Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A FEHÉRVÁRI TANÁRNŐ

Tennessee Williams: A Vágy nevű villamos / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
2019. máj. 9.
Bagó Bertalan, a rendező és Tucsni András, a dramaturg, nem csupán honosította a Hamvai Kornél által fordított darabot. Ők „megfejtették” a bajok okát, miközben New Orleansból elhozták Siófokra Blanche Dubois-t, meg a tragédiáját. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Tennessee Williams sokak által porosnak tartott, 1947-es darabjában van annyi erő, hogy ha jó színészek bújnak az alakjaiba, nagyobb dramaturgiai műtétek után is szólni tud valamiről. Az istencsapással fölérő családi kapcsolatokról mindenképpen, s jelen esetben, mondjuk, a kilencvenes évek vidéki Magyarországáról is. Meg kell hagyni: az az első pillanatra meghökkentő felhívás, hogy Blanche helyett Nemeskéri Ilona (Tóth Ildikó), Stella helyett Csilla (Varga Lili), Stanley helyett Józsi (Kádas József) szándékait kövessük az amerikai Dél helyett a balatoni Aranypart rendszerváltás utáni, frissen elzüllő közegében – bevált. Működik a történet. 

Tóth Ildikó
Tóth Ildikó

Ülünk a székesfehérvári színház Kozák Andrásról elnevezett stúdiótermében, s áramütésként éri a közönséget a város gimnáziumából kiakolbólított angoltanárnő minden fehérvári ballépésének fölemlítése. Mert mindez nem elképzelhetetlen. Aki élt kisvárosban, az tudja, mi mindent gyűjt össze ott a folyton fodrozódó pletyka, legyen a fölemelt hír igaz, vagy sanda képzelet szüleménye akár.

Vereckei Rita két oldalról nézhető, széles pástra épített díszletének egyik végpontján a vágy otthonos fészke, a piros selyempaplannal leterített, vörös párnás, sárgás függönnyel elkeríthető széles heverő magaslik. Szemben vele, az ellenkező végponton, kanyarodó falépcső vezet föl a szűk, fehéres fürdőszobába, mely alatt egy bolyhos fonalakkal lezárt kuckó jut majd a nem kívánt vendégnek. Középütt, kis kerek üvegasztal mellett azok a fekete-piros, retró műbőr-puffok guggolnak, melyek ragadós érintését máig nehéz elfelejteni. Itt kockáznak, s kék papírpénzeket markolásznak, márkában nyernek vagy vesztenek a férfiak, Józsi barátai: az anyjával élő, szelíd Kóró (Kricsár Kamill), és a tág lelkiismeretű rendőr, Sonaj (Tűzkő Sándor).

A házban lakó, égővörös hajú Irma (Kiss Diána Magdolna), Csilláék viharzó lelkületű szomszédja, vagy négyszer jelenti ki a játék során: „Ez így – nem élet!” Ővele él Herceg (Sághy Tamás), a gyanús ügyekben utazó, nagydumás, szőke alvilágfi, az örök-harag állapotokat váltogatva a turbékoló részegséggel. Ők tehát a kilencvenes évek magyarjai, élükön az alfahím Józsival, aki már ekkor tudja, hogy az olajszőkítés a védett gazemberek biznisze, tehát azzal neki nem éri meg foglalkozni. Ő az új szabályok kiskapuit keresi, bontott kocsikat rak össze, amikhez papírt is tud szerezni valahonnét. Napjaink kiváltságosainak rendszere már kezd kiépülni: Józsi is behúzza fülét-farkát, ha a képviselő feleségének kocsiját kell rendbe hozni. Kiköp, de paríroz, s „megoldja” a problémákat. 

Kádas József
Kádas József

A jeleneteket Dobri Dániel zenéje színesíti. Itt jelennek meg azok a dokumentumpontosságú beszólások és Ákos-idézetek, melyek a honosítást szolgálják, s a hajdani haza mindennapjait hivatottak jellemezni. Míg Williamsnél a barátok háttérfigurák csak, ezekben az életkép-sorokban főszereplőkké válnak. Közéjük érkezik meg a talajvesztett Ilcsi, kis almazöld ruhában, vállán pihepuha, áttetsző, púderrózsaszín muszlinsállal. Vereckei Ritának köszönhetően, Blanche/Ilcsi minden ruhája jelzi a görcsös kényszert, hogy finom legyen, decens legyen, s közben ki legyen találva, minden elképzelhető „bevetésre” készen. 

Már csak a főszereplők miatt is érdemes volt műsorra tűzni a darabot. Varga Lili, mint segítőkész húg, aki elmenekült a borász ősök közeléből, s rég levetkőzte a „svábhegyi bájolgás” emlékét is, természetes jóságot és életteli emberséget hordoz. Olyan egyszerű, mint a víz, meg a levegő. S van valami a tekintetében, ami miatt – extra méretű karikafülbevalói, szuper-rövid frizurája és bakancsai ellenére  – még tán vonaton is a közelébe húzódna az ember. Beszéde színes és dallamos, olykori felcsattanásaiban erő, s ahogy szétesett nővérével bánik, abban nem mindennapi lelkierő van. 

Kádas József a jég hátán is megélő, épeszű, izmos, feleségébe szerelmes Józsi. Hiába mondja róla Ilcsi sziszegve, hogy „ez proli.”, inkább valami paraszti nemesség van a mozdulataiban és hangsúlyaiban. Egy valami viszont biztos nincs benne: robbanó vágy vagy szellőcskényi megkívánás Ilona iránt. Hogy az elképzelhető erotikus feszültség részéről nem épül ki, lehet koncepcionális döntés eredménye is. Ő inkább viszolyog a finomkodó, tanultságával kérkedő asszonytól. A büntető bosszú dühével dönti végül ágyba a nőt.

Varga Lili. Fotó: Székely Péter. Forrás: PORT.hu
Varga Lili. Fotó: Székely Péter. Forrás: PORT.hu

Ilona viszont, a tanítványával is kikezdő tanárnő, mint valami szimatoló és settenkedő vadállat, tapad mindenkire. A megállapítás, hogy Tóth Ildikó játéka tökéletes, nem pontosan fedi a valóságot. Az álság és az őszinte kétségbeesés, a vámpírtempó és az összetörtség apró és meglepő mozzanatokból áll össze ebben az alakításban, s eláll tőlük a lélegzet. Ijesztő és sajnálatra méltó, ahogy azt mondja: „Megfürödteeem!”, vagy „Flörtöltem a ffférjeddel!” Vagy ahogy testvére hasára hajolva gügyögi: „kis-ba-a-bád lesz!” Duruzsol franciául, pittyeg és hazudozik, vádol és álmodozik, s közben úgy dörzsölgeti két szép, arisztokratikus kezét, ahogy az ekcémával küzdők panaszkodnak. Megérinti a fülcimpáit, aztán a csontszín cipőcskéje pántját, s megrázza a haját. Kábultan szívja be a fiatalság illatát, mikor a „Kiskegyed”-re gyűjtő, megilletődött fiút (Ionescu Raul) megcsókolja. Lelke mélyén mindentől undorodik, tehát iszik. Kóróval szemben igyekszik legyőzni a borzadását, hősi perceket áldoz a férfi meghódítására. Egészen kiváló Kricsár Kamill Kóró alakítása. Pontos, tiszta, a lehetőségekhez mérten becsületes autófényező ő, gátlásokkal és szorongással telve, és persze, megjósolható magányra kárhoztatva.

A színlapon Williams szerepel egyedüli, előre engedett szerzőként, és a magyarító művelet során a címet sem kívánták túlmagyarázni. Érti, aki érti, aki meg nem, nézzen utána. S megmaradt egy eredeti monológtöredék, mely nem volt képes feloldódni az új dramaturgiai főzetben: ez az a visszaemlékezés, amikor Blanche elmeséli az estét, amikor fiatal férje fejbe lőtte magát. Annyira tengerentúli a sztori, hogy meglehet, Ilona csak képzeli az egészet.  

Átfonja a darabot egy férfi-nő páros pulzáló megjelenése: Juhász Illés és Kerkay Rita tűnik fel többször, alighanem Ilona emlékezetéből. Rejtélyes kilétük és motyogásuk egy ideig foglalkoztatja a nézőt, aztán marad a vállrándítás. Ilona apja lenne a férfi? Vagy valaki más, még a gyerekkorból? Esetleg az az apa, aki egy színházi előadás, vagyis A vágy villamosa című darab megtekintése után Blanche-nak hívja az ő kicsi lányát?  Akkor ott valami nagyon nincs rendben. S hozzá kapcsolódna a bejelzett kamaszkori abúzus, mely minden baj elsődleges okozója? Ez túl szimpla beszúrás lenne Tennessee Williams darabjába. Pedig nagyon úgy néz ki, ez a „megfejtett” alaphelyzet. A pár utoljára mint orvos és nővér jelenik meg, hogy Ilonát egy „meglepetést ígérő” útra vigyék el. 

Nincs drámai végkifejlet, nincs kifejezett „őrülési jelenet”.  Egyszerűen kifehéredik a történet, s a valahai tanárnő kihalványodik a képből. De láttuk. És még kísérteni fog. 

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek