Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÜLÉST FOGLALNAK

Shakespeare: A velencei kalmár / Centrál Színház
2008. okt. 19.
A frissen nevet cserélt és előnyére átépített Révay utcai színház merész vállalással látott Shakespeare felette kényes színdarabjához. Az eredmény kétes, de Haumann Péter színpadi létezése ezúttal is kiérdemli figyelmünket. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Harcsa Veronika az előadásban
Harcsa Veronika

“…felvázoljuk a gyűlölet természetrajzát, igyekszünk rámutatni közös felelősségünkre, kiutat mutatni a démoni erők bűvöletéből”virít a nagyralátó kijelentés az előadás szórólapján, s a Centrál Színház internetes oldalán, ha lehet, még direktebb mondatokat találhatunk A velencei kalmár időszerűségét bizonyítandó: Két éve közéletünk főszereplője a gyűlölködés. Elodázhatatlan kötelességünk beszélni erről. Régen volt akkora szükségünk erről szóló mesére, mint ma, amikor a gyűlöletbeszéd, vandalizmus, fasiszta jellegű szervezkedések lassan – ijesztő szó – megszokott eseményei lesznek közéletünknek.” E fenyegetően spilázó beharangozást követően némi léha megkönnyebbüléssel tapasztalhattuk, hogy a Puskás Tamás által rendezett produkció mégsem „állásfoglalás”, jószerével tartózkodik az aktualizáló kikacsingatásoktól, s inkább csak leadni kívánja a művet: Harcsa Veronika és kisegyüttesének melodikus közreműködésével, ökonomikus szerepösszevonásokkal, a színészeket rendre az előadás hátterét alkotó (s a Serenissima tanácskozó termét megidéző) széksorból játékra/munkára vezényelve.

JelenetképJanicsek Péter, Kovács Vanda, Radnay Csilla, Schmied Zoltán és Simon Kornél

Ám ha saját beharangozójának esztétikai életveszedelmét le is gyűrte a társulat, probléma így is maradt jócskán. A velencei kalmár modern kori recepciójának nagy buktatója, a XIXXX. századi antiszemitizmus, a holokauszt teremtette drámai horizontváltás, másképp a darab nyugtalanítóan modernizmus előtti, antivagy filoszemita kategóriákkal nem körülírható jellege igencsak feladja a leckét, s szintúgy komoly kihívás a drámabéli durva tréfák, vagy éppenséggel a szakirodalom által igen korán felismert homoerotikus szál (AntonioBassanio) színrevitele. Nos, a Centrál Színház előadása öltönykosztüm, illetve karneváli maszk és kaftán jelmezeivel egyensúlyozni látszik a korok között, vállalja a grobián vonulatot, aggály nélkül jelenetezi a címszereplő kalmár férfiszerelmét, s nem billenti a produkciót az elérzékenyülő, “bántják szegény Shylockot”értelmezés irányába.

Magyar Attila
Magyar Attila

A közelítés tehát rokonszenves, azonban a sikeres kivitelezéshez két nélkülözhetetlen elem hiányzik: a rendezői spiritusz és a társulat. Az a pár ötlet, mint például a színészek végesetlen ücsörögtetése a hátsó széksorban, vagy a szolgaként stand up poénkodó Magyar Attila ésa férfiruhájában meglepetésként hatóBorbás Gabi bohóctempója, kevés az üdvösséghez. Simon Kornél és Janicsek Péter enyelgése viszont se nem kevés, se nem sok, hanem egyszerűen csak kínos, még köznapiabban fogalmazva: ciki. Simon Kornél a címszerepben egyegy röpke pillanatra mutat valamit tehetségéből, de túlnyomórészt ő is pusztán a szürke árnyalatait váltogatja, akárcsak a többi fiatal, akik közöttfájdalom! – szemre néhány telivér műkedvelő is akad.

Haumann Péter
Haumann Péter

A legegyszerűbb kritikusi csuklógyakorlatok közé tartozik Haumann Péter modorosságairól értekezni, ám ez az este is bizonyította, hogy a színészi jelentékenység, a színpadi jelenlét intenzitása érdektelenné teszi a manírok leltárszerű leolvasását. Hiába ismerjük meghitten Shylock gesztusait a Mel Brooksmusicalből és Nótibohózatból egyaránt, Haumann játéka (vagy épp háttérben üldögélése) ezúttal is autentikus, s nem mindennapi intelligenciával adja a megvetett, bosszúszomjas és kijátszott kívülállót. Shylock előszeretettel citált kismonológja nála szenvelgés nélkül, tempósan zuhog; a darabbéli zsidó megalázottságát és kegyetlen követelését egyarányos érzékletességgel formálja.

Janicsek Péter, Kovács Vanda, . Szkárossy Zsuzsa felvételei
Janicsek Péter, Kovács Vanda, Mihályfi Balázs és Haumann Petra. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Haumann jelenléte jóformán egymagában biztosít súlyt az előadásnak, s ennek a ténynek fényes bizonyságát is kaptuk az utolsó percekben. Az ítélkezési jelenetet követően Puskás levezényelte a színpadról a színészt, alkalmasint Shylock történetből/életből való kihullását érzékeltetendő, ám a hátramaradó jelenetek nem a Shylock nélküli világ súlytalanságáról, hanem sokkalta inkább a Haumann nélküli színpad ásító ürességéről árulkodtak. S ezen még a JessicaLorenzo vegyes házasság kudarcának belengő végsejtése sem változtat fikarcnyit sem.

Vö. MGP: A velencei zsidó
Sz. Deme László: A gyűlölet arcai 
Almási Miklós kritikája

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek