Maurer Dóra hat műve a világhálón még könnyebben becsapja a nézőt, mint a valós térben, bár távolról ott is zavarba jönnénk az optikai térhatástól, amit a műhöz való fizikai közelítés oldana fel. (A kiállítás a két ünnep között, valamint januárban személyesen is megtekinthető, előzetes bejelentkezéssel – a szerk.)

 

IXEK 7-1 a Vintage Galériában rendezett tárlat címe, ami amellett, hogy megnevezi a sorozatot – hiszen a művek kulcsa a keresztezés – egyben utal a művész matematikai, vagy pontosabban rendszeralapú szemléletére is, ami Maurer festészeti munkásságának kiindulópontja. Ha elkezdjük módszeresen „leltározni” a képelemeket, megértjük a szisztémát, s egyre világosabban tárulnak fel a hol racionális, hol játékos részletek, például a színelméleti tézisek és a térbeliség illúziójának a logikája. 

 

Itt például Maurer Dóra a három alapszínre redukálta a kiindulóhelyzetet. Mindegyik művön piros, sárga, kék „lapokat” illetve felületeket „helyez” egymás mögé különböző sorrendben, s egy vagy két színsáv a többit átmetszve előre vagy hátra hajlik. Mindemellett az alapszínek úgy viselkednek, mintha átlátszó plexilapok lennének, mert egymás fedésében létrejönnek a keverékszínek. Az érzéki csalódást elősegíti, hogy a festmények nem szabályosan négyzetesek, hanem formázottak, vagyis a vászon alakja a kivágásokkal a formaelemeket követi.  

 

E művek születése megszerkesztettségük, sík-, tér- és színrelációik okán nem a festővásznon kezdődik, hanem kisméretű rajzokon, ahol vázlatok során tisztul ki az a képlet, ami az alapállapot megbontása, elmozdítása következtében egy új viszonyrendszer variációit, vagy éppen lehetetlenségig fokozását ábrázolja. Most nem, de egy évvel ezelőtt, ugyanebben a galériában az Ahogy tetszik című kiállításán a művész mutatott néhányat a ceruzával készült fázisrajzokból is, s bár azok egy másik problematikára vonatkoznak, talán érdemes megszemlélni itt, hogy közelebb vihessen az alkotófolyamathoz. (Ráadásul, ha már online, és az időkorlát sem számít, megnézhetünk rögtön két Maurer-tárlatot.)

 

A rendkívül sokrétű, hat évtizedes életműből a Vintage Galériában mi, itthon maradó magyarok az utóbbi évek festményeit láthatjuk, az angolok azonban az életmű keresztmetszetével ismerkedhetnek tavaly augusztus óta a világ egyik legbefolyásosabb galériájában, a londoni Tate Modernben. A másfél éven át (2021. január 24-ig) tartó esemény rendkívüli jelentőségű, hiszen eddig jobbára az íróink kényeztettek minket hasonló léptékű nemzetközi elismeréssel. 

 

Maurer Dóra első külföldi kiállítása 1966-ban volt Bécsben, öt évvel a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után (ahol mellesleg nem kapott diplomát Ék Sándor, a rendszer egyik szorgalmas, grafikus éllovasa növendékeként). Azóta számos kiállítása volt a földkerekség legjelentősebb múzeumaiban, művei – többek között – megtalálhatók a párizsi Pompidou Centre, a New York-i MoMA, a chicagói The Art Institute gyűjteményében. Noha addig sem volt ismeretlen külföldön, 2011-ben, az Isztambuli Biennálén való szereplése egyöntetű, fokozott figyelmet váltott ki a nemzetközi szcénában.

 

E rendkívüli életmű és pálya fényében fölöslegesnek tűnik mesterek után kutatni, főleg, hogy a szó klasszikus értelmében ilyen nem is volt (ez a fenti, főiskolai utalásból is sejthető). Tanárai helyett Maurernek barátai voltak: Major János, Keserű Ilona, Kovásznay György, Vekerdi Tamás, Karátson Gábor, ők hatottak egymásra.

 

Ámbár van még valaki, aki ebbe a sorba kívánkozik: Josef Albers (1988-1976), a Színek kölcsönhatása című könyv szerzője. A 90-es években csak angol nyelven hozzáférhető kötetet gyakran forgatta a művész a színek napszakok szerinti változásán töprengve, majd később le is fordította magyarra. (2006-ban jelent meg.) S bár a színtani megközelítés sem mellőzhető Maurer festményeinek megértéséhez, nem ezért van itt Albers helye, hanem hasonlóan kutató szellemisége miatt.  

 

Albers is egyszerre volt képzőművész és oktató (Maurer évtizedekig tanított a Képzőművészeti Egyetemen), s egy régebbi írásában fogalmazott úgy, hogy „a cél: a felfedezés”. Ez az, ami rokonítja őket, s ennél találóbban és tömörebben mi sem tudnánk Maurer Dóra munkásságát summázni.   

 

A kiállítás 2021. január 15-ig a vintage.hu oldalán itt található.