Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

CSONTTÖRŐ RECEPT A SIKERHEZ

Tyler Rake: A kimenekítés
2020. ápr. 26.
Úgy tűnik, hosszas kísérletezgetés és vegyészkedés után a Netflix megtalálta a kattintásvadász sikerfilmet, amely végre sorozattá nőheti ki magát. Tyler Rake figurájában végre testet öltene egy újabb Ethan Hunt vagy Jason Bourne. Csak ez a karakter kicsit nyersebb, svarceneggeresebb. A Kimenekítés a szolgáltató idei legbiztatóbb vállalkozása. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Azt persze nem mondanám, hogy egyben a legeredetibb is. A Kimenekítésben annyi arctalan rendőr, kommandós és helyi bandatag hullik el könnyedén, mint a nyolcvanas évek Rambo-folytatásaiban, tán csak a stíl és a dinamika változott. És magában a történetben sincsenek olyan csavarok, amelyekre csodálkozva hümmögne az akcióorgiákat kedvelő néző. Nem is nagyon kell, a túlságosan agyas sztori elvenné a számítógépes játékokhoz hasonlatos örömet, amikor az általunk mozgatott hős átvág a lezárt hídon. 
 

A Kimenekítés ugyanakkor nem pusztán agyatlan öldöklés, és nem kizárólag a látványra épít minden elemében, akár még a logikát is kétvállra fektetve, mint a szolgáltató korábbi presztízsfilmje, amelyet szintén sorozatnak szántak (Six Underground – Hatan az alvilágból). Más kérdés, hogy a méregdrága blockbuster folytatását még mindig nem jelentették be, a pletykák egyelőre trilógiáról szólnak.
 
A Kimenekítés láthatóan nem került ennyibe, bár hőseink kegyetlenül felforgatják az indiai város mindennapjait. Ám épp ez a lényeges különbség: ez a film kevesebb pénzből is hitelesebbnek tűnik, miközben cseppet sem érezni, hogy a viszonylag kevesebb pénz miatt kompromisszumokat kellett volna kötniük az alkotóknak. 
 
És a filmnek van egy olyan aduja, ami Michael Bay látványpékségének nem volt: Chris Hemsworth, akire szinte odatapad a szerep. Az ő exkommandósa, profi zsoldosa hús-vér emberre emlékeztetően sérülékeny (mind lelkileg, mind fizikailag), és annak ellenére összetettnek érezzük a karakterét, hogy a háttértörténetét a filmes közhelyszótárból szedegethették össze. És itt senki sem akar erőltetetten összekacsintani a nézőkkel a látványorgia kellős közepén, ilyen szempontból a Kimenekítés mentes az (ön)iróniától.
 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből 
A kaszkadőrből színésszé, majd a Kimenekítéssel immár rendezővé előlépő Sam Hargrave láthatóan pontosan tudja, milyen az igazi, vérrel és verejtékkel elővezetett akció. Ahol roppan a csont, szakadnak az inak, ha épp nem a golyó szaggatja szét a szerveket. S nem kell ehhez semmi túlfogalmazás: lassítás, begyorsítás, szemfájdítóan felturbózott vágás, a kamera felesleges rángatása. (Egy kis mellékszerepben egyébként még színészi képességeit is megcsillantja.) És azt is tudja, hogy mindezt hogyan lehet úgy tálalni, hogy egyszerre idézze a nyolcvanas évek dömpingjét (és persze a klasszikusok természetességét), miközben ne tűnjön múltidézőnek, avíttnak. 
 
Igazából a Chad Stahelski által kitaposott úton halad, aki a John Wick-trilógiával tette le névjegyét a filmiparban, üdítően fogalmazva át a régi kliséket. Itt, mondjuk, átfogalmazásról nincs szó, meg kell elégednünk azzal, hogy Hargrave okosan rakosgatja ide-oda a műfaj bevált elemeit, fűszerként jól adagolja India egzotikusságát, a nyers erőt és a Hemsworth képviselte, maníroktól mentes kúlságot. A végeredmény pedig egy gördülékeny akciófilm, amely apró hibái ellenére is képes odaszegezni a képernyő elé, és a stáblista után már azon kutakodunk a net végtelen bugyraiban, hogy mennyi az esélye a folytatásnak. Mert kétségtelen: a végkifejletben is erre játszanak az alkotók, még ha a Kimenekítés kerek egész is marad, nem úgy, mint a 6 Underground, amelynek pofátlan epizodikussága inkább bosszantó volt. 
 
Tyler Rake, az egykori katona magányosan tengeti sörrel bélelt mindennapjait, amikor új megbízatást sodor elé az ügynökség, amelyiknek dolgozik. Egy épp a börtönben hűsölő drogbáró fiát egy másik drogbáró rabolja el, s őt kellene kihozni gyorsan és mellékhatások nélkül. Ám az akcióba, ahogy az lenni szokott, hiba csúszik, s onnantól kezdve Rake-nek improvizálnia kell, hogy életben maradjon a korrupcióval és bűnnel sűrűn teleszőtt városban.
 
A hitelességről a helyszín mellett válogatott bollywoodi sztárok gondoskodnak, akik végre elég kemények és nyersek ahhoz, hogy ne tartsunk attól, hogy egy-egy golyópárbaj után esetleg táncra perdülnek. A szintén exkatonát alakító Randeep Hooda méltó ellenfele Rake-nek, aki egyszerre képes mozgatni a rokonszenvünket és az ellenérzésünket; Rudhraksh Jaiswal végre nem idegesítő, minden lében kanál gyereket alakít, akinek az élete körül az egész történet forog, magányossága jól rímel a főhős egyedüllétére; a törékenynek tűnő Piyush Khati pedig kíméletlen drogbáró, akinek a pillantásától tényleg meghűl az emberben a langyos kóla.
 
A Kimenekítés az a felhőtlen szórakozás, amelynek receptjét a Netflix már régóta keresi, és végre maradéktalanul meg is találta. Hargrave mozija már nem csak távolról hasonlít egy hollywoodi kasszasikerre, hanem pontosan úgy is néz ki, hiszen bármikor felvehetné a versenyt a nagy nyári blockbusterekkel. Így nem marad más, mint várni a következő felvonást, s lassan berendezkedni a Tyler Rake-féle vérgőzös kimenekítésekre. Egzotikus helyeken, sok-sok halott statisztával, Stallone és Schwarzenegger méltó utódaként.    
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek