Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„DRÁGA BARÁTOM!”

Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I.
Sajtó alá rendezte Bíró-Balogh Tamás
2017. dec. 11.
„…kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról, hogy: mars, büdös zsidó! hazám tájai kinyilnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét” MESTERHÁZI MÓNIKA ÍRÁSA.

A Jaffa Kiadó sorozatában Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni kétkötetes Naplója (2014, Jaffa, s. a. r. Ferencz Győző és Nagy Zsejke) és a Radnóti házaspár fényképei után (Árnyékban éles fény vagy, 2016, szerk. Krähling Edit) most már Radnóti Miklós levelezésének első kötetét is olvashatjuk. Tavaly az Athenaeum Könyvvel üzenek néked (s. a. r. Bíró-Balogh Tamás) címmel Radnóti dedikációit is közreadta.

Magát az életművet – Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai (1999, 2002, 2006), Ikrek hava, Napló (2003.), Radnóti Miklós összegyűjtött prózai írásai (2007.) – a Radnóti által gondozott szöveg alapján Ferencz Győző rendezte sajtó alá előbb az Osiris, majd az Összegyűjtött verseket 2016-ban a Magvető megbízásából. Szintén ő írt a költőről angolszász felfogású kritikai életrajzot (Radnóti Miklós élete és költészete, 2005, javítva, részben átdolgozva 2009), amelyet minden Radnóti-olvasónak ajánlani lehet, mivel feltárja, ami az ő esetében elválaszthatatlan: az életmű, az élet és a történelem összefüggéseit, méghozzá hatalmas tényanyaga mellett is világosan és szakmai szenvedéllyel. Ha valaki a naplókat és a leveleket olvassa – esetleg a versekkel párhuzamosan –, gyakran érezheti szükségét, hogy ezt az orientáló, kronologikus-tematikus rendszerezést is fellapozza.           

Radnóti leveleinek megvan a maguk sorsa: a levelezésnek az a része, amelyet Karig Sára segítségével próbáltak a háborús károktól megóvni, a Duna 1945-ös tavaszi áradása miatt a költő könyvtárával együtt odaveszett egy raktárban. (A házaspár egymáshoz írott levelei nem voltak a megsemmisült csomagban, ezeket a következő kötet fogja tartalmazni.) Tehát amit itt, az első kötetben olvasunk, részben a megmentési kísérletből kimaradt, elegyes darabok, részben fennmaradt piszkozatok, vagy a Naplóba bemásolt fontos részletek (vagy teljes levelek), részben Radnóti levelei a címzettek hagyatékából.

A kötet tele van kivételes darabokkal. Olykor a levélíró szándékától függetlenül is árnyalja Radnóti-képünket: „A nőkről való fejezetet külön köszönöm Tanár úrnak. Nem írt nekem még tényleg senki erröl. De nem vagyok már gyerek, tudok a veszélyekről és bizom a szerencsében is. Hisz ez többet ér az óvatosságnál is” – írja fiatal mentorának, Hilbert Károlynak a 18 éves költő.

Az egészen fiatalkori levelekben szembetűnő Radnóti irodalmi öntudata, és általában az önérzete. Volt mit megtörnie a kornak. Mikor második verseskötetét 1931-ben vallásgyalázás vádjával elkobozzák, levelet ír a Magyar Királyi Törvényszéknek: „Én nem »gyaláztam meg vallásos tisztelet tárgyát« és ez szándékomban sem állott. Krisztus alakja nemcsak az irodalomban, hanem a képzőmüvészetben is gyakran felmerülő téma.” Példákat sorol, majd bátran és szemtelenül belefordít az apológiába egy francia szöveget:

„Jehan Rictus költői elbeszélésében (magyarul: Találkozás Jézussal) például a következők olvashatók: »Ha visszatérne a fiatal Mester. – A szép szemü a szép álmu Ember – Akit a nők annyira szerettek. – A furfangos anarchista fickó – Ki ácsbaltáját végleg félrelökte – S tolvajokkal keveredett össze. «Vagy: »Hát Magdolna, mi történt vele? Feszültél volna inkább őreá – A hókeblére, meztelen hasára – Hol sem tövis sem dárda nem sebez.«”

Majd a hivatalos levelet ezzel fejezi be: „A törvényszék indoklásában adós is maradt a megkivánt okfejtéssel” (1932. január 20. előtt).

A zsidótörvények, a numerus clausus egyre nagyobb fokú megaláztatást jelentenek számára: nem magyarosíthatja a Glatter nevet Radnótira – hiába áll a kötetein, mert „védett név” –, csak Radnóczira. Hatvany Lajosnak írja 1934-ben: „Szegedre mint numerus-clausus emigráns kerűltem, de kerűlhettem volna rosszabb helyre és rosszabb egyetemre is” (88. levél). Egyre gyakrabban említi a levelekben rossz idegállapotát. További megaláztatások érik: új könyve csak előfizetői ívvel jelenhet meg, és később ezeket az előfizetéseket neki kell behajtania barátoktól, ismerősöktől, majd köszönő levelekkel meghálálni; munkát keres egy lapnál, a szerkesztő rögtön csereszívességet kér: írjon róla a Nyugatba (160. levél). Kedves tanára, Sík Sándor köszöntésén 1938-ban a származása miatt nem olvashat fel. 1939-ben felmerül, hogy Rio de Janeiróba emigráljanak, de „a beutazási lehetőség”, írja Fischer Andor, „sajnos a ti szempontotokból majd lehetetlenséggel határos, és ha Pesten nem tudjátok elérni – innen nem lehet” (237. levél). Ortutay Gyulának panaszkodik: „írtam négy verset és keserített, hogy már sehová sem adhatom, hogy vége…” (1939. június 9). A végsőkig udvariaskodik egy ösztöndíj támogatása ügyében, 1940-ben, de nem tanulmányútra, hanem munkaszolgálatra megy. A munkaszolgálat a megaláztatásnak már teljesen más szintjét jelenti – a harmadik behívóról hírt adó levél az utolsó ebben a kötetben Radnóti tollából.

Talán érződik, hogy az inkább életrajzi, mint irodalmi levelek is mennyire fontos kordokumentumok. A levelek többsége magyarázatra szorul: Bíró-Balogh Tamás hatalmas kutatómunkával utánajárt a külső utalások felderítésének. A levelek utáni közvetlen jegyzetelést választotta, ami egy ilyen kötetben jó ötletnek tűnik, jól jön az olvasónak a segítség (bár az általános műveltség körébe tartozó vagy könnyen kereshető kérdésekre kevesebb jegyzet is elég lett volna, a leggyakoribb beceneveket elég lenne egyszer feloldani, vagy akár ismertnek venni, mint a Fifi nevet). Különösen a Gyarmati Fanni naplójával való párhuzam nagyon olvasóbarát. A címzettek rövid életrajza szerepelhetne a kötet végén is – ugyanakkor a könyvben (és a történelemben) előrehaladva egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy rögtön megnézem, ki meddig élt, melyik közeli vagy távoli barátnál, művésztársnál szerepel az 1944-es halálozási évszám, ki az (nagyon kevés), aki az első atrocitások vagy munkaszolgálat után emigrált, és fel lehet sóhajtani, hogy más országban öregkoráig élhetett.

Radnóti legtöbb fennmaradt levele a munkára vonatkozik. Az időprésben rövid időszakokra (az 1939-es párizsi út után, a munkaszolgálatok között, és különösen amikor 1943-ban több értelmiségi közös levelének hatására leszerelik, egészen a harmadik behívójáig, 1944. május 19-ig) szárnyal az alkotókedve, kiad egy kötetet La Fontaine-től, szerelmes antológiát fordít Vas Istvánnal, Képes Gézával és Szemlér Ferenccel, készíti az Orpheus nyomában kötet anyagát, saját kötetét tervezi és írja. Egyik-másik baráti levélben még a jókedve is visszatér. („Különben megérdemelnél egy tükörírással írt levelet! A lapod olyan olvashatatlan volt – még nekem is –, hogy Fiffel háromnegyed órát fejtettük. Mikor végre kisütöttük, hogy Daisyt három macska megbúbolta, egészen megkönnyebbültünk – sokkal rosszabbra gondoltunk már.” Ortutay Gyulának, 1943. július 22.)

A barátokhoz szóló és tőlük kapott levelek közül sok a címzettek hasonlóan hányatott, gyakran tragikus sorsa miatt is megsemmisülhetett. De jelen vannak nemcsak a szegedi barátok (Ortutay Gyula, Baróti Dezső, Tolnai Gábor, Buday György valamint mestere, Sík Sándor), hanem egy vagy több levéllel olyan fontos költő- és művésztársak, mint József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Vas István, Dési Huber István. Radnóti szerelmes levelezéséből – mivel a Fanni-levelek külön kötetben következnek majd – itt olvashatjuk a Reichenbergben, diákkorában megismert Tini (Klementine Tschiedel) leveleit (Radnóti válaszai nem maradtak fenn), és a 41-42-es év nagy fellobbanásának emlékét, a Beck Judit-levelezést.

Tematikus csoportokat is találunk: a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának feloszlásáról; a Szép Szóval való konfliktusról, József Attila halála után; magyarságról és zsidóságról. A kötet igen fontos darabja a Komlós Aladárnak írt válasz – Komlós egy zsidó antológiába kért szöveget Radnótitól, aki a magyar költői hagyományhoz tartozásával indokolja, hogy nem küld. Ebből a levélből való a kötet címe is: „különben magyar költő vagyok”. Ez a levélen belül nem ennyire frivol: „A zsidóságom »életproblémám«, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel (csak gyakorlatilag, »életileg«), hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek, Maróthy-Meizlernek, Féjának, vagy Sós Endrének. Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról, hogy: mars, büdös zsidó! hazám tájai kinyilnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, – megölném magam, mert másként mint élek, élni nem tudok s mást hinni és máskép gondolkodni sem.” (1942. május 17.) A Naplóból ismert levél itt két változatban is megjelenik: misszilis és saját használatra lemásolt formájában.

Végül hadd említsek három levelet, amelyek hozzám nagyon közel állnak: az első Radnóti levele a Kalmár házaspárnak, Éva lányuk születése alkalmából. „Drága Évácska Anyja, Évácska Apja” – írja –, „nagyon boldog voltam, mikor Laci sorait olvastam és azért köszöntelek így elkésve Hármatokat, mert egy Bölcsődalt akartam kűldeni Évának. De Múzsám kiszámíthatatlan hölgy, (talán a következő tíz év alatt, – ha megérem, sikerül megrendszabályoznom, –) és egy Békehimnuszt csikart ki belőlem” (1938. február 9. után. Megrendített, hogy az olyan jól ismert verssor, „Ó tarts ki addig lélek, védekezz”, azt a verset zárja, amelyet kedves kollégánk és barátunk születésére írt Radnóti. A második levél szerzőjét a névmutatóból valószínűleg soha nem keresné ki senki: ő a takarítónő, Lujza, akinek a vezetéknevét sem tudjuk, és Radnóti második behívója után írja: „Kedves Dr úr, Sajnálom hogy személyesen nem köszönhettem el. Kivánok Dr úrnak minden jót erőt egészseget hogy kibírja ezt a rettenetes változást, énis fogok imádkozni hogy erőben egészségeben viszont láthassam Dr úrat. L.” (1940. szeptember 5. – A költőnek annyira fontos, hogy a naplójába is bemásolja). A harmadik levelet pedig Kner Imre írta, 1938-ban, amikor dedikálva megkapja a Meredek útnak a gyomaendrődi Kner Nyomdában készült példányát Radnótitól. Sokszor elolvastam, és még fogom is Kner világos, szomorú sorait – emblematikusnak érzem őket minden olyan történelmi helyzetben, amikor olyan lassú, de kitartó züllés van a világban, ami tömegek halálához vezet, bár se előre, se utólag nem lehet elképzelni. Kner Imrét 1944 májusában gyilkolták meg, Radnóti Miklóst 1944 novemberében.

Kner Imre levele 1938. december 26.

„Kedves és igen tisztelt Uram!
Örömmel vettem a dedikált példányt, amely igen gusztusosan hat. Mélabusan állapitom meg, hogy ime ilyen egyszerü eszközökkel sikerült ilyen minden tekintetben a legjobb európai tradicióhoz kapcsolódó kötetet közösen létrehoznunk, ugy tartalmát mint ruháját illetően. De hol van, vagy hová készül elveszni az a nagy tradició, amelyhez mindez a munka füződik? Járkálunk, járkálunk halálraítéltek és ugy teszünk mint ha élnénk. Én is változatlan szorgalommal, igyekezettel végzem a dolgom. Azt hiszem, a baj az, hogy nincsen fantáziánk. Amikor felvittek a mütőbe mütét, altatás előtt abszolút izgalom nélkül, teljes nyugalommal másztam fel a kocsira a félelem legkisebb nyoma nélkül. Nem a tudományban és a technikában való hit és bizalom volt ennek az oka, hanem az, hogy nem tudtam elképzelni, hogy negyedóra mulva késsel fel fogják vágni a hasamat és ki fogják vágni belőlem egy beteg szervemet. – Most sem tudjuk elképzelni mindazt, amit ezek az események jelentenek. Jó ez, vagy rossz ez, nem tudom. Mindenesetre elfogadom kedves meghivását, de hogy mint ugynevezett magán ember felutazhatom-e én még majd Pestre, azt igazán nem tudom.
Holnap elküldöm Önnek egy kis könyvemet, szives viszonzásul, amelyről nem tudom, hogy megvan-e Önnek, kérem fogadja szívesen. Kedves Feleségével együtt szivesen üdvözli őszinte hive.”

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek