Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A VAKHIT MARAD

Molière: Tartuffe / Katona József Színház
2019. dec. 29.
Akkor most átírom a mondást: „nézett, mint Orgon a zsöllyében”. És nem, nem a feleségét sajnálta, akit Tartuffe kishíján... hát igen. Hanem persze hogy saját magát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Kicsit meglepődött a Katona József Színház közönsége a Tartuffe premierjén. Szokatlan színházat látott – mármint itt szokatlant. Mintha kinyitották volna a kapukat elöl és hátul, és a kereszthuzat befújta volna Bocsárdi Lászlót. Megvolt szépen az átvezetés: Fekete Ernő némajelenete, ahogy tartással, nézéssel, ruhaviseléssel, mozdulatokkal odateszi elénk Pernellnét, akiről úgy olvad le a nevetségesség, miközben igyekszik átmenni a mozgást tetszőlegesen érzékelő vasajtón, majd ide-oda lépkedve afféle párbajt vív vele, hogy szinte átmenet nélkül zord fenyegetéssé változik.

Kocsis Gergely, Fekete Ernő
Kocsis Gergely, Fekete Ernő

Aztán az első jelenet, amely Molière-nél hagyományosan azt szolgálja, hogy szemügyre vegyük a családi tablót – mínusz Orgon és mínusz Tartuffe –, miközben Pernellné kiosztja a famíliát, már ráirányítja a figyelmet Cs. Kiss Zsuzsanna jelmezeire, ezekre a szemkápráztató, ezernyi apró ötlettel dúsított dizájner-ruhákra. Bocsárdi eltéveszthetetlen rendezői kézjegyét Máté Gábor hozza be; mit hozza, röpteti inkább, amikoris Orgon a mennyei boldogságtól átszellemülve, széles mosollyal az arcán és kitárt karral körbe-körbe repülőzik a színpadon. Aztán a mosoly marad – rámerevedik az arcára, valahányszor az imádott bálvány fizikai közelségben van.

Ebben az expresszionista stílben zajlik Dorine és Orgon párbeszéde is – prózában, a szövegkönyv Kali Ágnes és Bocsárdi László munkája Alice Georgescu román fordítása alapján –, ami ilyenformán Bánfalvi Eszter tűpontos ritmizálásában Orgon megszállottságának felmutatása.

Kocsis Gergely Cléante-ja dicséretesen küzd a masszív kilátástalansággal: racionális eszmefuttatásai Orgonról leperegnek, rólunk, nézőkről ugyancsak, szóval totális a vert helyzet, viszont finom a színészi játék.

Keresztes Tamás
Keresztes Tamás

Olykor mikroport erősíti a beszédet – és nem azért, mert a színészek ne tudnák bebeszélni a teret: kiemel ez is, fölerősít, fölmutat. Stilizált játék Dorine és Mariann verekedése is: „gyámoltalan vagyok”, mondja a lány, ez Dorine-t a nevünkben is kihozza a sodrából, micsoda lúzer, meg is érdemelné a sorsot, amit apja szán neki…

Nincsenek konfliktusok – az egy nagyot leszámítva -, és nincsenek markáns figurák sem; mondjuk, Molière sem bíbelődött sokat Orgon gyerekeinek és feleségének a drámai arcélével, odafércelte őket a főhősökhöz és kész. Kapóra jön ez Bocsárdinak, hiszen őt elsősorban Orgon és Tartuffe érdekli, és egy kicsit Dorine, a dramaturgiai katalizátor.

Van min nevetni: ahogy ez a Tartuffe kinéz, az maga is vicc. Van egy harmadik szeme – bújja a google-t az, aki mindent akar tudni erről a rejtélyről, misztikumról, lelki érzékelésről, csakráról, isteni közeledésről és egyebekről –, szóval ott dülled neki a homloka közepén; van kecskeszakálla is, meg égnek álló haja, a lábán meg vastagtalpú cipő. És hangos szívverése is van neki. Keresztes Tamás vitustáncol és túlmozog, forgatja a két hagyományos szemét, a lábával simogat, amikor szerelmet vall Elmirának, és ő Krisztus a kereszten, amikor Orgon a lábainál térdel fenenagy áhítatában.

Kereszt is van: a vasajtó formázza, amikor kell, ez a központi és jószerével az egyetlen díszlet, a többi látvány, Bartha József műve.

Ónodi Eszter. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Ónodi Eszter. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

És nem, ez a Tartuffe nem takargatja a szélhámosságát – nem is kell, hiszen Orgon így sem látja, a többiek pedig nem számítanak –, úgy zabálja a gránátalmát, hogy az maga a dőzs, az élvezés. Így lesz Orgon áldozatból bűnös, nem azért, mert hagyja becsapni magát, hanem mert nemhogy hagyja, de egyenesen kiköveteli, hogy imádhassa ezt a bálványt, mert neki ez, a hódolás, a behódolás létszükséglet. Kerül, amibe kerül: a lányába, a családba, a vagyonba, nem számít, ő vakon imádni akar, hát vakon imád, ha Dorine hétszer bucskázik át a fején, akkor is. A többiek nem bucskáznak.

Kivéve Elmirát, egyetlenegyszer: amikor a bizonyításra készülvén Orgont beparancsolja az első sorba, mert az lesz a „búvóhely”. Ott ül Máté Gábor a zsöllyében, az arcát, Orgon arcát nem látja senki, de a tarkója is közvetíti, mi lehet rajta. És nézzük mi is, és hiába ismerjük a jelenet szokásosan vicces intonációját, nem megyünk vele semmire, mert ebben itt nincsen semmi vicces. Nemcsak azért nincs, mert senki nem kukucskál ki semmilyen asztal alól, hanem mert amikor Tartuffe megnyugodott, hogy itt tényleg elhálás lesz, akkor hozta a kellékeit is, korbácsot, bilincset. Ez a jelenet nemcsak a darab, hanem Ónodi Eszter alakításának is a csúcspontja: a körmönfont koreográfiát, melynek első része a csábítás, második – nagyobb – része az aktustól való menekülés, düh és megalázottság keverékével itatja át.

A korbács jól jön később is, amikor fordulni látszik a kocka: Tartuffe az úr ott, ahol csak percekkel előbb Orgon vélte magát annak. Ő, mármint Orgon nem azért omlik össze, mert a maga számára is lelepleződött a bűnös vaksága, pusztító vakhite, önző megszállottsága, hanem a praktikus veszteség miatt: a kazetta, a vagyon, meg a családi pozíció, az „én vagyok az úr a házban”.

Ezen a ponton van még egy jelenés: Borbély Alexandra előbb a Lojális úr, majd a Rendőrhadnagy szerepében, ugyanaz a szenvtelen hanghordozás társul az ellentétes mondandókhoz. És miközben Tartuffe-öt péppé verik, fröcsög a vér az áttetsző plexire – semmi részvét és semmi öröm –, a királyi kegy hordozója a tisztességes hatalomról beszél, és térdre parancsolja az egész díszes és megkönnyebbült társaságot. Szelfi készül, hiszen a dokumentálás jól jöhet még – és szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy jól is fog jönni valamikor. De most, ebben a pillanatban mindenki arcán üdvözült mosoly, megannyi tekintet tapad a láthatatlan imádottra, az uralkodóra – a vakhit ugyanaz, csak a célszemély változott.
 
Az előadás adatlapja a port.hu-n itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek