Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KEMÉNY MAG

Heinrich von Kleist: Herrmann csatája – HOPPart / Budapesti Őszi Fesztivál
2008. okt. 23.
Az eredeti csatát a korabeli történelmi fogadóirodák fix 2-re vették, a teutoburgi erdő mocsaras küzdőterén azonban az otthon harcoló germánok legyőzték az esélyesebb itáliaiakat. Meglehet, a következő évszázadok hatalmi sorsolásához így előnyösebb kalapba kerültek. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tóth Orsi és Szilágyi Katalin
Tóth Orsi és Szilágyi Katalin

A HOPPart az Odeon-Lloyd mozi edzőtermébe vitt előadásán a hazaiak jobbára fekete-fehér-kék, Saller márkájú melegítőt viseltek, a betolakodó vendégek pedig általában a jól ismert, AS Roma feliratú bordó vagy fekete tréningben lazultak. A sportosra vett (épp Kleist születési évfordulóján, október 18-án bemutatott) darab Polgár Csaba színész-rendező és Boskovics Szandra dramaturg értelmezésében csak a Márton László fordította heroikus-patetikus dráma legfontosabb jelzővonalait meszelte a közönség elé, melynek soraiban a HOPPart szurkolóinak, munkája iránt érdeklődőknek a kemény magja foglalt helyet. Állva, ülve, fekve, lógva, járkálva – ahogyan azt a filmszínház előcsarnoka, majd az utolsó percek kivételével még mindig nem rendeltetésszerűen használt moziterme engedte, illetve a színészi nógatás diktálta. A német játékosok – sportszerűtlen, de annál jellemzőbb módon – sörözéssel erősítették testüket-lelküket, a sörösüveg duhaj összetörése sem volt idegen melldöngető lényüktől – mintha elvetemült drukkerek, s nem a haza felkent, hivatásos védői lennének! –, legfőbb háborús tápnak is a folyékony kenyér ládáit tekintették. Szó, ami szó, az ellenfelet sem kellett félteni.

Gémes Antos, Máthé Zsolt és Bánki Gergely
Gémes Antos, Máthé Zsolt és Bánki Gergely

Nemhogy tizenegy: mindössze kilenc főből kitellett az egyébként hatalmas személyzetű Herrmann csatája, ám a produkció korántsem kispályás szellemi-művészi teljesítmény. Igaz ugyan, hogy a szakvezetők és az elit csapat hallhatott harangozni valamit a cinikus, széthúzó, alantas („egyik kutya, másik eb”) hatalom ábrázolásának (bizonyára főleg egyes Shakespeare-forgatókönyvek színrevitelének) közelmúltbeli hazai és külföldi színpadi trendjeiről, edzésmódszer, játékkultúra dolgában meg alighanem megfelelő áttekintéssel bírnak a Krétakör FC és némely alternatív formációk stratégiáiról – amit létrehoztak, azt viszont a maguk erejéből, tehetségéből szabták a mozi-előtér minimálarénájára. Érdem (a nyegle komolyság nyomatéka, a gördülékeny jelenetpasszok, a megfelelő pillanatokban átalakított had- és hangrend), fogyatékosság (az ismételgető trükközés, egy-egy helyzetkihagyás, a mélyebb taktikai arzenál hiánya) egyként övék.

Roszik Hella
Roszik Hella

Sajnos, mostanában csupán a szemközti cukrászdából pillantottam az Odeonra, így nem tudom pontosan, mit hagyott érintetlenül, mit mozgatott át Izsák Lili látványtervező. Önmagában az is szép munka, ahogy az öltözékeket variálta, a szőke női hajfürtöt pótló bizsu-fülönfüggőt kiválasztotta, áldását adta a tenyérnyi „arany” karórára, amely a mindenkori Herrmann-hadijelvény.  Ha a készséges ajtók, lépcsők, bőrkanapék, plakátok saját jószántukból siettek a HOPPart segítségére, helyesen tették. Ha a női harcosok pikáns tűsarkú lábbelijeit nem a jelen célra vásárolták, hanem a lányok a saját ruhatárukból kölcsönözték: dicséret a ruhatárnak.

Magába rántó hatalmas eszmei mélységeket abban ne keressünk, hogy a figurák egymás után vagy egyidejűleg több különféle szerződést is aláírnak. A germán vezérek összefogás helyett széthúznak, a hűség helyett kifizetődőbb (sőt, akár valóban célravezető) a hűtlenkedés, férfias lelkű férfit nő játszik és nőies lelkű nő mint nő simul hozzá. Stb. A sejthetően közös elhatározással jóváhagyott elemzésben a két csatázó-összeboronálódó-szétváló fél kölcsönösen kompromisszumkész, számító ügyeskedése ugyanúgy nem újdonság, mint a két táboron belüli aljas, hitehagyó, vagyonhajhász mezcsere. A kétfejű fenevad látható a porondon.

Tóth Orsi és Mátyássy Bence
Tóth Orsi és Mátyássy Bence

A tragikus Kleist nem egészen így gondolta. Az abszurdoktól a magyar abszurdoid darabok szerzőiig sokan, sok tragikomédiában gondolták így (Weöres Sándor és Ébert Tibor, Görgey Gábor és Páskándi Géza, alkalmanként még a fordító, Márton László is). Az értéket, eredetiséget, ígéretességet az adja, ahogy a gárda kezessé teszi a választott és a készen kapott környezetet, eszközöket, és – igen feszes időegységben, nagyjából szünet nélküli két félidő alatt – formanyelvet artikulál a színműtől látszólag idegen, valójában mégis a színműhöz rendelt közegből. Polgár Csaba a partvonal mellől értő trénerként vezényelte le rögtönzésekre kész, a begyakoroltat pontosan megvalósítani képes profijainak meccsét. A szituációk nem feltétlenül kötődnek egymáshoz, de önmagukon belül kerekdeden logikusak, kimunkáltak – fűződhet belőlük láncolat.

Takács Nóra Diána. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Takács Nóra Diána. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Az érzékeny idegzetű intellektus tépelődésével Mátyássy Bence, a divatmodell-majomember paródiájával Gémes Antos, az ijedtében bömbölő diktátor nevetségességével Bánki Gergely teszi hozzá a magáét a „váltott” Herrmannhoz. A címszerep-osztásból elvileg a kezdetben szintén germán vezér Máthé Zsoltnak is ki kellene kanyarítania a magáét, ő azonban rezgőbb szerepekből pislog, mint béka a miskolci kocsonyából. A kitűnően játszó négy férfi mellé (akik esetleg alakítanak nőt is) erre az estére öt kitűnő nőt hívtak be a társulat keretébe. Csatáról lévén szó ez kissé meglepő. Radnay Csilla, Roszik Hella, Szilágyi Katalin és Takács Nóra Diána cserélgetett figurái esetlegesebbek, de testközelből látni: valamennyien és minden alkalommal rátalálnak szerepeik kemény magjára, lényegére. Tóth Orsi Thusneldaként már-már hagyományos tragédiai nőt (mondjuk a Kegyenc hősnőjére hasonlítót) remekel mai hangszerelésben, centis hajú tegnap-még-tiniként (hogy a hosszú és a rövid, levágott női haj ellentétét a szabadságállapot, erkölcsiség fokmérőjeként Kleist miért és hogyan írta meg, nem látszik izgatni Polgárt. Aztán mégis: a motívum jelentést nyer. Akadnak szöveghelyek, melyek a „gondoljatok, amit akartok” állapotában vetődnek elénk, „gondoljátok tovább” felpiszkálással).

Az emelkedetten groteszk, tarkálló Kleist-közelítésben a különféle zenei betétek – közhelyek és meglepetések – tökéletesen funkcionálnak, a filmes vége-főcím (Rómában, a Colosseumnál, a Trevi-kútnál turistáskodnak vígan a közreműködők) szintén beépül az interpretációba.

Éjjeli meccs, története és tanulsága szerint. Éjjeli, mert jelenleg éjjel adják, 22:22-es, 23:20-as kezdéssel. Villanyfényes. Fényes.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Őszi Fesztivál 2008 gyűjtőlapján olvashatják.

V.ö.: Kelemen Éva: Saller a hőseszménynek
Markó Róbert: Pellengér a sorok között
Kelemen Osrolya: Ki nevet a végén?
Szekeres Szabolcs: Sörháború
Csáki Judit: Mozizunk

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek