Ezek voltak a fő kérdéseim, mikor a Somogy megyei község barokk templomát megközelítettem, s kérdéseim alighanem joggal vetődtek fel, hiszen látnivaló, hogy az éveken át prosperáló és tömegeket vonzó Művészetek Völgye így, ebben a formában már az utolsókat rúgja. S miközben sajnáljuk a Balaton északi partjának hanyatló fesztiválját, hajlamosak lehetünk nem észrevenni, hogy ezzel párhuzamosan a déli parton elindult valami.
 Somi Panni és a Sivasakti Kálananda Táncszínház. |
Andocsnak nagy lehetőség adatott, amikor 2007-ben Cserje Zsuzsa, a rendezvény művészeti vezetője rátalált a dimbes-dombos kicsiny településre és annak műemlék templomára, melynek környezete valóban ideális teret nyújt a színházi és zenés produkcióknak. A másodjára megrendezett művészeti fesztivált a legcsaládiasabb jelzővel illetik, és nincs mit szépíteni, ez egyelőre még azt jelenti, hogy kevés a látogató, s hozzá a produkcióból sincs oly sok, hogy bármelyikről is lekéssünk egy másik miatt. A kemény magot kétségkívül Cserje Zsuzsa művészbarátai alkotják, akik akár szívességből is leutaztak Andocsra, hogy előadásaikkal hozzájáruljanak a rendezvényhez.
 Rettentő görög vitéz |
Így történhetett, hogy a nyitó estén első színházi darabként a saját rendezésű Kakasülő című kabarét láthatta a közönség a hűvös, keskeny altemplomban. A vegyesfelvágotthoz hasonló, rövid epizódokból összeállított produkció a színház árnyékosabbik oldalát volt hivatva kifigurázni; a színésznőcskék, ripacsok, tehetségtelen rendezők, drámaírók elé állított görbe tükröt. Sajnos azonban ez úgy sikerült, hogy egy percig sem kételkedtem abban: ez itt most sokkal inkább könyörtelen valóság, mint ironikus kikacsintás. Amikor már nyilvánvaló időhúzásként megjelent a színpadon Kovács Martina, hogy elmesélje az összegyűlteknek, ki az a narrátor, és honnan eredeztethető a szerepe, erős késztetést éreztem arra, hogy ne szívjam tovább a helyiség dohos levegőjét. Ezután némi enyhülést hozott az Ektar zenekar Szindbád-dalok című koncertje, melyet ugyan az eső az iskola aulájába száműzött a templomkertből, ám így is élvezetes volt. A Hólyagcirkusz Társulat Ezeregy Szindbád-előadása nyomán született koncert önmagában is megállja helyét.
 Piaf két arca |
A szombati napon további dózist kaptunk Indiából Somi Panni és a Sivasakti Kálananda Táncszínház előadásában, akik az autentikus tándava és lászja tánc bonyolult lépéskombinációival, színészi eszközök felhasználásával nyűgözték le közönségüket, s ha valaki további ismereteket kívánt szerezni Indiáról, az részt vehetett a terület szakértőjével, dr. Sári Lászlóval folytatott eszmecserén. Az altemplom színpadán este a Pécsi Harmadik Színház vendégeskedett a Piaf két arca című, ízléses és színvonalas monodráma és koncert ötvözetével. Bacskó Tünde elsőrangú színészi játékát Bonyár Judit Piaféra kísértetiesen hasonlító énekhangja egészítette ki, hogy együttesen borzongató keresztmetszetét mutassák be a szomorú sorsú sanzonénekes életének, akiről mostanra már – mi tagadás – számtalan bőrt lehúztak, ám a pécsiek nem adták alább egy nívós feldolgozásnál. Az előadás fényét emelte, hogy az énekelt sanzonok eredeti nyelven szólaltak meg. Az Én egy szemüveges kisfiú vagyok című sokat utaztatott darabot ide is elhozták, s a produkció itt is hozta a már megszokott színvonalat és reakciókat, ám mintha kezdene elfáradni a játékos műsor.
 Nőügyek |
A zárónap aztán tartogatott néhány igazi meglepetést a közönségnek. Ilyen volt a déli istentisztelet után tartott koncert a templomban, ahol Bazsinka Zsuzsanna és Berkes János nyújtott magas színvonalú előadást, orgona kísérettel, többek között Bach, Puccini, Schubert műveiből szemelgetve. Könnyedebb, de úgyszintén elsőrendű szórakoztatást nyújtott aztán Zöld Csaba és Szőcs Artúr, Heltai-írásokból összeállított feleselős, fiatalos zenés előadása, a Nőügyek, mely ugyan még a színiegyetemi éveik végén, három éve született, ám ma is nagy sikerrel játsszák különböző helyszíneken.
 Hogyan ettem kutyát? Szkárossy Zsuzsa felvételei |
A nap megkoronázása nem az utolsó program, a Presser és Dusán dalaiból összeválogatott koncert volt Szirtes Edina és Mujahid Zoltán fellépésével, hanem a még előtte bemutatott Jevgenyij Griskovec-darab, a Hogyan ettem kutyát?. A dunaszerdahelyi Epopteia Műhely Társulás minimálszínháza vélhetően többek gyomrát megfeküdte, akik az előzetes figyelmeztető felhívás ellenére is beültek az iskolába, a vörös leplekkel elkerített térbe, ahol Gál Tamás jó hatvan perces feszes, erős játéka nyűgözte le a nem-rettenő nézőket, a közönség túlnyomó többségét.
És hogy kérdéseimre választ kaptam-e? A siker elérhető, amennyiben ügyelnek arra, hogy a felvonultatott produkciók közé ne keveredjen olyan, mely a programfüzetben említett „minőség”-et nem tudja képviselni.