Casting minden. Forrás: casting-mozi.com

A majdnem a legrosszabb – mondja többször a filmben a férfi főszerepet játszó Kern András -, sokkal rosszabb annál, mintha közelében sem lennénk a megoldásnak. Valahogy ez történik a filmmel, mert hiába az előzetesekben sulykolt információ, hogy a Megasztárral és Oláh Ibolya sorsával való kísérteties hasonlóság csalóka látszat, a történetnek csupán ihlető forrása, nem pedig mintája a tévéműsor és az énekesnő személye – ez az istennek se hat a közönségre. Valószínűleg azért, mert a filmvásznon látott énekverseny majdnem olyan, mint a Megasztár, Ormos Kati személyisége pedig majdnem olyan, mint Oláh Ibolyáé.

A film ugyanis arról szól, hogy énekversenyt hirdet egy tévécsatorna, amire különböző fiatalok jelentkeznek. (Épp, mint az életben.) Ormos Katinak, az öntörvényű, nehezen kezelhető intézetis lánynak van ugyan énektanárnője, de nem boldogulnak egymással, ezért a tanárnő a valaha jobb napokat látott, bárzongoristává lecsúszott régi ismerősét ajánlja maga helyett. Novai Rezső (akit Kern András alakít, s a szerepben egyik kedvenc figuráját, a megbízhatatlan, mogorva, magányos, lovizós-ivós slemilt hozza) nagy nehezen beadja a derekát, és ettől kezdve szívén viseli a lány sorsát. Mi más lenne a film vége, mint abszolút győzelem, Ormos Kati/Oláh Ibolya tarol, s talán Novainak is helyrebillen az élete.

Casting minden. Forrás: casting-mozi.com

A történet ezernyi változata évtizedek óta bombabiztos sikersztorija a zenés filmeknek, a Hamupipőke-szál is mindig hatásos a könnyelmorzsolós melodrámára fogékony nézők körében, itt mégsem úgy hat, ahogy kellene. Talán mert minden olyan ismerős, és minden olyan közeli. A megasztáros fiatalokkal szinte még mindig tele van a bulvársajtó, Oláh Ibolya életútját mindenki fejből fújja, s Puskás Péter (a filmbéli pizzafutár-énekes) közismertsége is csak közkedveltségével vetekszik.

Mivel a film jobbára ezekből az elemekből épül, a nézőnek többször van olyan érzése, hogy valójában kivetítőről követi egy tévécsatorna adását, amelyben egymást váltogatják a koncertrészletek, a meghallgatás komikus-komoly mozzanatai, és az élethelyzeteket bemutató bejátszások. Tímár Péter burleszkre fogékony, szarkasztikus humora ugyan elő-előkéredzkedik, de korántsem azzal a finoman áthallásos iróniával, mint a Csinibabában; igaz, erre itt nincs is terep, annyira aktuális a történet. Van ugyan a filmben egy butuska riporterlány (Oroszlán Szonja), egy minimális értelmi szinten vegetáló apafigura (Szacsvay László), egy bicskanyitogatóan trendi butikos lány (Kecskés Karina hibátlan karakterformálásában) és feltűnő érdektelenségben dagonyázó műsorszerkesztők (Vallai Péter, Scherer Péter), de az ő elrajzolt figurájuk annyira egysíkú, hogy inkább paródiának tűnik.

A filmnek nem csak főszereplője, de első rendezőjelöltje, sőt a népes (négy fős) forgatókönyvírói teamnek is egyik tagja Kern, így nem csodálkozhatunk azokon a jutalom-poénokon, amelyek egy-egy régebbi jellegzetes szerepére, slágerére utalnak. Nem először játszik tüskés modorú, ám érző szívű – itt csak mérsékelten lezüllött – slendrián alakot, de mi tagadás, ez áll jól neki. Ráadásul ő az egyetlen viszonylag árnyalt figura a sok transzparens jelenség mellett, így (leszámítva a kesztyűs kézzel adagolt etnikai konfliktust) ő az, aki a cél felé akadálytalanul futó történethez valami mást, nevezetesen a melodramatikus felhangokat hozzákeveri.

Casting minden. Forrás: casting-mozi.com

Oláh Ibolya színészi teljesítményét az önazonosság miatt nem könnyű megítélni, de kétségtelen, hogy természetesen mozog és beszél a kamera előtt. Nagyon jó, hogy a versenyzők között sok az először filmező új arc, ráadásul jól is énekelnek. Dinamikus jelenlétük imponáló lendületet ad a filmnek, noha az egésznek a ritmusa erősen hullámzó; ugyanis a rendező-vágó két különböző szövetet rakott össze, egy aprómintásat, meg egy nagyléptékűt. A szereplők bemutatását (főleg a film elején) gyors, villanásszerű vágások tördelik, ez leginkább egy kiborított óriáspuzzle összekevert darabkáira emlékeztet; míg a „Sztárhangárnak” keresztelt verseny jeleneteinél koncertfilmmé lassul a mozi. Az egyenetlenségért kárpótolnak a Závody Gábor által áthangszerelt, 80-as évekbeli nóták – a főleg Demjén-, Presser-, Illés-szerzemények, de elhangzik egy-egy Skorpió-, Apostol- és Gemini-szám is –, amelyek olyan jól szólnak, hogy föltehetően újra divatba jönnek.