Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FELHŐS NYÁRI SZÓRAKOZÁS

A szelistyei asszonyok (Királyi kaland) / Városmajori Szabadtéri Színpad
2008. júl. 29.
Nem tartottak szünetet A szelistyei asszonyok városmajori bemutatóján. Bán Teodóra kilépett ehelyett a színpadra, utalt arra, hogy most lenne a szünet, mely ezúttal jobb, ha elmarad, majd néhány - szerencsére nem túl patetikus - szót szólt a színház fontosságáról - akarva-akaratlanul, mégiscsak a színészek és a nézők hősies helytállására utalva. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Láttam már néhány szabadtéri produkciót, ahol ez valóban érvényesnek is tűnt; A szelistyei asszonyok, sajnos, nem ez az előadás. Már csak azért sem, mert a Városmajori Színpadon maga a színpad fedett, így az előadást végigkísérő esőben csupán a közönség ázik. Aki nem akar ázni, hatalmas ernyő alá bújik, keveset törődve azzal, mennyit látnak a játékból a mögötte ülők. Így aztán a színpadin túl egy színpadon kívüli előadás is kerekedik. Utóbbi szerepeit az ernyős nézőket finoman esőelhárítójuk összecsukására biztatók, majd kevésbé finoman szidalmazók, illetve az e szidalmazást ernyőjük alatt hősiesen tűrők játsszák. (Igaz, akadt olyan mellékszereplő is, aki a sor közepéről szépen kisétált, kért még egy /ülésre szánt/ kispárnát, melyet azután ernyő helyett fejére téve nézte tovább az előadást.) Töredelmesen bevallom: magam ebben az előadásban sem vettem részt, sőt meg sem próbáltam hősiesen helytállni, inkább előre menekültem a nézőtér első sorának szélére, egy nagy fa alá, ahol eső nem ért, s ahol végigkövethettem mind a színpadon, mind az azon kívül zajló előadást. Így viszont, sajnos, láttam, amit láttam.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Merthogy az eredetileg Kőszegen bemutatott, a városmajori vendégjátékra elhozott produkció leginkább azt a kérdést veti fel, hogy ama sok tehetséges ember, aki íróként, zeneszerzőként, rendezőként, színészként részt vett benne, hogyan lehetett képes ennyire halovány, érdektelen előadást létrehozni. Az esőre (és a nézőtér szükségképpen kevésbé koncentrált figyelmére) keveset lehet kenni; legfeljebb arra szolgálhat jóindulatú magyarázatul, hogy egyik-másik színészt miért látjuk a szokotthoz képest kellemetlenül harsánynak. Az alapmű fájó hiányosságaihoz azonban semmi köze.

Molnár Piroska
Molnár Piroska

A szelistyei asszonyokról szóló anekdotát többen, több műnemben is feldolgozták, Mikszáth például epikában, de Ödön von Horvath is írt belőle – igen gyenge – drámát. A Jordán Tamás rendezte előadás szövegkönyve azonban Mikszáthra is csak részben hivatkozik, másik forrása Makk Károly hatvanas években forgatott filmje, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című. Jó néhány éve derekasan végignéztem e filmet, s eltűnődtem, mit is csinált Makk Károly a Ház a sziklák alatt és a Szerelem közt eltelt időkben, de ez kevéssé tartozik ide; ihletett szerzők egy sikerületlen film forgatókönyvéből is írhatnak remek poénokkal teletűzdelt, hálás színészi lehetőségeket kínáló előadásszöveget, melyet azután a színészi-rendezői kreativitás formálhat tovább. Ám a szerzőgárdának, úgy tűnik, egyetlen tagja sem volt ihletett állapotban. Kiszámítható történetvezetés, sablonfigurák, kevés poén, a vígjátéki feszültség és a nyelvi lelemények csaknem teljes hiánya érezhető Makk Károly és Lőkös Ildikó munkáján. Hogy mennyire gyúrták, alakították a szöveget tovább a színészek és a rendező, nem tudhatom; a játékon az érződik, hogy az alkotók kétségbeesetten igyekeznek az ezerfejű-ezerigényű cézár vélhető elvárásainak megfelelve egymástól igen távoli, össze nem illő humorforrásokat színre citálni. Az altesti poénoktól az ironikus, teátrális kikacsintásokig terjed a skála. Aki előbbire vágyik, megkapja az ifjakat, akik a címszereplők bemutatása alatt egyértelmű testmozgással jelzik, mit tennének legszívesebben a nőkkel, aki az utóbbira, az gyönyörködhet a bólogató hollóban. Attól tartok, az még akkor sem igen működne, ha a poénok a maguk tartományában eredetibbek és szellemesebbek lennének, mint a fent leírtak és társaik. Nem azok – amint azt a szabadtéren a legelkoptatottabb vicceket is gyakran hálás kacagással honoráló publikum érezhetően visszafogott reakciója is mutatja.

Epres Attila. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Epres Attila. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Nem sokat javít a helyzeten a zene sem. Sebő Ferenc muzsikájáról annyi pozitívum elmondható, hogy legalább más, mint amit a hasonló zenés játékokban hallani szoktunk. De a dallamok meglehetősen egyneműek, az egyes dalok összefolynak, s cseppet sem tűnnek nélkülözhetetlennek a játék folyamában. Lackfi János dalszövegei kevésbé közhelyesek ugyan az átlagnál, de el ezek sem kápráztatnak; a nyelvi sziporka, ötletgazdagság hiányzik belőlük. A látvánnyal sincs sok szerencsénk; távolról talán mutatós lehet Mészáros Tibor díszlete és tetszetősnek érződhetnek Cselényi Nóra jelmezei, ám az első sorban úgy éreztem, mintha egy kifestős mesekönyv túlbuzgón színezett lapjait nézegetném.

Miután Jordán Tamás rendezése érezhetően nem törekszik arra, hogy sosem látott játékötletekkel dobja fel a vérszegény szöveget, legfeljebb a színészek menthetnék meg az előadást. Nem teszik. Vannak köztük, akik igyekeznek minél látványosabb eszközökkel élni, ám ez sem bizonyul hatásosabbnak, mint az a csendes beletörődés, mellyel mások játsszák szerepüket. Fekete Ernő (Mátyás) és Botos Éva (Anna) kettősének azért így is van néhány finoman bensőséges pillanata, amely még arról is elgondolkodtat, hogy akár tétje is lehetne a játéknak, Epres Attila (Mujkó) a körülményektől magát kevésbé zavartatva, szakszerű rutinnal komédiázik, s az emberábrázolás magától értetődő természetessége kamatozik valamelyest Molnár Piroska (Korjákné) és Ujlaki Dénes (Rostó Mihály) alakításában. Ennyi azonban nagyon kevés ahhoz, hogy a bágyadt anyagból friss előadás szülessen. Ezért is nagyon nehéz a hősies helytállásra gondolni: még ha így lett volna is, megérte? Alighanem jobban jártunk volna, ha hazamegyünk, s az esőnapon újra nekirugaszkodunk. Igaz, akkor az időjárásra már végképp semmit nem lehetett volna hárítani…

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

V.ö. Koltai Tamás: Janus Pannonius érzékeny lelke

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek