Egy rendező számára Georg Büchner drámái közel sem „konyhakészek”, és egyáltalán nincs hozzájuk biztosan bevált recept. Fragmentált, mozaikszerű képekből állnak, amikből bizonyos mondatok mintha hiányoznának, néha pedig elveszünk a hosszas filozófiai fejtegetésekben és a talányos metaforákban. Ezek alapján Büchner darabjait nem könnyű színpadra vinni, viszont ezeknek a hézagoknak a kitöltése olyan kreativitást igénylő feladat, aminek a legtöbb színházcsináló nem tud ellenállni. 2002-ben a Krétakör előadásában Rába Roland eljátszhatta a darab legizgalmasabb alakját, Valeriót, 2017-ben viszont Rába egy egészen más értelmezésben rendezte meg a Leonce és Lénát a Nézőművészeti Kft.-vel.
 Mucsi Zoltán, Scherer Péter |
Kiüresedett vágyakról és érzelmekről beszél a szaténpizsamás Leó (Kovács Krisztián), akit az előadás egészét átható infantilizmus miatt így becéznek. Nincs már benne remény, hogy léte valaha is értelmesebb lesz, ezért marad a nihil és a lemondás. Hol gyermeki naivitással, hol őrjöngő nyughatatlansággal kritizálja saját létezését, és azt a rendszert, ami csak ezt a fajta életet teszi lehetővé. Mögötte apjának, Popo királyának (Mucsi Zoltán) sokszorosított arcképei láthatók, minden harmadik fotó pedig színes ceruzával van összefirkálva. Óhatatlanul is eszünkbe juthatnak azok a politikai kampányplakátok, amikből egymás mellé ragasztanak hatot, hogy semmi esetre se kerülhessék el az utca emberének figyelmét. Az alkotó szellemű járókelők pedig fel is díszítik ezeket, saját ízlésük és politikai meggyőződésük szerint. Popo királya is megosztó uralkodó lehet, így kerülhetett a képeken a fejére vécépumpa, dollárjel vagy Hitler-bajusz.
A király óriási, barokk angyalkával díszitett, papundekli koronája pont olyan komolyan vehetetlen, kisszerű és nevetséges, mint népéhez intézett beszéde, miszerint a fia vagy megnősül, vagy nem. Több lehetőség nincs. Tanácsadója (Scherer Péter) közömbösen, de mégis talpnyalóként viselkedik, aki az unott uralkodóra szótlanul segíti fel öltözékét, még a sliccét is felhúzza parancsra, nehogy a „szabad akarat tárva-nyitva maradjon ott elől”. Mucsi és Scherer jól bejáratott kettőse szórakoztatóan működik, mint mindig, sőt talán még hozzá is tesz darabbéli fásult karakterükhöz, hogy már megint együtt, párban állnak a színpadon, ahogy az elmúlt évtizedekben sokszor.
 Kovács Krisztián, Katona László |
A történet egyik legfontosabb mozgatója Valerio (Katona László), aki ugyanolyan naplopó, mint Leó, mégis kibillenti a királyfit a semmi állapotából, mert mély gondolataival felkelti a trónörökös figyelmét. Habár Büchnernél azért lesznek barátok és bajtársak az úton (ahol Leonce elmenekül a számára ismeretlen arája elől), mert hasonlóan filozofikus alkatok, Katona László Valeriója nem válik bölcs társsá, akire érdemes lenne hallgatni. Csak egy egyszerű, trágár alak marad, akinek figyelmét leginkább az alkohol és a nők kötik le.
Hasonlóan működik ez Léna (Simkó Katalin) és Marie (Parti Nóra) esetében is. Amikor a hercegnő elmereng saját gondolataiban az individuális szerelemről, szexcentrikus barátnője csak annyival nyugtázza, hogy ez nagyon gáz.
A menyasszonyi ruhában otthonról elszökő Léna itt sokkal cselekvőképesebbé és lázadóbbá válik, aki még bokaficammal is ezerszer körbe futja a gyerekrajzokkal díszített kartonerdőt, hogy megtalálja igazi párját a neki kijelölt herceg helyett. A két pár egymásra találása nagyon eltérő. Marie és Valerio azonnal egymáséi lesznek egy tornatermi szekrény nyílásában, Léna viszont szívecskét, galambot és rengeteg spirált rajzol krétával a földre, mint egy szerelmes kisiskolás a matekfüzetébe. A csiga motívuma (ami a keresztény hagyományban a jóra való restség bűnének szimbóluma volt) máskor is előkerül az előadásban, amikor Leó csigaként, Valerio pedig pocokként jelenik meg az erdőben. Léna gyermeteg rajzocskái annyira hasonlítanak az erdő látványvilágához, hogy akár az is eszünkbe juthat, hogy a lány cselszövése ez az egész szerelemkeresés.
 Kovács Krisztián, Simkó Katalin. Fotók: Mészáros Csaba |
Közben Popo birodalmában a király az eddiginél is kedveszegettebbé válik, amiért a jegyesek eltűntek, így nem lesz esküvő sem, így pedig a királyi szó mit sem ér. A szerelmes pár két kövér, meztelen robotként, papír álruhában érkezik meg. Itt szembesülnek aztán azzal, hogy nekik nem adatik meg még a valódi lázadás sem, mint Rómeónak és Júliának, ugyanis eredetileg is őket szánta egymásnak Pipi és Popo királya.
Leó megkoronázása után elküldi apja eddigi tanácsosát, de az új rendszer valódi ismertetése elmarad. Helyette a Kontroll Csoport egyik ikonikus számát éneklik el négyen. Szomorú, de hiába a rendszerellenes dal, nekik itt már nincs lehetőségük forradalmárt játszani. Ez most nem az a világ, és nem az a mese.
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.