Persze, kicsit túloztam, igazából csak a zipzáramat nem sikerült felhúznom, de mit ér az önirónia túlzások nélkül. Az én viccem és a Nimandban elhangzó viccek között a különbség csak annyi, hogy Papp Réka Kinga tényleg jó poénokat mond, de a túlzások tőle sem idegenek. Hosszan beszél például a testéről, hogy az nem olyan, amilyennek kívülről látszik, mert a szépségipar erre szakosodott ágainak kiegészítőivel tünteti el az esetleges kibuggyanásokat, az arca sminkkel van egyenletesre vakolva, a lábain a szőrt pedig a harisnya hivatott eltakarni. Mindennek folyománya, hogy a társadalmi elvárásoknak nem megfelelő Papp Réka Kinga-test a társadalom elvárásainak megfelelő Papp Réka Kinga-testté változott most egy estére, kizárólag a mi kedvünkért. Miközben roppant hálás vagyok az erőfeszítésért, álljunk csak meg egy szóra!

 

Papp Réka Kinga objektíve jó nő. Nem gondolkodunk plakátnőkben, hiszen ő maga is többször utal produkciójában arra, hogy plakátnő de facto nem létezik, ugyanakkor egy szép arcú, csinos, vidám, intelligens és eredeti jelenséget látunk a színpadon, és kis zavart okozhat, miért beszél magáról úgy, mint a lápi rémről. Pedig a válasz nagyon egyszerű: napra nap nulla önbizalommal állunk a tükör elé mi, nők, méregetjük a narancsbőrünket, tuszkoljuk bele magunkat az alakformáló izékbe, vagy párnázzuk ki a mellünket szivacsokkal. Akinek nagy, az kisebbet akar, akinek kicsi, az meg nagyobbat, bármilyen testrészről legyen is szó, nagyon nehéz elégedettnek lenni, vagy egyszerűen csak levenni a prioritások listájáról a tökéletes test utáni vágyat. Pedig van az életben sok más is, ami miatt idegeskedni lehet: karrier, gyereknevelés, házi munka, meg azok a nem várt helyzetek, amelyek elé az élet sodor egy egyedülálló nőt a húspiacon.

 

A feminista stand up comedy egyébként nem Papp Réka Kinga találmánya, rengeteg angol és amerikai ihletője van a Nimandnak. Közülük talán a leghíresebb (és személyes kedvencem) Amy Schumer, aki 2015-ben megnyerte az Emmyt Inside Amy Schumer című tévéműsorával, és a vörös szőnyegen egy riporter kérdésére azt válaszolta, Tom Ford cipőt, Vivienne Westwood ruhát és O.B. tampont visel. Amy Schumer egy a legszókimondóbb női humoristák közül, szemrebbenés nélkül beszél szarásról, nemi betegségekről vagy pornóról, közben kislányos arcát hosszú, szőke tincsek szegélyezik, széles amerikai mosolya pedig mindig hibátlan. Ugyanilyen vidáman mesél Papp Réka Kinga a mammográfián és a társkeresőkön szerzett tapasztalatairól, vagy arról, hogy a gyerek becsúszott, és hogy milyen rohadt nehéz a száraz november idején pia nélkül kiállni a színpadra.

Amy Schumer stand up-jai és a Nimand között az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy míg előbbi rengeteg fikciót tartalmaz, s teszi azt saját világának részévé, addig utóbbi mintha inkább személyes történetek felnagyított elmesélésére törekedne. Valószínűleg Papp Réka Kinga produkciójának is jót tenne, ha több kitalált történetet építene be: egyrészt színesíthetné a műsort, másrészt megszabadíthatná azt azoktól a didaktikus jelenetektől, melyekben az előadó saját elveit kissé előíró módon tárja elénk, illetve azoktól, amelyekben rossz anyagi helyzetéről panaszkodik.  

Hogy miért zavar a pénztelenségről való folyamatos tudósítás ebben az előadásban? Egyfelől adódik az a rutin az átlag magyar középosztálybelieknél, hogy mikor szegény embert látnak az utcán, inkább elfordulnak, nehogy a kognitív disszonancia összezilálja rendezettnek vélt világukat. Elképzelhető lenne itt is ugyanez, ha a Stúdió K közönsége és Papp Réka Kinga életszínvonala között olyan nagy differencia volna, de valószínű, hogy az arányokat tekintve kevesebb ember érkezett erre az előadásra rózsadombi villájából. Ebben a leosztásban viszont kicsit visszás az erről való panaszkodás, pláne ha hozzávesszük, hogy a közönség tagjai már hozzájárultak Papp Réka Kinga boldogulásához, amikor jegyet váltottak a stand upjára.

Nem szeretnék persze igazságtalan lenni, Papp Réka Kinga világlátása, intelligenciája és humora sokkal inkább jellemzi az előadást, mint az aránytalanságok. Fontos, mindannyiunkat érintő problémákról beszél. Mert a nők ügye nemcsak a nők ügye, a nézőtéren ülő férfiak néha zavartan mosolyognak, de értik a felvetett problémákat, nem rohannak ki a hajukat tépve, igazából ez a feminizmusnak nevezett izé nekik is inkább hasznos, mint káros, többek között ennek köszönhetik, hogy most itt ülhetnek ennek a szuper vicces nőnek az előadásán.

És van zene is, sajnos, egy kicsit kevés, pedig nagyon feldobja az estét a Gyere, te nimand a Csókos asszonyból az előadás elején, és persze az előadás legvégéig niemand kommt. Kivéve Papp Réka Kinga kislányát, mert ő megszületik, és kicsit újraértelmezi Psota Irén klasszikusát, az Én mellettem elaludni nem lehet című dalt. Darvas Kristóf a pianínónál kedvvel és sok energiával vesz részt az előadásban, még viccelődik is egy kicsit, amire Papp Réka Kinga megállapítja, hogy ezt Darvas nem szokta csinálni, úgyhogy biztosan elromlott.

 

A magyar stand upról lesajnálóan szoktak nyilatkozni a műfaj rajongói, és pár kivételtől eltekintve, én is hasonlókat gondolok róla. Papp Réka Kinga a kevés üdítő kivétel egyike, ha lenne mellette egy dramaturg, talán ő lenne a kedvencem. A Nimand pedig olyan, mint ő maga: harsány, eredeti és bővelkedik a túlzásokban.