt (filmkép)
Ulrich Gábor: Ssshottt (filmkép)

Ulrich Gábor visszatérő vendég Szolnokon. Munkássága egyrészt technikai szempontból kiemelkedő – magyarán a filmek kiválóan vannak megrajzolva –, másrészt van benne némi rejtély: művei nyitott művek, amelyekben egy pillanatra villannak csak fel különös formák és alakok, de nem derűs ragyogással, hanem olyan súlyos kézvonásokkal, ahogy a prózában Danilo Kiš és Mészöly Miklós írt. Ulrich filmjei, a Desdemona Break és a Ssshottt rövid szkeccsek. E műfajban hosszabb anyagokkal nem is jelentkezett szerző az idei fesztiválon – valószínűleg egy tisztán képzőművészeti alkotás hosszú ideig nem is lenne elviselhető. Legalábbis ezt bizonyította Bálványos Judit furcsa, kiszáradt vagy téli fák kopasz koronáit egymásra vetítő filmje, a Tollrajzok. A szaxofonos kísérőzene és a fák – olykor rajzolt fák – kontúrjai csak néhány percig tudtak élményt okozni. Ha az volt az alkotó szándéka, hogy az elviselhetetlenségig nyújtva a filmet meditációra kényszerítse a nézőt, a koncepció akkor sem járt eredménnyel, pedig filmje a fesztivál leginkább ideillő darabja volt.

Groó Diána:
Groó Diána: Tarka képzelet (filmkép)

Groó Diána a festőkről szóló munkáival szintén visszatérő vendég Szolnokon. Idén Gulácsy Lajosról készített egy fantáziajátékot (Tarka képzelet / A Virágünnep vége – Gulácsy álmai), amelyből sajnos hiányzott Gulácsy őrülete és burjánzó fantáziája, holott Groó a Chagallról szóló filmjével már bizonyította, hogy meg tud idézni jeles képzőművészeket.

A Richter Ablakot portréfilmnek és festményfilmnek is nevezhetnénk – bár e fogalommal szívesebben illetném Tarkovszkij Nosztalgiáját. Corinna Belz kevés szóval, de érzékletesen beszélte el, hogyan kerültek a kölni Dóm ablakaira hatvan év várakozás után színek: az üvegablakokat rossz felbontású (vagyis nagyon pixeles) képeket idéző üvegmozaikokkal pótolta.   

Tollrajzok
Bálványos Judit: Tollrajzok (filmkép)

A portréfilmek között egyébként volt néhány kiemelkedő alkotás, amelyek azonban nem a műfajuk, hanem a művészi igényességük miatt kerülhettek be a programba. Ilyen volt például a Wim Wendersről szóló darab, az Aki Előre tört – Wim Wenders korai évei, amelyben megszólalt a rendező első szerelme és első felesége, megtudhattuk, hogy az egyébként igen arrogánsnak tűnő Wenders borzalmas sivár környéken nőtt fel, nem voltak barátai, illetve csak egy igaz barátja volt, Peter Handke, az író, és hogy néhány hónapig festő akart lenni. A film érdekes volt, de ebben az  egy mondatban összefoglalható tényen kívül semmi nem indokolta bemutatását a szemlén.

Gaál István Timur Shah filmjében
Gaál István Timor Shah filmjében

A fesztivál egyik legfontosabb filmje, a Gaál István-portréfilm ezzel szemben témáját tekintve megfelelt a képzőművészeti portré követelményeinek, azonban Gaál indiai tanítványa, Timor Shah dokumentumfilmje a saját műfaji kategóriájában nem érdemelt volna erős kettesnél jobb osztályzatot. Shah számos olyan hibát elkövetett a Gaál István életútjában, amit egy jó dokumentumfilmesnek nem lenne szabad: a nyilatkozókat rosszul válogatta ki, ráadásul mindannyian majdnem egyformán ugyanazt mondták. A film a Magasiskoláról éppen csak beszélt, viszont megtudhattuk, hogy Eszenyi Enikő szerint is szép férfi volt Gaál. Mégis  érdemes beszélni a filmről. Egyrészt mert látható benne Gaál ritkán vetített első filmje, a Pályamunkások, amelyben Gaál elmondja, hogyan született ez a mű, másrészt mert Schrammel Imre keramikus – egy másik portréfilm főhőse – elmesél róla egy nagyon jellemző és fontos anekdotát. Schrammel Gaállal és Fekete György belsőépítésszel együtt katonáskodott, amikoris Fekete egy lőgyakorlaton lesérült. A politikai tiszt akkor sem engedte el a gyengélkedőre, amikor elájult. Gaál a hátára vette Feketét, elindult vele a tábor felé, és akkor sem állt meg, amikor a politikai tiszt élesre rántotta fegyverét, és megállásra szólította fel. Jó volt hallani róla.

Nekem legjobban a Moebius-portréfilm tetszett. A Moebius szalag – egy élet képekben profi munka, és a legszebben fotografált. Az Ötödik elem és más híres filmek tervezője (Moebius, alias Jean Giraud) fiatalkorában Mexikóba került. A filmet látva mind Moebius tájait, mind sötét hangulatú képregényeit (mint például a Blueberry) jobban megértettem.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek