Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RETTENETES KÍSÉRTÉSEK

Jo Nesbø: Macbeth
2018. jún. 18.
Amennyire meg tudom ítélni, Jo Nesbø új művét tartózkodva, ha nem éppen fanyalogva fogadta a nemzetközi kritika. Én nagyszerűnek tartom. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.

A regényben valóban megjelenik Shakespeare – a Lear mellett – legsötétebb tragédiájának megannyi eleme. Ezek egy része talán könnyűnek is tűnhet. Mi gátolná a szerzőt, hogy egy kaszinót nevezzen el Invernessről, Macbeth váráról? A thanok nevét is ki lehet osztani a rendőrtisztek között. De a vészbanyák jóslatát, a halott Banquo véres megjelenését Macbeth látomásában, Birnam megindulását, és a megtévesztő jóslatot a nem anya szülte győztesről, valamint számos Shakespeare-sort minden erőszakoltság, mesterkéltség nélkül illeszteni be a modern történetbe: ez már valami. Játék, de olyan, amely esztétikai élvezetet okoz.

Nesbo

Ám ennél az elegáns játéknál többről is szó van. A nagy múltú (valaha a Woolf házaspár által alapított), s ma a Random House keretében működő Hogarth Press kezdeményezte, hogy híres írók meséljék újra a Shakespeare-drámákat. Nesbø a Macbethet választotta, s szemmel láthatólag erősen ragaszkodott az eredeti cselekményhez. Ugyanakkor modern környezetet akart, és saját bűnregényeinek kontextusába is bele akarta helyezni a történetet. Magyarán az volt a szándéka, hogy az is élvezhesse, aki jól emlékszik a Shakespeare-műre, s az is, aki nem, csak Nesbø-rajongó. Legyen szoros kapcsolata a Bárd tragédiájával, de a Harry Hole-történetekkel is.

A hely: Skóciához hasonló égövön egy város. Az idő: ez érdekes, nem a jelen, hanem a félmúlt, a múlt század hetvenes évei. Vajon miért? Az ipari társadalom romjain egy nyomorba, munkanélküliségbe, korrupcióba, anarchiába fulladt, menekülésként kábítószert és szerencsejátékot kínáló, a távoli fővárostól szinte elzárt város a disztópia világát idézi, de múltbeli volta mégis megakadályozza a negatív utópia elvontságát. Van azonban más ok is, amiért Nesbø ezt a kort választotta. Még osztálytársadalom van, s az lényeges változtatás a cselekményen, hogy Macbeth, a rendőr főtiszt, és szerelme, Lady, a kaszinó-tulajdonos, nem rangbeli, mint Glamis, majd Cawdor thánja és hitvese, s a fővárosból küldött új rendőrfőkapitánnyal, Duncannel és legtöbb emberével szemben nem az elit tagja. A népből és a népért – ez lehet a jelszava és igazolása a rémtetteknek, amelyek eltakarítanak mindenkit az útból, aki Macbeth és a főkapitányi poszt között áll, aki tanúja lehetett a gyilkosságoknak, vagy csak gyanút foghatott.

Shakespeare alakjai hihetetlenül gazdagon motiváltak. „Keblükben hordják sorsuk csillagát.” Talán ezért annyival nehezebb adaptálni őket, mint a mitikus sors vezérelte görög tragikus hősöket. A norvég író követi mintáját, sűrűn motiválja Macbeth, Lady, Banquo, s a Macduffból faragott Duff karakterét. Macbeth kamaszkorában megrontott, esendő, kábítószeres utcagyerek, aki Banquo segítségével verekszi ki magát a függőségből, s lesz rendőrtiszt. Amikor gyilkossá válik, visszatér a kábítószerhez, s mind nála, mind szerelménél a pszichotikus tüneteket okozó szer magyarázza a látomásokat.

Nesbø Freud Macbeth-magyarázatát is ismeri; a gyermektelenség a rettenetes pár életében súlyos motívum. S egyszerre ad magyarázatot a Macbeth egy sokat vitatott részletére, s vesz ihletet belőle saját cselekményéhez. Lady Macbeth ugyanis egy helyen azzal győzködi férjét a gyilkosságra, hogy „Szoptattam, s tudom mily / Édes a csecsemő az anya keblén: / De bárhogy nevetne rám, én kitépném / Fogatlan szájából a mellemet, / S agyát szétzúznám, ha úgy megfogadtam / Volna, mint te ezt.” (Szabó Lőrinc fordítása.) A kommentátorok bökkenője, hogy a darab más helyéből tudnivaló, hogy Lady Macbethnek nincs gyermeke. Nesbø cselekményszála szerint valamikor, kamaszlány korában volt, de meg kellett szabadulnia tőle. S ez a bűntudat, amely az őrületbe, majd a halálba kergeti.

Maga a jellem és a dráma alapképlete azonos mintájával. Rettenetes bűnök, a férfinél erősebb asszony, aki kétségeit eloszlatja, büszkeségét, elszántságát felszítja, szexuálisan büntet és jutalmaz (a Shakespeare-drámában ennek kimutatása Jan Kott érdeme), hogy aztán végül előbb végezze be, mint szerelme. Mert az elkövetett bűn fölött egyik sem tud ama fenséges, démonikus egykedvűséggel (amit tettem, megtettem) napirendre térni, mint Shakespeare hatalmas gonosztevő-arcképcsarnokában a hierarchia csúcsán álló III. Richárd. Féktelen ambíció, nekilendülés, visszatorpanás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás jellemzi a férfit, és ugyanennek a tudattalanban megjelenő, a pszichózist előkészítő, majd beteljesítő dinamikája az asszonyt. Nesbø leleménye, hogy teljesen ártatlan embert – jellemzően fiatalkorút – Macbeth nem tud megölni; mindig meg kell győznie magát, hogy az áldozat valamiért megérdemelte a sorsát.

S ezzel ott vagyunk a Nesbø-bűnregények örök problémájánál, hogy a rettenetes kísértés – és sokszor kényszer – a gonoszságra nem iktatja ki a másik – Brecht szavaival – rettenetes kísértést a jóra. Nesbø, aki a shakespeare-i főboszorkányt, Hekatét, a várost és minden szálat a kezében tartó drogkereskedőként lépteti föl, rendkívül szorosra vonja azt a kört, amelyben mindenkinek el kell buknia, mert mindenkinek megvan az ára, a zsarolhatósága, a fenyegethetősége. S mégis, ebben a szűk körben is akadnak, akik nem paríroznak, vagy akik elbuknak és utána tagadják meg az engedelmességet.

Jo Nesbø Macbethje kitűnő krimi is, de ennek kifejtő tárgyalása illetlenség.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek