Mert míg a Dóm tér mostanra egyértelműen a zenés „nagyszabás” otthona lett, addig az újszegedi Liget közepén ideiglenesen működő nyári teátrum műsorpolitikája jóval nehezebben körvonalazható. Persze itt is a szórakoztatásé a főszerep (kevésbé homályosan fogalmazva: a cél a lehető legnagyobb profit elérése, a művészetet meg hagyjuk másra), csak egyrészt a lépték más, emberközelibb, másrészt a program a többféle igénynek való megfelelési kényszer miatt kissé kócosabb, mint a központi helyszínen.
Mert itt is van néptáncfesztivál (bónusz nótaesttel megspékelve), mint a négyezer fős Dóm téri nézőtér előtt, csak kicsiben; itt is fellép Feke Pál, igaz, „csak” szólóesttel, nem pedig az István, a király címszerepében; s a két éve még a Dóm téren hallható dixiegála is átköltözött ide – nem utolsósorban az iránta megnyilvánuló szerényebb érdeklődés miatt. Az újszegedi színpad jegyárai ráadásul jóval kevésbé borsosak, mint a Dóm téri produkcióké: igen dicséretes, hogy a műsor összeállításakor a szervezők igyekszenek ha nem is azonos, de bizonyos szempontból hasonló élményekhez juttatni a vékonyabb pénztárcájú, ugyanakkor színházba vágyó nézőket.
 Jelenet az előadásból. |
Az idei újszegedi programot nyitó előadás a Magyarországon is több ízben sikerrel játszott, Hajmeresztő című interaktív (bűnügyi) vígjáték Cseke Péter rendezésében. A bűnügyi jelzőt azért raktam zárójelbe, mert az általam látott előadásokon a bűnüldözésre esett a legkevesebb hangsúly, helyette a közönség játékba való minél hatékonyabb bevonása, illetve a nézők megnevettetése, de legfőképp elbizonytalanítása volt a cél.
Az utóbbira épp a titokzatos bűnügy miatt van szükség: a Hajmeresztő nevű fodrászszalon fölötti lakásban valaki meggyilkolja a híres zongoraművésznőt. Hamar világos lesz, hogy a gyilkos az üzletben tartózkodó négy szereplő egyike, s a bűneset felderítésére küldött nyomozónak a közönség aktív közreműködésével kell megoldania a rejtélyt. Az est egy pontján szavaznunk kell arról, ki a leggyanúsabb – a történetet ezután úgy alakítják a színészek, hogy aznap este végül valóban az legyen a gyilkos, akire a legtöbb néző voksolt.
Ügyesen megírt darabról lévén szó itt bizony nem akad sok rendeznivaló. Félreértés ne essék: nem kívánom kisebbíteni a színlapon magát rendezőként feltüntető személy érdemeit, csupán arra utalok, hogy ebben az esetben inkább amolyan játékmesteri szerepet kell betöltsön a rendező. Egy igazán jó Hajmeresztőben valóban a színészeké a főszerep, akik mesterségbeli tudásuk megcsillogtatása mellett a nézők spontán – bár az esetek elsöprő többségében kisakkozható – kérdéseire adott rögtönzéseik révén tűnhetnek ki.
 Jelenet az előadásból. (Forrás: Szegedi Szabadtéri Játékok) |
A kecskeméti előadás valószínűleg működni fog – eredeti helyszínén. Az újszegedi nézőtéren kétségbeesetten le-föl rohangáló nyomozónak legalább egy mikrofont a kezébe nyomhattak volna, hogy a hosszan és bonyolultan kérdező nézőtársak felvetéseit ne kizárólag ő hallja. Besenczi Árpád elbizonytalanodása az első, nem interaktív rész után talán ennek is tudható be: a Columbo-szerű, magát együgyűnek tettető, de valójában pengeeszű hadnagy a második részben már inkább Clouseau felügyelőre kezd emlékeztetni, annak is egy darabos, fáradt változatára. A szalon tulajdonosát játszó Hegedűs Zoltán esetében meg épp fordított a folyamat: a „nagyon” meleg férfi összes unalmas közhelyét a közönség nagy derültsége közepette prezentáló fodrász inkább akkor van az elemében, amikor a publikummal kell kokettálnia.
Cseke Péter rendezői működése gyengécske poénok közbeszúrásában ( – Mit csinál a férje? – Semmit, képviselő), meg abban merült ki, hogy a hadnagy segédjét játszó bumburnyák Mikey-ra IBF feliratú pólót adott. Utólag csodálom, hogy nem magyarázták meg, hogy az FBI rövidítését olvassuk, csak fordítva: merthogy a vicc, a szellemesség hatásmechanizmusát tökéletesen semmibe véve a poénok elsöprő többségéhez értelmező kommentárokat fűznek a szereplők, hatásszünetet is tartva, ’ugye értik?’ tekintettel nézve ki ránk. Nyilván a gyengébbek kedvéért teszik mindezt, pedig semmi szükség erre, nyugodtan megbízhatnának a nézők agyi képességeiben.
Az előadás pikantériája, hogy a kecskeméti Katona József Színház október közepén tűzi repertoárjára mint az újonnan kinevezett direktor, Cseke Péter bemutatkozó előadását. Csak remélni merem, hogy a színház új vezetése nem programadó produkcióként gondolt a Hajmeresztőre. Ha mégis, akkor van ok a kétségbeesésre.
Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008