Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FEKTESSEN NITSCH-BE!

A festő inge – Hermann Nitsch Budapesten / Budapesti Őszi Fesztivál
2008. okt. 18.
Hermann Nitsch hetvenéves, és szép manierista szakállával ismét eljött Budapestre. Most egy kereskedelmi galéria, a Galeria White állított ki közelmúltban készült olajfestményeket és kvázi-hitelesítő fényképeket az Orgia Misztérium Színház akcióiról. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.

Hermann Nitsch
Hermann Nitsch

A „hitelesítésre” azért van szükség, mert a szertartások akcióiból kinövő festészet egyrészt mintha ellentmondana Nitsch eredeti szándékának – hogy ugyanis a táblakép tradíciójával az eleven művészi akciónak le kell számolnia -, másrészt a fröccsentett vörös vásznak túlságosan kevésnek bizonyulnak önmagukban az őket igazoló eredet nélkül. Töredékek csupán, és a másodlagosság érzésén akkor lehetne segíteni, ha több volna belőlük. Sok Nitsch-festmény föl tudná idézni a hatnapos játék szédítő, véres brutalitását, a vallásos megszállottság és a pogány állatáldozat komoly színjátékát, a részvétel elevenségét, ez a néhány kép viszont valóban csak ahhoz elég, hogy a galéria, intenciójának megfelelően bevezesse Hermann Nitsch-et a magyar műkereskedelembe. Ez a piaci szándék önmagában nem kifogásolható, de az sem volna baj, ha az üzleti szellem fékezhetetlen penészgombája valamicskét meghagyna a művészet önmagáért valóságának illúziójából.

Nem volt Nitsch mindig ilyen keresett, osztrák állami nagydíjas és az egyetlen művész, akinek életében két múzeumot állítottak, a kolozsvári egyetem díszdoktora – volt idő, hogy az állam istenkáromlás miatt fél éves börtönbüntetésre ítélte. Ez 1967-ben történt, közvetlenül az előtt, hogy a művészi szabadság lehetségessé vált Ausztriában, de a későbbiekben sem a mélyen katolikus, mélyen reakciós országban ért el sikereket. Hosszú időre volt szükség ahhoz, hogy meglássák benne azt a művészt, aki a bécsi akcionizmus egyik fontos szereplőjeként az osztrák festészet századeleji fénykorához hasonlítható elismertséget képes szerezni.

A festő inge
A festő inge

Az ötvenes évek végének konzervatív légkörében a táblaképi esztétikától megfosztott vallásos misztériumjátékok egyszerre fordulhattak a nemrég még nemzetiszocialista Ausztria és a karakter nélkülivé vált művészet ellen. Az amerikai expresszionizmus felszabadult gesztusnyelve biztosan segítette Nitsch-et a közvetlen részvétel összművészetére való rátalálásban, de jellemző, hogy ez a zsigeri radikalizmus épp Közép-Kelet-Európában alakult ki. Végül is itt működött a középkor legnaturalistább táblaképfestő generációja, amelyet Dunai iskola néven ismerünk (Nitsch feje nem olyan, mint Dürer prófétája?), és amely a keresztre feszítés ikonográfiáját a testi gyötrelem példátlan ábrázolási módjával egészítette ki – gondoljunk Altdorfer vértől csöpögő Krisztusára. A kereszténység élettagadásával szemben – „Megöltétek, és még meg is eszitek”, mondja Nitsch – inkább a dionüszoszi életigenlést választja, amely formájában a passió elemeit, hang és látvány dinamikus együttesét jelenti, és amelyet így fogalmaz meg: „Az én felfogásom szerint a passió fordított orgia. Az orgia excesszusba torkolló életigenlés, a passió pedig excesszusba torkolló élettagadás, s a szadomazochista élményben találkozik egymással a kettő.” (Beszélgetés Adamik Lajossal, Balkon, 1999/9)

 

Vér-kép. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Vér-kép. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Az akcióban való részvételre Nitsch napokon keresztül készíti föl a résztvevőket, mert a katarzishoz vezető út igencsak fölkavaró: a fölhasított állat belsejének a „földolgozását” később a meztelen testre fröccsenő vér semmihez sem hasonlítható látványa követi. A vérnek, az élet és a halál nedvének nem is a csurgatásos, kilövellős vörös képeken a legintenzívebb a borzalma, hanem a rituálé szertartáseszközén, a redőkbe száradt fehér festőingen. Ez az installáció, az önállóvá vált mű egyesíteni tudja a pogány és a keresztény vallások primitív miszticizmusát és kenetteljes áldozati hajlandóságát, fölidézni a papi áldozat érzéki és szimbolikus jellegét. Mélyen vallásos darab, amely valaha megérintette az őskereszténységtől kissé eltávoldott katolikus egyházat is. Szinte sajnálja az ember, hogy ez ma már nincs így.

 

 

(A kiállítás október 19-ig volt megtekinthető.)

 

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Őszi Fesztivál 2008 gyűjtőlapján olvashatják.

 

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek