Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK

4. BuSHo Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál
2008. szept. 11.
Vizsga- és diplomafilmek, filmstúdiók kisebb költségvetésű referenciamunkái – egy rövidfilm fesztivál olyan alkotásokat vonultat föl, melyeket a merészebb artmozi-hálózatok sem. BAK ÁRPÁD ÍRÁSA.

Simonyi Balázs: Originál láger
Simonyi Balázs: Originál láger

Bár a műfaj hosszú ideje kivonult a filmszínházakból, az időszakos rendezvények azt bizonyítják, hogy a kisjátékfilm továbbra is a filmesztétika egyik első számú kísérleti terepe. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a hagyományos filmterjesztési csatornák is tudtak arról gondoskodni, hogy a rövid munkák eljussanak a nézőkhöz a mozikban és a tévéképernyőkön, ma leginkább a független filmfesztiválok – és esetenként a kortárs képzőművészeti intézmények – jelentenek bemutatkozási lehetőséget a számukra. Az elmúlt néhány évben csak a közép- és kelet-európai régióban legalább féltucatnyi olyan rendezvény indult útjára, melyek kifejezetten a rövidfilmek számára biztosítanak nyilvánosságot. Az idén négy éves BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál ezek közé – az 1989-es politikai fordulat óta másodgenerációs – nemzetközi rövidfilm-fesztiválok közé tartozik, melyek mintha elődjeiknél is erősebben hangsúlyoznák a kisfilm önálló műfaji státuszát.

Szerencsésebb régiókban persze egyéb intézmények is egyengetik a zsáner útjait, mint például a német rövidfilmek terjesztésével foglalkozó, filmfesztiválból kinőtt KurzFilmAgentur Hamburg, vagy a műfajhoz kapcsolódó szakmai szervek német esernyőszervezete, az AG Kurzfilm. Tekintettel arra, hogy itthon gyakorlatilag nem létezik hasonló fórum, sajnálatos, hogy a BuSho programjában nem szerepeltek olyan előadások vagy szakmai kerekasztal-beszélgetések, melyek a rövidfilmek gazdaságtani, történeti vagy épp műfajelméleti kérdéseinek lettek volna szentelve. A fesztivál anyagára koncentráló nyilvános viták persze idén sem maradtak el: évek óta a fesztivál egyik közkedvelt eseményének számítanak az esti zsűrikonzultációk, melyek során a szemlebírák értékelik az aznapi vetítéseket, amit az alkotók tetemre hívása követ. Kár, hogy ez átfedésben volt három másik programmal: a szintén estébe nyúló kelet-európai nagyjátékfilmekkel, a regionális rövidfilm-blokkokkal és az európai rövidfilm-fesztiválok válogatásanyagainak szekciójával.

Daniel Sanchez Arévalo: Traumatológia
Daniel Sanchez Arévalo: Traumatológia

Míg a déli óráktól kora estig a Vörösmarty moziban, egymással párhuzamosan két teremben folyó verseny- és információs vetítések esetében nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik tartogat többet, este nyolc után már két helyszínen – az Üllői úti művészmozi mellett a közeli DocuArt Kocsiszínben – összesen négy, nagyjából egyenértékű program közül lehetett választani. A négyből egyedül a Vörösmartyban kezdődő, a Visegrádi Alap támogatásával bemutatott magyar, lengyel és cseh nagyjátékfilmek lógtak ki valamennyire az esemény arculatából, hisz egy rövidfilmfesztiválon egészestés alkotások kulcsidőpontban történő vetítése – műfaji értelemben – egyenlő az önkannibalizációval. Mivel a Filmarchívum anyagából válogató, a ’60-as évek szellemét idéző vetítések 1968 évfordulójáról emlékeztek meg, hasonló szerepet betölthetett volna egy, a korszak rövidfilmjeiből készült tematikus összeállítás is.

A BuSho négy napja alatt levetített 90 versenyfilm különösebb műfaji és tematikus rendszerezés nélkül került bemutatásra. A 15 versenyblokkon belül egymást váltották a kísérleti, az animációs és a fikciós kisjátékfilmek, illetve az olyan távoli témák, mint a mutáns, húsevő vaginájú lányról szóló pszeudo-horror és az idősek otthonában játszódó, az öregkor végső stációját bemutató dráma, vagy az életre kelt fokhagyma nagyvárosi kalandjait elmesélő rajzfilm és a lábát elveszett közel-keleti lány megrázó, a nyugat háborús bűneivel számot vető portréja. A 130 versenyen kívüli rövidfilmet kilenc általánosabb és öt erősebben szűrt elődöntős, valamint további négy földrajzi – észak-európai, spanyol, mexikói és amerikai – blokkban nézhettük meg. Habár minőség tekintetében az utóbbi szekcióban igen szélesre nyílt az olló, a korai esti programok közül bennünket mégis ez csábított a legjobban. Döntésünket nem is bántuk meg, mivel ezeknek a válogatásoknak az erősebb munkái felértek a versenyfilmekhez.

Stefan Stuckert: Félig átsütve
Stefan Stuckert: Félig átsülve

Az öttagú nemzetközi zsűri első három díját a viszonylag könnyedebb hangvitelű munkák kapták: a spanyol Traumatológia (Daniel Sanchez Arévalo) tulajdonképpen nem sokkal több egy helyzetkomikumra kihegyezett szappanoperánál, telezsúfolva a családon belüli titkos viszonyok intrikáival, köztük a ma már elmaradhatatlan coming out mellékszállal. A korai 1980-as évek hazai rockzenekar-alapítási lázát egy korabeli, kérészéletű formáció történetén keresztül – Háy János novellája alapján – feldolgozó Originál Láger (Simonyi Balázs) második díja már sokkal érthetőbb, míg a harmadik díjat kapott brit Félig átsülve (Stefan Stuckert) esetében az első percektől borítékolható volt a dobogós helyezés. A ’30-as években játszódó történet üldözési jelenettel veszi kezdetét London sötét mellékutcáiban. Az üldözött egy éttermi asztal alatt megbújva két formás női lábba botlik, és innen egész más irányt vesz a történet…

M. Tóth Géza: Ergo
M. Tóth Géza: Ergo

Árnyalt korrajzot fest az 1950-es éveket megidéző, fekete–fehér, torokszorítóan szomorú Hús (Slava Ross), mely a legjobb operatőri munkáért kapott elismerést – pedig nem kevésbé erős a forgatókönyv és a rendezés sem, talán megérdemelte volna az első három hely egyikét. Sokat elárul, hogy az Országos Diákzsűri különdíját ez a film kapta. A nemzetközi grémium viszonylag kevés döntését bíráltam magamban fölül, de az animáció és a legjobb filmes ötlet kategóriáiban határozottan úgy éreztem, hogy akadtak volna fajsúlyosabb alternatívák. Különös tekintettel vonatkozik ez M. Tóth Gézának a cseh animáció szürreális világát idéző, egzisztencialista színezetű – korábban Cannes-ban is bemutatott – Ergójára. A 90 versenyfilmből mellesleg 14 volt hazai termés, és azoknak körülbelül fele állta meg a helyét a középmezőnyben.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek