Gyerek- és ifjúsági kiadványokba készült illusztrációkról beszélve nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a hatásnak a jelentőségét, amit e képek a célközönségükre gyakorolnak. Egy-egy erősebb, telítettebb ábrázolás mélyen elraktározódik a gyerek memóriájában, megpillantása hosszú évek múlva is érzéseket és emlékeket hívhat elő, kicsit úgy, mint egy illat. Nem csak a könyv vagy mese történetére, de a könyvvel való találkozás körüli időszakra, egy adott életszakasz szereplőire és eseményeire is emlékeztethet.
A mesekönyv-illusztrációk színvilága, hangulata, formai megoldásai ugyanakkor a vizuális kultúrával való korai találkozást is jelentik egy gyerek számára; a grafikus művészi eszközei formálják az az ízlését, összetett és valóságos hatást gyakorolnak a fiatal és még igazán nyitott befogadó fantáziájára.
 Makhult Gabriella illusztrációja |
Bizonyos képek (szöveggel vagy anélkül) rendkívül fontos szerepet játszanak a gyerek pszichéjének alakulásában. A gyerekek félelmeinek többsége felnőtt szemszögből irracionális, de a kicsik számára a valódi világ tele van megmagyarázhatatlan és félelmet keltő jelenségekkel. A színről színre látás elősegíti e szorongások eltűnését, könnyebb oldódását vagy legalább bénító hatásuk enyhülését. Ahogy nő egy gyerek, a korai félelmek többsége megszűnik (vagy legalábbis elhalványul), bár mindig vannak olyanok, akiknek több segítségre van szükségük ahhoz, hogy ezek a fantázia-lények elveszítsék relevanciájukat, erejüket. A mesék és a mese-illusztrációk régóta ezt a célt (is) szolgálják. Ha alakot kapnak a félelmek, a szorongások, a különféle ismeretlen tartományokban lakó sötét érzések, az már félutat jelent a feldolgozásban. Szörnyek, rémek, sötétségből kiváló vagy oda beolvadó ismeretlen lények egy jó illusztrátor segítségével megszelidíthetők, ha papírra kerülnek. Mágia ez, a szó eredeti értelmében, ami a barlangrajzok idejétől az okos eszközök korszakáig nyúlik.
Ez a központi témája az Én kicsi szörnyem – szörnyek és képzeletbeli lények a gyerekkönyv-illusztrációban című kiállításnak, amit a COVID-19 az online térbe kényszerített, de ami – a lebontás előtti utolsó pillanatokban – július 8-ig személyesen is megtekinthető (feltéve hogy tíz maszkos látogatónál több nincs egyszerre a termekben).
A színhely a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria, ami talán egy kicsit ügyetlen és hosszú név egy ilyen intézmény számára, de nem is ez a lényeg. A kiállítóhely 2014 óta működik mint közösségi tér és művészetpedagógiai központ, és a nevükben jelzett helyen (Deák tér 17) található Budapest szívében. Programjukat tekintve egyértelmű, hogy kiállítások, események és művészeti foglalkozások keretében valóban szívügyük a gyerekek művészi terelgetése. Nagyon nagy szükség lenne sok ilyen (és még sokkal ilyenebb) helyre; ha tehetném, minden kerület számára előírnám legalább két hasonló intézmény működtetését, ugyanis kirívóan alacsony azoknak a közpénzből működtetett, inspiráló, kreatív vizuális szabadidős helyeknek a száma, ahol valóban korszerűen és minőségi módon fókuszálnak a gyerekekre.
 Rofusz Kinga illusztrációja |
A Deák 17 kiállítása két – egy központi és egy kiegészítő – részből áll: kortárs magyar gyermekkönyvek szörny-illusztrációit és hasonló témájú, rajzpályázat keretében kiválasztott gyerekrajzokat helyeztek egymás mellé. Mitikus lények (elsősorban sárkányok, de többségükben nem nettó gonosz, inkább bizonytalan vagy jóindulatú sokfejűek), ördögök és boszorkányok, valamint hibrid (ember-állat vagy állat-állat) lények uralják a kiállító teret.
Ami az eredetileg könyvbe szánt és profik által készített munkákat illeti, a „természetes közegükből”, azaz a könyvek oldalairól kiemelt képek a falra kerülve vagy a térbe lógatva gyengülhetnek és erősödhetnek is; ez az a műfaj, ahol nem csak a méret számít, de a környezet is.
 Herbszt László illusztrációja |
A kurátor, Révész Emese remek tanulmányával megjelent online katalógust végiglapozva úgy tűnik, hogy a 30 kiállító művész – Baranyai (b) András, Bölecz Lilla, Cselőtei Zsófia, Dániel András, Felvidéki Miklós, Ferth Tímea, Grela Alexandra, Hanga Réka, Herbszt László, Horváth Ildikó, Kállai Nagy Krisztina, Kecskés Judit, Kun Fruzsina, Kürti Andrea, M. Nagy Szilvia, Makhult Gabriella, Maros Krisztina, Metzing Eszter, Molnár Jacqueline, Nagy Norbert, Nagy Zoltán, Orosz Annabella, Remsey Dávid, Rényi Krisztina, Rofusz Kinga, Szegedi Kata, Szimonidész Hajnalka, Takács Mari, Vihart Anna – mindegyike vette ezt az akadályt, érdekes anyag állt össze.
Személyes kedvenceim Rófusz Kinga álomszerű, melankolikus és költői szörnyei, Molnár Jacqueline derűsen színes és dinamikus figurái, és Makhult Gabriella buján zöldellő helyszíneken élő szörnyei – de kétségtelen, hogy a jó szemmel válogatott anyagban sok élvezetes, (főleg gyerekszemmel) hosszas szemlélődésre lehetőséget adó illusztráció van.
A megfoghatatlan szörnyként valahol még mindig felettünk lebegő COVID-19 nemcsak ezt a kiállítást zárta egy időre karanténba, hanem a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) magyar szekciójának (HUBBY) idei szakmai díjkiosztó ünnepségét is – jegyezzük azért meg, hogy ahol az Év Illusztrátora címet idén Paulovkin Boglárka kapta.
 Molnár Jacquelin illusztrációja |
A vírus miatt az e témában megkerülhetetlen Bolognai Gyermek- és Illusztrációs Könyvvásár is a netre kényszerült az idén. Bolognában évek óta komoly hangsúlyt kap az egyes könyvillusztrátorok világának bemutatása, sokak szerint ez tulajdonképpen az egész vásár egyik húzóerejét jelenti. Az idei online könyvvásár webes felületén természetesen külön aloldalt nyitottak az illusztrációk témájának. A 2020-as évkönyvbe pedig 66 ország több mint 2500 grafikusának munkáiból válogattak 76 képet – magyar alkotó sajnos nincs köztük.
Akit pedig mélyebben érdekel, milyen trendek, színek és formák mennek mostanság a gyerekkönyv-illusztráció színes és nagy nemzetközi tengerén, az itt nézzen körül.