Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGYMÁS HAJLÉKAI

Tandem Színház – Escargo Hajója: A Kóbor Szálló / Pécsi Kulturális Központ
2020. jan. 23.
Népszerű és fontos a művészettel érzékenyíteni és toleranciára nevelni manapság, de azt cseppet sem könnyű eltalálni, melyik korosztályt milyen témával, illetve a megfogalmazás mely eszközeivel lehet eltalálni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.

A Tandem Színház küldetése szerint jótékony ügyeket támogató független színházi alakulat, vagyis tagjai civil szervezetek által felkarolt témákat igyekeznek színházi nyelvre lefordítani és a szélesebb közönséghez eljuttatni. Korábbról ismerhető projektjeik a Bringa-verkli verses-zenés utcai performansz, illetve a Pécsett bemutatott Fapados Revü. Jelen programjaik középpontjában a hajléktalanság kérdése áll.

Legújabb bemutatójuk, A Kóbor Szálló a pécsi Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezettel együttműködésében készített kétszemélyes előadás. A szövegkönyv Molnár T. Eszter azonos című gyerekregényéből (Pagony, 2018) készült; cselekménye szerint Hetedhét Hugó hajléktalan költő és Viola, a volt énekesnő újra egymásra találásának kalandos, romantikus, keserédes szerelmi története.  

Az alapmű meseregény, így hát logikus, hogy az előadás is alapvetően a kiskorúakat célozza meg. Kérdéses azonban, hogy ebben az ún. érzékenyítő előadásban mennyire választhatók el élesen egymástól a történet és az általa reflektálni kívánt társadalmi valóság rétegei (vagy egyáltalán el kell-e választanunk őket), hiszen a ’kóborlás’ mégis csak eufemisztikus kifejezés az otthontalanságra. Az előadás alcíme (Tündérmese a hajléktalanságról) is a fantáziavilág felé viszi a befogadót. 

Szijártó Éva látvány- és bábvilága szintén egyértelműen a meseszerűséget vetítik elénk; a varrott paravánháttér cserélgetésével, hajtogatásával gyorsan új és új helyszínen találjuk magunkat. A cselekmény is csodás és bájos: Hugó, miután a 24-es (mecseki) buszjárat leteszi az erdő szélén, Búbanya útmutatása révén eljut a Kóbor Szállóba, ahol Gizike, a bolondos tulajdonosnő révén megismerkedik a lakókkal, név szerint Rebekával, a beszélő macskával, Bolíviával, a lustakötés címzetes egyetemi tanárával, és Lust Alfonzzal, a nyugalmazott operaénekessel. 

Bacskó Tünde és Fábián Gábor az előadásban
Bacskó Tünde és Fábián Gábor az előadásban

A szöveg igazán humoros, fiatalos, mai, Papp Melinda (Pécs városára szabott) adaptációját gyerekek, felnőttek egyaránt élvezhetik. Az előadás metadramatikus keretet kap: Hugó és Viola a nézőknek adják elő újbóli találkozásuk történetét, és közben folyton azon izgulnak, vajon még mindig elég érdekesek és izgalmasak-e. Hugó a főszereplő, Viola pedig inkább a háttérben marad, de csetlő-botló közbelépéseiből, utasításaiból kiderül, hogy mégis csak ő a rendező, a művész, az ötletgazda. Igazán összepasszoló mesei figurák ők, a történet végét nem ismerve is tudható, hogy sorsuk csakis jól alakulhat, akárcsak a többi szereplőé. Ebben a mesében nincs igazi konfliktus, még a betörő és tolvaj Sunyi Sanyi is ártalmatlan és jóindulatú figura. A színdarab-a-színdarabban helyzet ugyanakkor némi vásári komédia (vagy talán sottie) jelleget is kölcsönöz az előadásnak, hiszen a karakterek művészlelkek, és amennyire bolondosak, annyira talán bölcsek is.

Ezen a ponton elgondolkodhatunk, hogy vajon alkalmas-e érzékenyítésre egy olyan történet (és ha igen, melyik korosztálynak), amelyben sem a rögvalóság, sem pedig az ártó gonoszság fikarcnyi jele sem mutatkozik meg. A nézőtéren ülő felnőttek (de talán a gyerekek is) jól tudják, hogy a világ nem ilyen, az erdőben nincsenek jóságos nagymamák, akik bárkit ingyen befogadnak, az emberek általában nem barátságosak a hajléktalanokkal, sőt, a szomszéd kutya sem lesz az arra járó csavargó legjobb barátja. 

Persze a mese valójában egyáltalán nem akar nagy hangsúlyt fektetni a fizikai értelemben vett otthontalanságra vagy bármilyen társadalmi kérdésre, inkább arról szól, hogy bárhogy is élünk, ha velünk van, akit szeretünk, olyan nagy baj nem történhet.  Hugó és Violetta vándorok, szabad lelkek, és egymás hajlékai lesznek végül.

A képek forrása: Tandem Színház
A képek forrása: Tandem Színház. Fotók: Cseri László

Bár a premiert a Pécsi Kulturális Központ apró termében láthattuk, a térkezelés és az egyszerű eszközök okán (stílusosan) utcaszínházi megvalósításra is gondolhatunk. Az előadásban szerepel a 24-es busszá avanzsált — és mára a Tandem védjegyévé vált — bringaverkli (Fábián Gábor ötlete), amin a szereplők a történethez tartozó betétdalokat adják elő. Mind a Hugót alakító Fábián Gábor (Szputnyik, Mentőcsónak Egység), mind Bacskó Tünde (aki Violát, Gizikét és a szálló majd összes vendégét játssza) remekül komédiázik, átalakulásaik egyik szerepből a másikba könnyedek és humorosak. Ebben a műfajban — azt gondolhatnánk — nem lehet nagyot hibázni, és ez a kétszemélyes, sokszereplős megvalósítás tényleg szórakoztató. Külön említést érdemelnek a dalok, amelyek lírai pillanatokat csempésznek az alapvetően vicces, mókás, könnyed előadásba.

Másrészt a produkció a Menhely Alapítvány Első Kézből a Hajléktalanságról (EKH) nevű programja közreműködésével készült, a premier estéjén a nézőtéren hajléktalan emberek ülnek, akikkel az előadás végeztével (a színészek biztatására) beszélgetni lehet. Ez tehát az előadás beavató, érzékenyítő része, ami viszont csak a jelenlévő felnőttek számára áll rendelkezésre, mondhatni, számukra felülírja a mesét, képbe hozza a valóságot. A darab után a gyerekek elmennek verklizni, a nézőtéren az emberek pedig kis csoportokba tömörülnek. A hozzánk közel helyet foglaló középkorú asszony az életéről, a mindennapjairól, a terveiről, az eddig elért apró eredményeiről mesél, és mindebből pillanatok alatt kiderül, hogy a színpadon látottak és a valóság között nagyon nagy a távolság. 

A vita nem moderált, és szerkezetileg nem tartozik szervesen az előbb látottakhoz, amolyan spontán nézőtéri beszélgetésként képzelik el az alkotók; kérdés viszont, hogy ez a megvalósítás másfajta közönség esetében (gyerekek, kamaszok) hogyan tud a későbbiekben működni. Most talán azért ezt kapjuk, mert így természetesebb körülmények között ismerkedhetünk meg azokkal az emberekkel, akik, ha nem is lehetnek Hugók és Violetták, a saját szavaikkal is elmondhatják, milyen az ő kóborlásuk valójában.

Az előadás adatlapja itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek