Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ROAD NOVEL

Tompa Andrea: Haza
2020. aug. 18.
Na, nem úgy, mint Jack Kerouac híres regénye, az Úton, és nem is úgy, mint Cormac McCarthy Az út című műve, de mégiscsak road novel ez, és a végén megérkezünk... hova is? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Haza, ez lenne a legegyszerűbb válasz, csak nem igaz, sajnos vagy sem. Mert miközben a Haza című regény háttércselekménye egy autós utazás a főhős otthonából a szülővárosába, egy másik országba, mégsem hazamenés ez, bár minden a haza körül forog.
 
Haza. Telített szó, hétköznapi és fennkölt, tűri a strapát, a kisajátítást; vonzza magához a háborút meg a békét. És lám, Tompa Andrea tollán a Háború és békét is…
 
Minden jó műalkotás dialogikus viszonyt teremt a befogadójával, de ebben a regényben ez a hermeneutikai közhely részint kitágul, részint konkretizálódik: muszáj hozzátennünk a magunk kérdéseit és/vagy válaszait, mindközönségesen a saját haza-történetünket, ahhoz, hogy az író haza-dzsungelében eligazodjunk.
 
Nem esszéregény, noha a gondolatfutamok esszéisztikusan fonódnak egymásba; nem is fejlődésregény, noha az időben végrehajtott „oda-visszázás” a főhős hazáról való gondolkodásának stációit is megmutatja; én, csak amúgy saját használatra, társalkodókönyvnek neveztem, mert hát végigtársalogtam a szerzővel ezt a majdnem ötszáz oldalt.
 
Lehet referenciálisan olvasni, hiszen a főhős – noha egyes szám harmadik személyben van szó róla – megejtően hasonlít az íróra, bár a teljes megfeleltetéstől inkább tartózkodnék. De még ez a referenciális olvasat is megduplázódik; a dialógus révén hozzátevődik az én-történet, az én hazám és otthonom. Összejátszik a saját – olvasói – elmenés, megérkezés, haza és otthon a főhős dilemmáival. Akkor is, ha az én eddigi konkrét otthon-keresgéléseim egy nagyjából öt kilométer sugarú körben történtek. Hazát már én is távolabb keresgéltem, mert a gyökerek – a hajszál és a karvastagságú – messzebbre nyúlnak.
 
Vannak portrék és történetek – nem illusztrációk, noha mind erősen belekapaszkodik a haza-keresgélésbe, hanem variációk. A kerettörténet pompás dramaturgiai apropó: a főhős a harmincéves érettségi találkozóra igyekszik, ahol beszédet kell mondania, ennek ürügyén kerülnek elő a régi osztálytársak, az ő sorsukkal.
 
Például Ágó, a csillagász, aki „tenure” egy rangos amerikai egyetemen. Klasszikus sikertörténet az övé, melyet némi vajszínű árnyalatba von, hogy szinte végigalussza a hosszú autózást, mintegy jelezve, hogy ez a hazaprobléma a csillagok világa alatt van. Vagy Csaba, a Svédországban élő „ügyes”, aki rettenetes nézetei mellett nagy szívvel és egy „bizonyos nosztalgiával” („certain nostalgia”) éli kalandos életét. Vagy Ari, aki annyira világvándor, hogy pókerezhetne az útleveleivel, és csak a családi élet megszervezése állít korlátokat az otthontalanságának. És ott van Edina – na, az ő történetével végigfuttattam magamon néhány gondolatkísérletet, hiszen feltételezésem szerint mindenkinek van vagy egy Edinája, vagy egy Ágója –, aki otthon lett bizonyos szempontból sikeres, és három nyelv biztos tudásával a tarsolyában az anyanyelvét oktatja másoknak.
 
Ezt a bizonyos autóutat a főhős friss jogosítvánnyal vezeti végig, ami csak látszólag lényegtelen mellékkörülmény, valójában nagyon is fontos, hiszen a felfokozott koncentráció, a vezetésre, útviszonyokra fókuszáló csőlátás éppenhogy segíti a mélyen lakozó, bizonytalan körvonalú belső dilemmák felhabzását. Felbugyborékol a múlt, a rengeteg kacskaringó, amelyekben nemcsak a világ fizikai birtokba vétele, a rengeteg utazás, a már-már kényszeres úton levés, elindulás, megérkezés veti föl minduntalan a haza és az otthon komparatisztikus karakterét, hanem a nyelvekben és kultúrákban való barangolás is. Mert angolul beszélni például jó, de leginkább kényelmes; nemcsak azért, mert az ember nem azt fejezi ki, amit ki tud mondani, inkább azt, amit gondol, hanem azért is, mert a kimondott szó szinte rögtön eltávolodik a kimondójától, és ledobja magáról az érzelmi ballasztokat. A „mi a te történeted?” típusú kérdésre anyanyelvünkön jókora sóhaj lehet a válasz, amolyan „hol is kezdjem?”-jelentéssel, míg a „what’s your story?”-ra egy majdnem tőmondatos válasz adható.
 
Élvezetesek a kultúrában történő barangolások. Ezt a Jurij Mamlejevet, az orosz emigráns írót, aki aztán hazaemigrált, noha kijelentése szerint a visszamenés lehetetlen, őt például gyorsan „meggugliztam”, mert sosem hallottam a nevét (Tompának, illetve a főhősnek könnyű, mert oroszul is tud). Nabokov storyja jóval ismertebb, de az író itt mélyebbre megy a nyelvek és elvándorlások dzsungelében, ami ugyancsak meggondolkodtatja az olvasót.
 
Akárcsak a két nagy történet, a Festőé és a Tanítónőé. A Festő – akinek biztos van „igazi” neve, de szerintem lényegtelen – valójában archetipikus figura sokunk élettörténetében: a nagyhatású ismerős, a fura alak, akihez nagy érzelmi amplitúdóval viszonyulunk, tanulunk tőle és meghaladjuk, de bármerre kanyarodunk is, mindig kimozogja a helyét az életünkben.
 
A Tanítónő az otthontalanná válás szomorú példája. Megrendítő történet az övé: nem volt szeretett szellemi vezető soha, és az öregedés okozta emlékezetvesztés azt a parányi önreflexiót is kitörölte, ami tán meglehetett egykor. Magányos lánya küzd a sorsával és a betegségével, próbálja visszakavarni a tűnő emlékeket, az egykori otthont – kudarc.
 
És akkor ott van még egy nagy kezdőbetűs szereplő, a Fiú; egy távoli és indirekt kommentátor, a főhős főszereplője, nem a miénk (nekünk megvan a magunké). Aki máshogy, máskor, más kiindulópontról, de vélhetően sikeresebben rajzolja körül a saját haza-fogalmát.
 
Nekem, a jelenkori olvasónak, aki dacosan, olykor militánsan igyekszik visszavenni, a saját normális kontextusába visszatolni a hazát, gazdag forrás Tompa Andrea könyve. És hát találtam benne egy ezentúl gyakran használatos majdnem-axiómát: a haza ott van, ahol a folyóra nem azt mondjuk, hogy folyó, hanem a nevét. Mert én nem a folyópartra megyek, hanem a Dunához, a Tiszához, a Maroshoz vagy a Drávához.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek