Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MÉZ, CUKOR, NEKTÁR, LÉPESMÉZ

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban / Miskolci Nemzeti Színház
2017. máj. 31.
Nem, nem nézem meg, mit írtam - ha írtam - a Játék a kastélyban kaposvári előadásáról. Arra emlékszem, hogy a bemutató délelőttjén rúgta ki az akkori igazgató a rendezőt, Mohácsi Jánost. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Emlékszem persze – homályosan, mert pocsék a memóriám – a kaposvári előadásra is, de azért mint egy újszülött, úgy bámultam most a miskolci színházban, amikor fölment a függöny, és a három pasas csak álldogált a színpad elején, nézdegélt bennünket, mi nézdegéltük őket, ők rágyújtottak, mi nem, csak hallgattunk együtt, jó sokáig. Merthogy pokoli nehéz elkezdeni egy színdarabot. De már el is volt kezdve.

Görög László, Czakó Julianna
Görög László, Czakó Julianna

Mohácsi János másképp áll Molnárhoz, mint a többi szerzőhöz, akinek a darabját alaposan meg- és átdolgozza. Most ugyanis a felszín szinte-szinte változatlan, a meglehetősen profi drámaszerkesztés ugyancsak, és a dialógusok sem lötyögnek eléggé ahhoz, hogy teli lehessen vagy kelljen pakolni a Mohácsi-testvérektől megszokott ki- és beszólásokkal. Nem, itt tényleg nem b.sznak szekéren…

De azért szívesen játszom el kritikaírás közben azzal, hogy nem olvasom el sem az eredeti darabot, sem Mohácsiék változatát; így emelem ki mindazt, ami megütötte a szememet vagy a fülemet, legyen bár Molnár vagy Mohácsi találata. (Csak mondom, hogy a csöppnyi tétovaság és a minden bizonnyal jónéhány tévedés önmagában is azt jelzi, hogy kompakt, svungos előadás született.)

Itt van mindjárt a szereplők neve. Gál és Turai, Turai és Gál – ha agyonütöttek volna, akkor sem tudtam volna megmondani a zeneszerző nevét, pedig azt Molnár adta neki, Ádámnak hívják. De hogy keresztnevük is lenne, azt helyből tagadnám – Turait Sándornak, Gált Frigyesnek, Ádámot Albertnek hívják.

A díszlet stílusos, noha nem a szokásos szalon-stíl, de azért van benne némi art deco; Khell Zsolt munkája nem vadul jelenidős, de akár mára is jó. Ahogy Remete Kriszta jelmezei is; míg Kaposváron valahogy minden fércelt volt, ha jól emlékszem, Miskolcon minden nett.

Tudjuk, ülnek ők hárman a szalonban, és a szomszéd szobából szenvedélyes "hangjátékot" hallgatnak: a primadonna, aki amúgy a zeneszerző szerelme, Madonnája (Mohácsi?) veszekszik és békül a szeretőjével, Almádyval. Sőt, a nagy kiabálásba rohangálás vegyül, és egy váratlan pillanatban Annie, a színésznő be is zuhan a szalonba (Mohácsi), de nem látja meg a ledöbbent triót.

Görög László
Görög László

Gál ontja magából a középfajú színművekbe alkalmasnak ítélt bon mot-kat (hol Molnár, hol Mohácsi), Turai pedig megátkozza a csábítót, "az összes színikritikus bontson pezsgőt a ravatalánál" (legyen ebből klasszikus poén, szerintem Mohácsi).

A "mindig elfelejtem a nevét" (Molnár) inas elmeséli, hogyan keletkezik a világ legdrágább kávéja, a Kopi Luwak (Mohácsi, ez tuti) – hosszú hajlás, kimért beszéd, érzelmes természet, Szegedi Dezső nemcsak a saját figuráját csiszolja perfektre (kissé eltolva Molnártól, Mohácsi felé), hanem besegít a többieknek is: urat, vendéget csinál belőlük. Olyant, amilyent.

Mert magától nem épp előkelő a két bohém, inkább amolyan "furcsa pár" ők; Görög László és Szatmári György pompásan hozza a összeszokottságot, ettől lesz egyebek mellett gördülékeny a darab, pergő a jelenet, poénos minden dialógus. A tankönyvi első felvonás – helyzet és helyszín fölrakása, konfliktus kirobbantása, megoldhatatlanság látszatának keltése – után Turai dirigálja a második felvonást (illetve hát voltaképp az egész darab karmestere ő), amelyben jut azért formás főszerep a csapodár Annie-nak (aki oly otthonosan csusszan Turai ölébe, hogy a vak is látja kettejük múltbéli liaisonját – Mohácsi) és a hősszerelmes Almádynak. Czakó Julianna színésznősen tagad és színésznősen vált engedelmesre, amikor látja, mekkora a baj, Gáspár Tibor pedig valósággal bebődül a színre, harsog és halni készül, persze "ketten együtt". Mivel itt maga a színház áll pellengéren, egymást követik az "atelier" poénok, ebben már nem is egymással versenyez Molnár és Mohácsi, hanem egymás kezét fogva lépdelnek fölfelé, avagy befelé a színház sűrűjébe. Van itt "férfi született" (mármint a megcsalt vőlegény átszenvedett éjszaka után), pisztoly körüli birkózás – elsül persze, de senkit nem talál -, bömböl a hajókürt, mint a vadszamár, és egy többfordulós bohózattal véget ér a második felvonás.

Szatmári György, Feczesin Kristóf
Feczesin Kristóf, Szatmári György, Görög László. Fotók: Gálos Mihály Samu

A harmadik pedig a Turai által összeütött darabocska próbája, a legigazibb színházi színház; Mohácsinak aranybánya, hiszen akármiről beszél, akármit mond, mindig erről beszél, mindig ezt mondja. A barackpótló kellékbarack laza (de jó) ötlet, a francia nevek elrejtett puskái és a puskák összeszedegetése szintén, van "dehogy mademoiselle az anyám" szövegpoén is, a titkár meg Annie szerint méz, cukor, nektár, sőt lépesméz, hiszen nem szokás tudni a segédszemélyzet nevét, ugye. A darabba beleírt végső szakítás több mint villámtréfa, hiszen a napnál is világosabb (nem Molnár, de Mohácsi szerint), hogy ez itt mégiscsak drámáktól sem mentes szerelem a fiatal színésznő és a sokgyerekes, idősödő színész között, míg az ifjú zeneszerzővel (Turai szerelemgyerekével, megint Mohácsi) kötendő frigy a karrier oltárán hozott áldozat lesz csupán. Hogy ez a jelenet egyszercsak, némiképp váratlanul, mélyebbre szalad a profi szórakoztatásnál, azt nemcsak Annie, vagyis Czakó Julianna kibuggyanó könnyei jelzik, hanem Gáspár Tibor önérzetet és öntudatot, vagyis csöppet sem vicces emberi kellékeket növesztő Almádyja is: tűri-tűri a megaláztatást, a francia neveket, a Turai által fölskiccelt darabbeli búbarmot, de egyszerre besokall, és – nem fogadja el Turai kinyújtott békejobbját (ami persze párdarabja egy korábban Turai által visszautasított kézfogásnak).

Görög László Turaija kerekebb és rétegzettebb, mint amit látni szoktunk ebben a szerepben: a magányos, kissé mélabús vérprofi, akinek különösebb örömöt maga a szakma, a darabgyártás már nem, legföljebb egy-egy ilyen rendkívüli helyzet kínálta feladat okoz. Görög mesteri dirigens, Gáspár remekbe szabott színészbölény, Czakó szellemes díva-karikatúra, Szatmári pedáns-ironikus untermann; Feczesin Kristóf halvány hősszerelmes, Simon Zoltán vicces "csak titkár".

A miskolci Játék a kastélyban Mohácsi János legjobb formáját mutatja. Sokaknak szerezhetne pompás színházi estét, ha 1. elmennének Miskolcra 2. vándorútra indulna az előadás. Én szóltam.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek