A halál napja Kathryn Bigelow 1995-ös méltatlanul alulértékelt mozija volt, amelyre kis számú rajongója már a megjelenésekor is rendkívül izgalmas vállalásként tekintett. A történet középpontjában egy szerelmi háromszög állt – főszerepben a dögös-vörös femme fatale rocksztárral (Juliette Lewis), a reménytelenül szerelmes ex-zsaruból lett nepperrel (Ralph Fiennes), aki egy függőségre hajlamosító transzháló nevezetű ketyerével üzletel (újra lehet élni általa saját és mások emlékeit), valamint a hűséges jó baráttal (Angela Bassett), aki tehetetlenül szemlélte barátja szerelmi megaláztatásait.
A háttérben ott tombolt az ezredfordulóhoz közelítő apokaliptikus Los Angeles, ahol – megelőlegezve a BLM-mozgalmat – egy fekete rapper-messiás, Jeriko One (Glenn Plummer) elleni gyilkosság és a rendőri túlkapások egyre nagyobb társadalmi káoszhoz vezettek. A filmben forrtak az indulatok, izzott a szenvedély, harsogott a zene és tényleg minden főszereplő nagyon stílusos és szexis volt benne: ehhez képest a mozi jó nagyot bukott a jegypénztáraknál.
Nos, Lisa Joy – Christopher Nolan sógornője, vagyis a neje annak a Jonathan Nolannek, aki a bátyja társírójaként számos filmsikert jegyez, feleségével közösen pedig az HBO-sorozat, a Westworld mögött áll – az Új múltban ezt az 1995-ös alapsztorit aktualizálta – bár a végeredményt látva inkább azt mondhatnánk, hogy herélte ki.
A sztori a globális felmelegedés következtében félig óceánba süllyedt Miamiban játszódik, ahol már csak a szupergazdagok laknak valóban száraz földterületeken. Főszereplőnk, Nick, az ex-katona (Hugh Jackman) itt bizniszel egy különleges ketyerével: egykori katonatársával és legjobb barátjával, Wattszal (Thandiwe Newton) együtt emlékeket árul, amelyeket a megrendelő (kockáztatva a függőséget is) újra átélhet – szolgáltatásaikat időnként a bűnüldöző szerveknek is felajánlják, hogy könnyebben el lehessen kapni a gazembereket.
 Jelenetek a filmből |
Egy napon Nickhez és Wattshoz vörös estélyi ruhában besétál a titokzatos Mae, a bárénekesnő (Rebecca Ferguson), aki „csak” a kulcscsomóját szeretné megtalálni az emlékeit híva segítségül. A férfi persze rögtön beleszeret, így amikor Mae néhány szenvedélyes hét után szó nélkül lelép, Nick a közös emlékeikben kezd kutakodni, hogy magyarázatra leljen. Ahogy azonban egyre mélyebbre ás a múltban, Mae-ről kiderül, hogy egy számító femme fatale volt, aki okkal kereste meg éppen őt. Nick mégsem tud szabadulni az érzéseitől, hiába próbálja őt Watts jobb belátásra bírni. Mindeközben a háttérben felsejlik egy magasabb politikai körökig vezető elsikált gyilkosság, amelyben a férfi több ügyfele is érintett.
A Nick narrációjában elmesélt történettel nem az a baj, hogy Bigelow filmjére hajaz (sőt, ebben valószínűleg egyfajta főhajtást kell látnunk), hanem hogy az újraértelmezés és aktualizálás során bátortalanul kilúgozza annak minden lényeges pontját. Míg A halál napja máig emlékezetes maradt, az Új múltra minden bizonnyal hosszabb távon a felejtés vár: a politikai áthallásai is kimerülnek annyiban, hogy a világot kiváltságos gazdagokra és jogfosztott szegényekre osztja; a Ferguson–Jackman–Newton-háromszög meg egyszerűen nem működik: nulla a szexuális feszültség a szereplők között, akik inkább csak szavakban győzködik őrjítő szenvedélyükről a nézőt, semmint hogy érzékeltetnék azt. A narrátor egyébként is mindent túlbeszél, és főleg emlékkönyvekbe illő bölcsességeket puffogtat a jelenben feloldódó múltról, meg a múltba vesző emlékekről vagy a szubjektív memóriáról. Ezeket a bölcs kinyilatkoztatásokat ráadásul kifejezetten röhejessé teszi egy-egy jelenetben, hogy a múlt megidézéséhez egy kád vízbe kell alámerülniük a szereplőknek.
 A képek forrása: MAFAB |
Bár Bigelow filmje az alap, de egy-egy kulcsjelenet (nem az, amelyikben Mae nem találja a kulcscsomóját) más klasszikus mozikat és tech noirokat is megidéz, kezdve a Ghosttól (1990), a Különvéleményen (2002) és a Forráskódon (2011) át egészen a Szárnyas fejvadászig (1982), valamint az Eredetig (2010).
Joy szemmel láthatóan jól ismeri a műfajt, nem beszélve magáról a filmtörténetről (a vörös estélyiben pompázó Mae a frizurájával egyszerre tiszteleg Veronica Lake, Jessica Rabbitt és Kim Basinger előtt a Szigorúan bizalmasból), egyelőre azonban nem sok érdemi mondanivalója akad. De hogy valami jót is mondjuk: a víz alá merülő Miami a cölöpházaival háttérként roppant látványos jelenség.