A Jönsson banda
2021.08.26.

A nyolcvanas évektől újat mondani képtelen heist vígjáték filmsorozat, ami 2020-ban nemcsak bárgyú, de régen elavult is. Sovány vigasz, hogy A Jönsson banda olykor képes felmutatni bájosságát. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.

„Van egy tervem!” Mit „egy” terv? Van egy briliáns tervem! A legnagyszerűbb ötlet, ami bűnözői fejben megfogalmazódott. Bankot robbantunk, széfet fúrunk, gazdagok leszünk. Mindörökre magunk mögött hagyjuk a szegénységet, ami miatt ilyen csodás tervekkel kockára tesszük szabadságunkat. Ki ne ismerné a heist filmek, vagy magyarosabban rablófilmek kiindulási pontjául szolgáló állításokat. A gengszterfilmek szubzsánereként induló filmcsoport olyan zseniális mozikkal rakta le a műfaj alapköveit, mint a korai Stanley Kubrick Gyilkossága, vagy a francia Rififi a férfiak közt.
 
A műfaj hőskora óta a komoly közelítésmódú darabok szinte teljesen eltűntek, ma már a heist vígjátékok dominálnak. A műfaj azon alapvetései, miszerint a gengszter azért a végén mindig elbukik, a komédiában már nem érvényesek. A vígjátéki rablók rokonszenvesek, tetteik nem olyan galádok, mint karriergengszter társaiké, és természetesen morálisan meg is értjük őket. 
 
Danny Ocean minden további fennakadás nélkül kirámolhatja riválisának kaszinóját, mert az elszerette feleségét. A Hogyan lopjunk felhőkarcolót antiprofesszionális hősei sikerének örülünk, mert hozzánk hasonló kisembereket látunk, ahogy felveszik a kesztyűt a mások életét tönkretevő milliomos ellen. Már nekünk magyaroknak is van saját heist filmünk, a Pesti balhé szintén a vígjátéki formát alkalmazza, de ne legyünk eltelve, más nemzeti filmgyártásokban már jóval korábban megjelent a heist film ezen változata.
 
A Jönsson-filmek a nyolcvanas évektől jelen vannak a svéd filmművészetben, sőt kis túlzással mitikus magasságokba emelkedtek, hiszen a most bemutatott A Jönsson banda a tizenötödik (!) film a sorban és a széria rebootja. A gyámoltalan kisemberek kezét és rablási kísérleteit a svéd film, úgy tűnik, képtelen elengedni, azóta színészek váltották egymást, financiálisan sikertelen rebootok érkeztek, de még a jól megismert bűnözők ifjú énjeit bemutató gyerekszereplőkkel forgatott film is készült. Vajon mit tud hozzátenni az aktuális A Jönsson banda a heist film műfajához? Az égvilágon semmit, de fontos dolgokat képes elvenni belőle, ami miatt a film nem több bugyuta heist mesénél.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A film nyitószekvenciájában máris a patikamérlegen megtervezett tökéletes rablást látjuk az anyagi professzionalizmus hiányával. Sufnituning eszközök, szegényes megoldások, porszívóval összeszedett pénzérmék, vagyis ötletes tolvajlás és meglepően ügyes képi világ. A színvonal innen csak zuhanni fog, ahogyan a banda sorsa is rosszra fordul. A be nem tervezett véletlen (kötelező klisé) gajra vágja az akciót, Charles Ingvar „Sickan” Jönsson, a banda feje 100 napra börtönbe kerül. 
 
Odabent szerez tudomást a soha nem létezett, de vágyott finn királyság koronaékszereiről. A 32 milliót érő koronát egy rég elveszett mondai szív alakú kő ékesíti, a banda agytrösztjének pedig előbb-utóbb mindkettő megszerzésére lesz ötlete. Háttérben az ősi ellenség, Knut Enberg is munkálkodik, aki vállalatainak bevételi hiányosságait Finnországban a jól működő, és emiatt korrumpálhatatlan demokráciában látja. A gonosz terv pedig nem más, mint királyt ültetni a formálódó finn trónra és meghódítani az eddig betörhetetlen finn piacot is.
 
Kisember küzd a nagyvállalat mogulja ellen, de Sickan Jönsson nem is sejti, hogy valójában a csodálatos finn demokráciát óvja a sok sebből vérző monarchiával szemben. A Jönsson banda mesebeli legkisebbik királyfiként küzd (a Jönsson az egyik leggyakoribb név Svédországban), és a mesestruktúra az egész franchise-ra igaz. Az Enberg család valamilyen formában mindig visszatér és Jönssonék is, hiába ütik meg a főnyereményt, legközelebb újra a startmezőről kezdenek. A gyermeki – rosszindulatúan: infantilis – momentumok ezt a filmet sem kerülik el. A humor (természetesen) bugyuta, a történet lényege pedig mérhetetlenül egyszerű. A család fontossága és az éretlen fogalmazásmód miatt minden súlytalannak érződik. Aki meghal, nem hal meg igazán, így izgulni sem tudunk rendesen.
 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Ha egy film ennyire visszatér a gyermeteg fogalmazásmódhoz, akkor nem is kérdés, hogy elveszíti műfaji jellegét. A Jönsson banda legnagyobb hibája pedig az, hogy elfelejti, honnan indul. A heist műfajban kijelölt hármas egység ebben a filmben romokban hever. A bevezetés (a csapat összegyűjtése), az egyensúlyi helyzet visszaállításának kísérlete (tervezés) és az egyensúly visszaállítása (rablás) teljesen összecsúszik. A film az extrém hosszú felvezetés után a tervezést kihagyva, pontosabban összegyúrva a kivitelezéssel gyorsan lezavarja a rablást. Ha a nagy struktúra hibája nem lenne eleve elrettentő, akkor a problémák kicsiben is megmutatkoznak. A szereplők olyan információk birtokában vannak, amiről nem szabadna tudniuk. Egyértelmű, hogy Sickan bűnözőzseni, de tényleg fejből ismeri Enberg felhőkarcolójának titkos járatait? Nem lehetetlen, de a film inkább felesleges karakterépítéssel tölti az időt, semmint a jól felépített caper, azaz csíny magyarázatával.
 
A karakterépítés pedig túlzás nélkül felesleges. Doris (Hedda Stiernstedt), Ragnar (Anders Johansson) és Dinamit Harry (David Sundin), vagyis Sickan csapata egyetlen karakteren osztozik, megkülönböztetni őket embert próbáló feladat. A káosz pedig tovább sűrűsödik, ha a kisebb szerepekre figyelünk. Biztosak lehetünk, hogy a svéd filmfinanszírozás a színészek száma után jár, mert ennyi jellegtelen és semmitmondó, a történetre hatást nem gyakorló szerepre más ok nem létezhet.
 
A Jönsson banda a skandináv térség kicsit ostoba, kicsit bugyuta, de a miénk típusú filmecskéje, ami hordoz valami megmagyarázhatatlan és Kelet-Európában is oly népszerű bájt. A rendező, Tomas Alfredson Suszter, szabó, baka, kémjét ismerve azonban csúnya megfázásként is tekinthetünk az izgága kamerával épített, értelmetlen montázzsal összetákolt és pocsék CGI-jal támogatott filmre, amitől negyven év alatt sem tudott megszabadulni az északi film.
 
A Jönsson bandában minden a múltban gyökerezik és oda tér vissza. Az első Jönssonligan film jóval A hal neve: Wanda zabolátlanul angol humora előtt tudott sajátos humorú heist-szériát teremteni, de a sorozat képtelen önmagán túllépni. A 2020-as film tárgyi világa is a nyolcvanas éveket idézi, holott a történet kortárs. Mintha minden elemével azt mondaná: ezen a mesén nőttünk fel, ne hagyjuk kárba veszni, megmutatjuk újra. Sajnos A Jönsson banda nem olyan mese, amit újra és újra imádunk hallani. Inkább olyan, amit egyszer is elég, sőt talán még sok is.
 
Szerző: Nagy Tibor
Címkék: Mozipremierek 2021