Revizor: A bábszínházak mintha keresnék a helyüket, próbálják magukat definiálni az élő színházakhoz képest.
Meczner János: A bábszínház alapjaiban nem különbözik a többi színháztól. Itt is színdarabok vannak, konfliktusokkal, jellemfejlődéssel, ugyanúgy meg kell alkotni a darab képi és zenei világát, és így tovább. Különbségek persze vannak. Talán a legfontosabb, hogy a színész a bábszínházban képzőművészeti alkotás, míg egy hagyományos színházban hús-vér ember. Az utóbbi időben a határok összemosódnak, mert a színházművészet mozgásban van. A realista színjátszás háttérbe szorult, hangsúlyossá vált a képekben gondolkodás, ami egyre inkább igénybe veszi a társművészeteket. Látni bábos elemeket a hagyományos színházban, de ez fordítva is igaz. Vagyis van kölcsönösség, de nálunk nyilvánvalóan a báb dominál. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban gyakran látunk vendégül élő színházi rendezőket, akik közül sokan megkedvelik ezt a nyelvet, és hat rájuk saját színházukban is. A bábot mint képzőművészeti alkotást is ki kell emelnem, hiszen volt olyan időszak, amikor a színházunkban olyan jeles képzőművészek dolgoztak konkrétan a megélhetésükért, mint Ország Lili, Márkus Anna, Jakovits József és mások, Bálint Endre pedig plakátokat készített. De említhetünk írókat is: rendszeresen járt a bábkészítő műhelybe Mészöly Miklós vagy Pilinszky János.
 Meczner János |
A mi produkcióinknak több varázslatot, csodát kell létrehozni, amitől technikailag bonyolultabbak, de ez összefügg azzal is, hogy az előadások nagy része a gyerekeknek készül. Hiszünk abban, hogy ifjúsági vagy felnőtt nézőinknek is tudunk érvényes előadást létrehozni, a szlogenünk is ezt fogalmazza meg: „a báb nem korosztály, hanem műfaj”. Azaz a klasszikusokat adaptálni kell a mi formanyelvünkre, legyen az Brecht, Shakespeare, Molière, Mozart, vagy akár egy gyerekeknek szóló mese. Éppen azért az összes bemutatónk egy-egy új magyar darab.
R: Az utóbbi időben hangsúlyozottan figyelnek a felnőtt nézőkre is. Ez a réteg mennyire érzi sajátjának a bábszínházat?
MJ: Ez küzdelem. A felnőttek „kiszoktak a nézésből”. Évszázadokkal ezelőtt a vásárokban a felnőttek és gyerekek együtt nézték az előadásokat, Vitéz Lászlót meg a többieket. Most mások a hangsúlyok, az a feladat, hogy visszacsábítsuk a felnőtt közönséget. Ugyanakkor fontos, hogy a színház saját kora kérdéseiről beszéljen, mert a nézőt az érdekli.
R: A bábszínház nézőjét is?
MJ: Egy gyerekelőadásban nem a választásokról kell beszélni, de a naponta felvetődő morális kérdésekkel nekünk is foglalkozni kell, mindezt a gyerekek nyelvére lefordítva. Bemutatunk például egy darabot, amely a környezettudatosságról szól egészen kicsiknek, mert azt gondoljuk, hogy ez hozzátartozik a majdani felelős gondolkodáshoz. A mesék az igazság szeretetére nevelnek, a rossz elleni küzdelemre, legyen az a legkisebb királyfi vagy a csillagszemű juhász története. Mindez messze van a napi közéleti történésektől, de segíthet eligazodni később a világ dolgaiban.
R: Több olyan rendezőt hívtak meg az elmúlt időszakban, akiket a hivatalos politika nem kedvel. Alföldi Róbert például többször rendezett a Budapest Bábszínházban.
MJ: Mert az előadások művészi célkitűzései a fontosak. Ez a színház nem csak az ötvenes években, Ország Liliék idejében volt nyitott, most is az. Az igazi művészet minden korban kritikus a fennálló rendszerrel. Nemrég mondta nekem valaki, hogy a Budapest Bábszínház olyan evolúciós folyamatban van benne, ami végül is egy revolúció. Ez a megfogalmazás nekem tetszik.
R: Ezek szerint forradalmár alkat?
 Bábok a Holbeli csónakos című előadásból. |
MJ: Ezt nem gondolnám magamról, de mások nyilván jobban meg tudnák mondani. Amikor idekerültem, hamar kiderült, hogy itt a változások lassabban történnek meg, mint más együtteseknél. Talán igaz rám, hogy kitartó vagyok, nem döntök hirtelen, meg szoktam gondolni, hogy minek mi a következménye.
R: Volt ideje meggondolni a döntéseit, hiszen negyedszázada vezeti a bábszínházat.
MJ: Az elődöm, Szilágyi Dezső még hosszabb ideig vezette. Annak idején egy teljesen más jellegű színházat vettem át. Adott volt egy, a klasszikus bábjátszásban kiváló társulat, amely az új formanyelvre és bábtechnikákra talán már kevésbé volt fogékony. Fontos lett tehát egy új generáció kinevelése. Ezért volt nagy lehetőség, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen elindult a bábszínész-, majd a bábrendező képzés, ami nagyjából mára ért be. Említettük, hogy jöttek élő színházi rendezők, később felkészült bábrendezők, sőt ha valamelyik színésznél éreztem az ilyen irányú adottságot, neki is adtam lehetőséget.
R: A sokféle változtatásból arra lehet következtetni, hogy nem biztonsági játékos…
MJ: Gondoljon csak néhány felnőtt előadásunkra, például a Faustra, a Bitódalokra vagy a legutóbbi Shakespeare-darabra, A viharra, vagy a gyerekelőadások közül a Mackó és az állatokra vagy a Hétfejű tündérre. Ezek nem biztonsági körök. És ami ezzel együtt jár: voltak kudarcaink is, persze; olyankor le kellett vennünk az előadást.
R: A nézőszám, a sokféleség, a most induló Bábu Fesztivál, a felnőtt előadások azt mutatják, hogy a színház a helyén van.
MJ: Azt látom, hogy a színháznak folyamatosan emelkedik a rangja. Elfogadja a közönség, elfogadja a szakma. Ez nekem nagyon fontos. Már csak azért is, mert a mostani szezon után abbahagyom, és azt remélem, hogy az utódom sok mindent másképpen csinál majd. Vegyen át mindent, amiről úgy gondolja, hogy jó, de bátran újítson. Öt évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy utoljára pályázom. Azóta sok minden arra irányult, hogy előkészítsem a változást.
R: Október 8-tól tizedik alkalommal rendezik meg a nemzetközi bábfesztiváljukat. Miért indították el annak idején?
 Maszkok a Holdbeli csónakos című előadásból. |
MJ: Volt egy elfogult hipotézisem, hogy egy nagyváros művészeti életéhez hozzátartozik egy bábfesztivál is. Ez elsősorban financiális kérdés, ami tetten érhető az építkezésen: először egyszereplős bábelőadásokat hívtunk, aztán bővült a kínálat néhány határon túli magyar együttessel, később többszereplős produkciókat is vendégül láttunk. Idén pedig már kiváló külföldi előadásokat is meg tudtunk hívni. A cél pedig az, hogy ezentúl rendszeresen legyen Budapesten nemzetközi bábfesztivál.
R: A fesztivál azon a napon kezdődik, amikor hetven évvel ezelőtt elindult a színház. Mi volt akkor az első bemutató, és mi lesz most?
MJ: Három jelenetből összeállított mű volt, két szovjet és egy magyar szerzővel. De talán a legérdekesebb, hogy a zenét az akkor huszonéves zeneművészeti főiskolás hallgató, Ligeti György komponálta. A fesztivált idén Weöres Sándor Holdbeli csónakosával nyitjuk meg, amit biztosan nem játszottak annyit a színházak, mint amennyit megérdemelne. Ráadásul Weöres ebbe a művébe bábos elemeket is beleépített, és nemcsak a magyar mítoszvilágról szól, hanem az egész európai kultúrkör megjelenik benne. A fesztiválra hazai társulatok mellett nívós nemzetközi produkciók is érkeznek, így a holland Duda Paiva Company, az Egyesült Királyságból a Hijinx-Blind-Summit Theatre, de jelen lesz egy francia és egy görög társulat is, illetve az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Marosvásárhelyről. Természetesen a hazai bábművészet kiválóságai is szerepelnek, így Markó-Valentyik Anna szólóelőadása, a pécsi Bóbita Bábszínház Torzonborz, a rabló című produkciója, illetve a Füge Produkció-Staféta-Trafó koprodukciójában készült A tó. A fesztivál kísérőprogramjaként kiállítás nyílik a 70 éves Budapest Bábszínház történetének legszebb bábjaiból. Itt a közönség olyan nemzetközi hírű bábtervezők munkáival találkozhat, mint Ország Lili, Bródy Vera vagy Koós Iván. A társulatot korábban 34 évig igazgató Szilágyi Dezső tiszteletére emléktáblát helyezünk el, illetve a fesztivál keretében hirdetjük ki a fiatal írók számára kiírt drámapályázat végeredményét is, amelynek célja az volt, hogy új, színvonalas, eleve bábszínházak számára készült szövegkönyvek szülessenek.