Miután A mi kis falunk nehezen magyarázható okokból közönségsiker lett, alighanem azt érezhette az RTL Klub, hogy csupán annyi kell majd az újabb szériákhoz, hogy azokban szerepeljen egy falu. A többi már tényleg részletkérdés, elvégre a szlovák licenc alapján készül A mi kis falunkhoz is elég volt annyi, hogy humor híján a központi elem a falu volt benne, pontosabban egy, a valóságban nem létező település. Úgy tűnik tehát, most megint valami hasonló történik, mert a január elején indult Drága örökösökben is ott van egy falu (Pajkaszeg helyett most a szintén nem létező Ökörapátiban vagyunk), és poénokat szintén nem találni.

 

Lengyel Ferenc

A horvát Kud puklo da puklo készült széria abban viszont mindenképpen különbözik a falus társától, hogy míg utóbbi hetente jelentkezett, a Drága örökösök napi szériaként fut, ilyen értelemben sokkal inkább rokonítható a szintén RTL-es, elkeserítően bugyuta Oltári csajokhoz. A cselekmény persze közel sem azonos, lévén a Drága örökösök, ahogy a címe is elárulja, arról szól, hogy több mint 600 milliót örökölnek a családtagok az elvileg elhunyt Szappanos Kálmántól, ám ahhoz, hogy a pénz az övék legyen, egy évig Ökörapátiban kell élniük.

 

Ebből az alaphelyzetből még akár egy térdcsapkodós vígjáték is kikerekedhetett volna, ám úgy tűnik, a készítők inkább egy telenovellát akartak csinálni, amit szinte a végtelenségig lehet nyújtani. Amelyben alig-alig történik valami a negyvenperces epizódok során, és amelyben a reklámok alapján főszereplőnek beharangozott Koltai Róbert alakította Kálmán már az első részben elhalálozik. És nem utolsósorban ez az a sorozat, melyben a statisztákkal teli Ökörapáti inkább hasonlít egy steril kísérlet helyszínére, annyira művinek hat – ami nem is annyira meglepő, ha tudjuk, hogy a „falut” csupán a sorozat kedvéért építették fel.

 

Ha innen nézzük, akkor a Drága örökösök egészen nyugodtan tekinthető A mi kis falunk folyatásának. Abban is ezernyi, a valódi élettől idegen helyzettel lehetett találkozni, és a karakterek ott is ennyire elnagyoltak voltak. De Pajkaszeg lakóin legalább olykor-olykor lehetett nevetni, míg Ökörapáti vendégein jóval nehezebb. Azon kellene például vihorászni, hogy mindenre elszánt taxisunk kimegy a pottyantós vécére, ami felrobban alatta, és lám, ő pedig szaros kézzel, letolt gatyával rohangál az udvaron. Vagy hogy Fenyő Iván eljátszik egy pszichológust, aki pont olyan, mintha az egykori Dr. Csernusból ő lenne maga a doki.

 

Fenyő Iván

Persze, nem volna kötelező vígjátéknak nevezni ezt a szériát, sőt valójában még mókásnak szánt jeleneteket sem kellene írni, ám akkor talán még hamarabb kiderülne, hogy a Drága örökösök nem több egy napi szappanoperánál. Amelyben hosszú epizódokon keresztül nem történik semmi, és amelynek tartalmát 10–10 részt követően mindenféle gond nélkül össze lehet foglalni pár mondatban – ahogy azt a készítők meg is teszik a csatorna honlapján.

 

Mindezek mellett tényleg meglepő, hogy a Drága örökösökben néha mégis van önreflexió, és ha arról sokat nem is mond a sorozat, hogy hol élünk, a saját sztereotip megközelítésére olykor mégis képes reagálni. Így volt ez például abban a részben, melyben Kata barátja a falusi életről sorolta a saját prekoncepcióit, míg a lovász Dani jó adag iróniával a hangjában megjegyezte, hogy hát, persze, „itt verik az asszonyt, és nem fürdenek”. Furcsa ez, mert közben meg az egész sorozat erősíti ezeket a sztereotípiákat, mindenki nagyot néz, amikor Szappanos Kálmán zakóban jön ki a házából, és nincs olyan epizód, melyben ne jönnének elő a „városi–falusi ellentétek”, legalábbis azok, melyekről a készítők azt gondolják, hogy biztosan léteznek.

 

Most tartunk valahol a negyvenedik résznél, és ha nem tévedünk, a Drága örökösökből még legalább ennyi rész biztosan le fog menni. Nem volna ugyanakkor meglepő, ha az események ezt követően se gyorsulnának fel, és továbbra is a „vájkálunk a múltban” tematika mentén haladnánk előre. Aztán ha vége az első évadnak, lehet is indítani az újabbat, elvégre a telenovellák nyújtását az égvilágon semmi nem szokta megakadályozni.