Mert különben minden ember sértett lény, kivétel nélkül. Kiszakad a hús a húsból, sérül. Mi ez? Miért fáj a fény? Az élet sokoldalú és lényegében fölmérhetetlen képtelensége okozza ezt a sértettséget, a miértek és a hogyanok rettentő kavalkádja, a sors, a sorstalanság, a véletlenség, a predesztináció, a veled is megtörténhet ráismerése. A létezés önmagában sértettségi állapot, kevéssé látszik, bizonytalanul homálylik életünk oka és értelme, mert ha szeretek, ha utódlási feladataimnak is szépen eleget tettem, miért is a mélabú, a honfibánat, a szorongás. A tehetségesebb emberfajta ezt a sértettséget figyeli, értelmezi és kérdezi folyton, nem hisz föltétlenül, inkább, hogy így mondjam, szeretettel és kegyetlenül érdeklődik, és ha van is sértődésre oka, a sértettség alapélményét mindig is előbbre helyezi. A sértettséget gondozni kell, alázatot és türelmet kell hozzá hívni, szabadságra kell nevelni, illetve erőteljes jellemességet kell elvárni tőle. Minden nagy életmű esetében megfigyelhető a földolgozandó anyaghoz kapcsolható erkölcsi vonás, ettől függetlenül nagy alkotó vagy tehetséges ember minden további nélkül lehet szarházi alak. Egy jellemtelen f.

 

Sértődöttnek lenni nem más, mint utat engedni/adni a tehetségtelenség vagy a kisszerűség élményének. A honi, aktuális dramaturgia azt mutatja, hogy uralomra került a sértődött ember. Nemzetileg is sértődött, történelmileg és kulturálisan is az. Közbevetőleg, én például láttam olyan írókat, akik eleve sértődötten léptek föl az irodalom színpadára, sértődötten írtak, sértődötten fogadták a műveik fogadtatását, sértődötten olvastak föl a nagyérdeműnek, belengte és körbevette őket valami savanyú kellemetlenség, és soha nem tudták átlépni azt a szintet, amelyben aztán egyértelműen és nyilvánvalóan fénylik föl a tehetség. Ami mindazonáltal probléma is, örök feladat, tehetség nem nyugodhat. Úgy tehát sértődött emberek uszultak rá az országra, a kultúrára. Fürtökben, csapatokban támadnak. Sértődöttségüket kiterjesztik, popularizálják, egyúttal fölmentik a morál szabályozó és kordában tartó befolyása alól, harci helyzetbe helyezik. Megbántottságuk oka sokszor egészen különböző, a hidegvíztől megbolonduló mellbimbótól eljuthatunk a messzi Trianonig. A sértődött ember ritkán kérdezi magát, miért ez vagy az történik vele. Miért így alakul az életem. Ha talán megkérdezné, némi fájdalmas önvizsgálatra kényszerülne, és hát mennyivel üdítőbb mást okolni, másra mutatni. A sértődöttség pozíciója vádpozíció. Még az is lehet, hogy akad némi alap, akad egérkenagy valóságos ok, de a sértődöttségből elefántot fabrikálni, életvezető elvet, világszemléletet építeni igazán gyermeki dolog. A nagy művész attól lesz nagy művész, hogy valamely élményéből, mely sértődésre is adhatna okot, a sértettség felé képes indulni. A sértődött ember a sértődött társaságát keresi, egymást erősítik, egymást magasztalják, egymást tüntetik ki, legyőzendő a rémületes kisebbségi érzést. Tkp. elég jó biznisz is lehet sértődöttnek lenni. Bosszúvágya, hogy a sértettségre már nincs szeme, csillapíthatatlan. Sértődöttség el nem múlik. Még az elmúlás sem homályosítja. Harcba hív még a síron túl is.