2016-ban a Színház I. kategóriába 47 pályázat érkezett. Az összes igényelt támogatás 3,19-szer volt nagyobb, mint a támogatásra fordítható keretösszeg. Ez azt jelenti, hogy ha érdemi értékelés nélkül a támogatást az igények arányában elosztottuk volna a pályázók között, akkor is mindenki kevesebb, mint a harmadát kaphatta volna az általa igényelt összegnek. Ez a több mint háromszoros túlpályázás nagyon sokszínű mezőnyben jelentkezett: egy kategóriában kellett megítélnünk az amúgy kiemelt státuszt érdemlő társulatokat a pár éve frissen alakult fiatal csapatokkal, a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtó műhelyeket a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben dolgozókkal, a mezőny legmagasabb előadásszámait produkáló színházi nevelési társulatokat az össz-művészeti kísérletekkel.

Ilyen mértékű forráshiány mellett (a keretösszeg több mint háromszorosára lett volna szükség ahhoz, hogy minden pályázó megkaphassa, amit igényelt) nem lehet olyan döntést hozni, ami minden társulatnak megfelelő. Valakinek (de leginkább mindenkinek) az érdekei sérülni fognak. Döntéseinket valamennyi pályázó társulat igényeit és érdekeit szem előtt tartva kellett meghoznunk.

Ez az indoklás a döntési előterjesztés hátterét hivatott megvilágítani, négy lépésben:

1. Ismertetjük a pályázatokra vonatkozó főbb statisztikákat,

2. Röviden bemutatjuk azokat a körülményeket, amelyek az értékelői munkát meghatározták,

3. Részletesen indokoljuk döntéseinket, végül

4. Konkrét javaslatokat teszünk, hogyan lehetne jövőre javítani a pályáztatási rendszeren.

A minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti szervezetek működési támogatására szánt keret 2016-ban tovább csökkent. Amíg a teljes keret 2014-ben 1,23 milliárd, 2015-ben pedig 1,067 milliárd forint volt, addig 2016-ra a keret már csak 1,028 milliárd forint. Ez csak két év alatt 16,4 %-os csökkenés.

A Színház I. kategóriában

• a támogatásra fordítható keretösszeg 253 804 000 Ft volt.

• A kategóriában összesen 47 pályázat érkezett. A pályázók közül 37-en adtak be tavaly is pályázatot, és 10 új belépő volt, vagyis a mezőny több, mint ötöde.

• Az összes pályázó által az összes igényelt támogatás 812 120 619 Ft volt.

• Ez összességében 3,19-szeres túlpályázást jelent, vagyis az elosztható forrás kevesebb, mint a harmada az igényelt támogatásnak.

• Visszatekintés: a Színház I. kategória 2015 óta létezik, akkor a keretösszeget a kiírás 222 000 000 Ft-ban határozta meg, és 40 érvényes pályázatára 750 millió forintnyi igény érkezett, ami 3,37-szeres, az ideihez hasonló arányú túlpályázást jelentett. Tavaly a kuratórium a Színház II terhére történő 20 % átcsoportosítással és több pályázó átsorolásával tudott javítani az arányon, így 249 800 000 Ft került szétosztásra. Idén a keretösszeg a tavalyi valós támogatáshoz lett igazítva, és további négymillió forinttal, azaz 1,5 %-kal emelkedett.

• Elbírná-e az idei keret a tavalyi támogatási összegeket? Azon szervezetek, akik idén a Színház I-be pályáztak, 2015-ben összesen 258 800 000 Ft össztámogatást kaptak (az államtitkári módosításokat is figyelembe véve, és beleszámítva a tavaly Színház II-ben támogatottaknál az ott megítélt összegeket is). Ez az összeg magasabb, mint az idei keretösszeg, vagyis ha csak a tavalyi összegeket vennénk alapul, nem élnénk a Színház I és a Színház II közötti átirányítás jogával és egyáltalán nem lennénk tekintettel a tíz új belépő szervezetre, már akkor sem lehetne mindenkinek megítélni a tavaly kapott támogatást.

• a támogatásra fordítható keretösszeg 113 200 000 Ft volt,

• a kategóriában összesen 15 pályázat érkezett,

• az összes igényelt támogatás 375 858 905 Ft volt,

• ez összességében 3,32-szörös túlpályázás, vagyis az elosztható forrás itt is kevesebb, mint a harmada az igényelt támogatásnak. A Színház I-nél és a Színház II-nél az arány közel azonos!

Ez azt is jelentette, hogy idén nem tudtunk élni a két kategória közötti 20 %-nyi átcsoportosítás lehetőségével (tavaly az arány a Színház I-ben sokkal rosszabb volt, így az átcsoportosítás indokolt volt). Ezzel együtt is összesen 7 pályázó átirányításáról döntöttünk a keretösszegek módosítása nélkül, ezzel is némiképpen csökkentve a Színház I-ben a túlpályázás mértékét. A szakmai kritériumokon felül az átcsoportosítást az tette indokolttá, hogy a Színház II-ben nagyobb volt a maximálisan megpályázható támogatás mértéke, ennek következtében magasabb összegekre érkeztek igények, és ez némiképpen torzította ott a túlpályázás arányát.

Mindezen arányokból látszik, hogy alapos és körültekintő döntést kellett hoznunk, amit a pályázati rendszer működési sajátosságai nem minden esetben segítettek; a heroikus munkát végző, ugyanakkor erősen túlterhelt és időhiányban küzdő minisztériumi munkatársak minden erőfeszítése ellenére. Az alábbiakban többé-kevésbé kronológiai sorrendben ismertetjük az értékelés főbb körülményeit.

Kiírás. A pályázati kiírás elkészítésében (beleértve a szakmai kritériumok vagy – a FESZ által összeállított – bírálati szempontrendszer meghatározását is) a kurátorok nem vettek részt, véleményezői joguk nem volt. A pályázatot szakmailag az EMMI felügyelte, lebonyolítását az NKA koordinálta.

Felkérés. A háromtagú kuratórium két tagját (Jászay Tamás, Cziboly Ádám) a FESZ közgyűlése választotta meg és delegálta, akiket a Színházművészeti Bizottság és az államtitkár is jóváhagyott; a harmadikat (Lőrinczy György) a Színházművészeti Bizottság. Bár a FESZ felkéréséről már 2015 őszén értesültünk, hivatalos felkérést 2016. február 12-én kaptunk (ezen a napon jelent meg a pályázat is).

Látogatások. Az előadás-látogatásokat a hivatalos felkérést követően azonnal megkezdtük. Hárman háromféle taktikát követtünk: egyikünk kritikusként szinte valamennyi független előadás bemutatójára ellátogatott; másikunk a színházi nevelés területén igyekezett minden jelenleg futó független programra eljutni, emellett „inkognitóban” mintegy ötven felnőtt előadásra vett jegyet; harmadikunk elsősorban menedzser-oldalról értékelte a pályázók globális működését, és számos előadásra is ellátogatott, minden olyan produkcióra, ahová meghívták. Összesen együttesen a pályázó társulatok és forgalmazók kb. 200 előadását láttuk.

Előadás-felvételek. A pályázók által benyújtott előadás-felvételeket pontosan három héttel az első kuratóriumi ülés előtt kaptuk meg, a Színház I. és Forgalmazói kategóriában összesen 152 db DVD-t. (Ha minden felvételt meg szerettünk volna nézni, naponta 7 DVD-t kellett volna megnéznünk a pályázatok értékelése mellett, szerencsére az előadások többségét valamelyikünk már látta korábban.) Mivel az előadás-felvételekről az NKA nem készített másolatot, az eredeti példányokat az egyik kurátor személyesen hozta el, és onnantól a lemezek kézről kézre jártak hármunk között.

Pályázatok. Az egyik kurátor még az előadás-felvételekkel együtt, a másik két kurátor postai úton kapta meg a pályázatokat, két héttel az első kuratóriumi ülés előtt.

• A két hét alatt 65 db DVD-n pontosan 5118 fájlt, ennek részeként kb. 6000 oldalnyi szöveget, adatlapot kellett átnéznünk és felelősen értékelnünk. (Egyikünk a könnyebb kezelhetőség végett az összes DVD tartalmát gépre másolta – együttesen az anyag kb. 4 GB méretű lett, vagyis 65 DVD helyett ráfért volna pl. egy micro SD kártyára is.)

• Az egyes pályázók anyagaikat nagyon eltérő formátumban és mappaszerkezetekben állították össze, és a DVD-k nem voltak mentesek a technikai hibáktól sem. Találtunk üres lemezt, olyat, amelyik nem nyílt meg, illetve az egyik pályázónak semmilyen anyagát nem kapta meg az egyik értékelő. Ezekben az esetekben egymástól kértük el a hozzáférhetetlen anyagokat. Egyetlen esetben, amikor egyikünknél sem nyílt meg az egyik pályázó egyik fájlja sem, kénytelenek voltunk közvetlenül kapcsolatba lépni a pályázóval.

• Ritka esetben, ha egy-egy adat ugyan formailag / számszakilag rendben volt, de nehezen volt értelmezhető számunkra, közvetlen tisztázó kérdéseket tettünk fel a pályázónak (személyes konzultációkra a kiírás enged lehetőséget).

Értékelői felület. Az értékelő lapokat (két Excel táblát), valamint a kuratórium működési szabályzatát tíz nappal az első kuratóriumi ülés előtt kaptuk meg (majd másnap kiderült, hogy az egyik pályázót véletlenül rossz kategóriába sorolták be, vagyis kilenc nappal az első kuratóriumi ülés előtt kaptuk meg a végleges táblázatot). A formázási tilalommal ellátott táblákban az ÁFA visszaigénylő pályázóknál nem az EMMI-től igényelt összeg szerepelt, hanem a visszaigényelhető ÁFA-val növelt összeg; a táblázat sehol nem jelölte, ki ÁFA visszaigénylő és ki nem.

Költségvetések hiánypótoltatása. A táblázat három esetben jelölte, hogy egy pályázó többet kért, mint a tervezett összköltségvetésének 80 %-a; esetükben költségvetés-módosításra került sor. Ezeket a költségvetéseket külön kérésre kereken egy héttel az első kuratóriumi ülés előtt kaptuk kézhez, ekkor derült ki számunkra, hogy valójában összesen 17 pályázat költségvetése módosult az alábbi okokból: „számszaki hiba, pontatlan jogcím, illetve ha a járulékok meghaladták a bruttó személyi jellegű kifizetések 27 %-át (szocho), mivel a szakképzési járulékot (1,5 %) nem lehet elszámolni a támogatás terhére.” (Ezeket a módosított költségvetéseket szkennelve, egy 17 oldalas PDF fájlban kaptuk meg.) Ezen a ponton derült ki számunkra az is, hogy a formai ellenőrzés nem terjedt ki a költségkalkuláció és az Adattáblában található költségvetések összevetésére, az is a mi feladatunk.

A kuratóriumi döntés utóélete. A kuratóriumunk, amely háromszor informálisan és egyszer formálisan ülésezett, hivatalosan javaslattevő szervezet, vagyis döntéseit elvileg felülbírálhatja a Színházművészeti Bizottság (egyikünk a tagja, éppen azzal az indokkal, hogy a döntés logikáját képviselni tudja a Bizottságban), az államtitkár vagy a miniszter. Amikor döntéseink mellé rögzítjük a jelen indoklást, nem tudjuk előre, hogy döntési javaslatainkat valamely fórumon felülírják-e az eredményhirdetésig. Értelemszerűen a saját hatáskörben meghozott döntéseinket tudjuk felelősen indokolni.

A fenti körülmények ellenére a rendelkezésünkre álló időben legjobb tudásunk szerint alaposan áttekintettük az összes pályázatot.

Az értékelői / kurátori feladatot nehezítette, hogy a pályázati kiírás nem fogalmaz egyértelműen: szubjektív értékítéleten alapuló kuratóriumi munkát, vagy egy megadott szempontsor alapján objektivitásra törekvő értékelői munkát vár el? A kiírás 8. oldala így fogalmaz: „a szakmai kuratóriumok a pályázatokat (…) saját szakmai tapasztalatuk, szakmai tanácsadók beszámolói, személyes konzultációk, videó dokumentációk és a benyújtott pályázati anyagban szereplő információk alapján bírálják el.” Ez alapján egy klasszikus kurátori munka körvonalazódik, amely leginkább a fesztiválválogató vagy a zsűri munkájával rokonítható. Később azonban a kiírás az értékelők / kurátorok hatáskörébe sorol bizonyos formai ellenőrzési feladatokat (ez amúgy nem értékelői feladat), a költségkalkuláció szakmai megalapozottságának vizsgálatát, végső soron a pályázók és az értékelők elé is egy 53 pontos szempontrendszert állít. Ez már értékelői feladat, más pályázatoknál is szakmabeli értékelőkre bízzák a szempontrendszer szerinti pontozást – a szempontrendszer pedig egységes összehasonlítási alapot teremt, és korlátozza a szubjektumot.

A mi értelmezésünkben a feladatunk alapvetően értékelői munka: nem a társulatok egyes előadásairól alkotott szubjektív véleményeink (egyéni ízlésünk) alapján döntöttünk, hanem a pályázatokat értékeltük a megadott szempontrendszer szerint. A függetlenek által alapos munkával összeállított 53 ponthoz, valamint a kiírás egyéb előírásaihoz ragaszkodtunk. A klasszikus értelemben vett kurátori (szubjektív) szempontok csak nagyon korlátozottan módosíthatták a szempontsor alapján adott pontszámot, és csak abban az esetben, ha legalább kettőnknek személyes tapasztalatunk volt egy társulatról vagy produkcióról, és alapvetően azonosan vélekedtünk.

Magunkat tehát elsődlegesen értékelőknek tekintjük, mivel azonban a kiírás és az EMMI által elkészített működési szabályzatunk is következetesen kurátoroknak nevez bennünket, a két fogalmat szinonimaként használjuk ebben az indoklásban.

• Hét pályázatot soroltunk át a Színház II. kategóriába, mert mind profiljuk, mind mutatószámaik alapján jobban illeszkedtek oda. Közülük többet már tavaly is átsoroltunk, ezért kérdéses volt, miért pályáztak újra a Színház I-be. Üdvözöltük, hogy többen a tavaly átsoroltak közül idén már eleve a Színház II-be pályáztak.

• Egy pályázót elutasított az NKA, mert jogi dokumentációját hiányosan adta be.

• Egy pályázót mi voltunk kénytelenek formai okokból elutasítani, mert az Adattáblában 2016-ra 0 nézővel tervezett és 0 Ft támogatást igényelt – ez olyan nagyságrendű hiba, ami alapján már nehéz volt érdemben megítélni a társulat tervezett évét.

• Öt pályázót voltunk kénytelenek „szakmailag érvénytelennek” minősíteni, mert nem feleltek meg a kategória 2015-re előírt kritériumainak (pl. nézőszám, premier, stb.). Ezt a feladatot a kiírás 8. oldala testálja az értékelőkre (bár véleményünk szerint a formai előszűrés része kellene, hogy legyen). Hosszan és sokat gondolkodtunk azon, hogy a kritériumokat alkalmazzuk-e az új belépőkre, és végül arra jutottunk, hogy igen: a kiírás sehol nem mentesíti sem az új belépőket, sem bárki mást a kritériumok teljesülése alól, és a kiírás alapján ítélhette meg minden pályázó, beadja-e pályázatát vagy sem, megfelel-e a kritériumoknak, vagy sem. Tisztában vagyunk azzal is, hogy több pályázó az őszinteségének esik áldozatul, de az egyenlő bánásmód elve alapján nem tehetünk kivételt: a kizáró okként előírt kritériumokat mindenkire egységesen kellett alkalmaznunk. Értelmezésünket az EMMI is megerősítette.

• Az átsorolások és elutasítások 14 pályázatot érintettek. A fennmaradó 33 pályázatot részletes tartalmi értékelésnek vetettük alá az alábbiak szerint.

53 pontos szempontrendszer. A pályázatok pontozását az 53 pontos szempontrendszer szerint végeztük (kiírás 22-24. oldala), amit ugyan gyakran nehezen alkalmazhatónak éltünk meg, de szigorúan tartottuk magunkat hozzá, hiszen a szempontrendszer kialakítását széleskörű szakmai egyeztetés előzte meg.

• A szempontrendszer néhány sajátosságára felhívnánk a figyelmet, amely indokolja mind a pontszámokat, mind részben az összegeket. A szempontrendszer kiemelten jutalmazza a társadalmi és közösségi szerepvállalást és a széleskörű partnerséget: az önállóan adható 20 ponton túl a pontszám felét kitevő 50 pontos művészeti-szakmai kérdéscsomag is nagyrészt pl. interdiszciplinaritásra, kutatásra, szakmai együttműködésekre kérdez rá. A hatékonysági és gazdálkodási szempontok méltánytalanul alulreprezentáltak: egy számszakilag hibásan megtervezett költségvetés ellenére is kaphatott egy pályázó relatíve magas pontszámot. Ugyancsak alulreprezentált a nemzetközi fesztiválokon vagy a külföldi színházakban való megjelenés is: az 53 kérdésből csak egy kérdez erre. A szempontrendszer kapcsán többen megjegyezték, hogy több pontja nehezen értelmezhető, mi sem feltétlenül értünk egyet belső arányaival vagy néhány pontjával, de tiszteletben tartjuk a folyamatot, amely során összeállt, és értékelőként nem tehettünk mást, minthogy a legszigorúbban alkalmaztuk azt.

• Változó volt, egy-egy pályázó milyen mértékben vette figyelembe a szempontrendszert. Volt, aki mind az 53 pontot egyenként érintette, mások az öt fő terület szerint bontották pályázatukat, megint másoknál a pályázat struktúrája nem követte a szempontrendszer logikáját. A pályázati kiírás nem fogalmazott meg egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a pályázónak feladata-e pontról pontra haladni, ugyanakkor értékelőként ezen szempontrendszer alapján kellett pontoznunk, és némiképpen könnyebb dolgunk volt azokkal a pályázatokkal, amelyek követték ezt a logikát, mint azokkal, akik honlapjukról vagy egyéb kommunikációs anyagaikból válogattak a pályázati szöveg összeállításánál.

• Azokat a pályázókat, akik hármunk átlagpontszáma alapján 50 pontnál kevesebbet értek el, nem részesítettük támogatásban: összesen 5 ilyen pályázat volt. Azokat a pályázókat, akik hármunk átlagpontszáma alapján 50 pontnál többet, de 65 pontnál kevesebbet értek el, forráshiányos listára helyeztük, ez összesen 3 pályázatot érintett. A hatékonysági és a gazdasági szempontok pontozásánál kiemelten figyelembe vettük, ha (1) egy pályázó új belépőként a maximum közeli összeget célozta, miközben statisztikai mutatószámai alapján messze a mezőny alatt volt; (2) ha egy pályázó a jelen pályázaton kiosztott átlagos támogatási szintnél magasabb összegű rendszeres támogatást kap az ugyancsak állami kulturális forrásból, az egyedi elbírálású miniszteri keretből; (3) ha összbevétele a tőlünk kért maximális támogatási igényt leszámítva is magasabb volt, mint a teljes felosztható keret.

• A pontozást követően 25 olyan támogatásra érdemes pályázat maradt, akik között felosztottuk a keretösszeget.

Szegmentálás. Az összegek megállapításában semmilyen iránymutatást nem ad a kiírás. Mivel az igényelt támogatási összegek 3-tól 50 millió forintig terjedtek, és profiljukban, méretükben, statisztikai mutatószámaikban vagy költségvetésükben nagyon heterogén csoportról van szó, ezért kizárólag a pontszámot nem vehettük alapul. Az összegek megállapításához szükségesnek láttuk a mezőny szegmentálását, ahol elsősorban az előadás- és nézőszámot vettük alapul, és a hasonló méretű szervezeteket egymáshoz viszonyítottuk.

• 3-12 millió Ft közötti összeget kapott a pályázók csaknem 80 %-a. Minimális támogatásként 3 millió forintot ítéltünk meg, mert (1) a kiírás szerint ez a minimálisan előírt támogatási összeg, (2) ennél kisebb támogatási összegnek nem projekt- hanem működési pályázatnál aligha láttuk értelmét akár a legkisebb társulatnál is. A zárt és erősen forráshiányos rendszer ellenére az ígéretes új belépőknek ebben a szegmensben ítéltünk meg támogatást (hiszen éppen ez lenne ennek a pályázatnak az egyik legfontosabb feladata). A szempontrendszer alapvetően jutalmazza a társadalmi szerepvállalást, és a legtöbb olyan szervezet, akik igen aktívak ezen a téren, ebbe a szegmensbe esnek – mivel esetükben a költségvetési és statisztikai mutatószámok is hasonlóak, ezért támogatásukat igyekeztünk összehangolni.

• Átlag 20 millió Ft körüli összeget kapott négy társulat: a Forte, a Káva, a Kerekasztal, és a Maladype. A két színházi nevelési társulat között igen nehéz lenne differenciálni: hasonlóan színes repertoárral rendelkezik mindkettő, hazai és nemzetközi partnerkapcsolataik hasonlóan kiterjedtek, utánpótlás-képzési programjuk hasonló súlyú. Amíg a Kerekasztal a teljes mezőny legmagasabb vállalását teszi a 2016-os előadásszámot tekintve, addig a Káva számos közösségi és kutatási projektje súlyozza a vállalásukat.

• Az általunk megítélt támogatás „csúcsát”, 30 millió Ft-ot kapott Pintér Béla és Társulata (ez az elérhető maximális támogatási összeg 86 %-a), valamint a Stúdió K.

• Együttesen ez a hat műhely (több) évtizedes múltra tekint vissza, működésük stabil és kiszámítható, eredményeik egy kisebb „kiemelt” minősítésű előadó-művészeti szervezet mutatószámait hozzák, vagyis a hozzájuk hasonló mutatószámokkal rendelkező, és közszolgáltatási szerződéssel is rendelkező színházak már normatív támogatást kapnak.

Az egyes szegmenseken belül a végső összeg meghatározásánál egyrészt a pontszámot, másrészt az (53 pontos szempontrendszer alapján is érintett) alábbi faktorokat vettük figyelembe.

A költségvetés és a statisztikai mutatók koherenciája. A pályázatok költségvetéseiben és adatlapjaiban gyakran fedeztünk fel hibákat vagy ellentmondásokat.

• A pályázati rendszer (számunkra sem teljesen érthető módon) ugyanazt az adatot (pl. 2015-ös és 2016-os költségvetés) több különböző formátumban is bekérte. Leggyakrabban azzal találkoztunk, hogy a Költségkalkuláció és az Adattábla 3. lapja nem volt összhangban, jobb esetben csak a tételes bontásnál, rosszabb esetben a fősoroknál is eltérő összegek szerepeltek. Volt, hogy az igényelt támogatás, vagy más jelentősebb összeg rossz soron volt feltüntetve. Alkalmanként előfordult, hogy a forgalmazási bevételről szóló nyilatkozatban szereplő összeg nem egyezett vagy a költségkalkulációval, vagy az adattáblával, vagy egyikkel sem. Előfordult, hogy az egyik adatlapon az igényelt támogatás több, mint 80 %-a volt az összköltségvetésnek, míg a másik adatlapon az arányok már stimmeltek (értelemszerűen az összegek viszont nem).

• Találtunk olyan pályázatot, ahol a társulat 2015-re feltüntetett fizető nézőt, ugyanakkor nem tüntetett fel jegybevételt, sőt egyáltalán semmilyen bevételt. Máshol 2016-ra a duplájára nőtt a tervezett előadásszám, ugyanakkor a nézőszám és/vagy a tervezett jegybevétel szinten maradt. Volt több olyan pályázat, ahol ha leosztottuk a feltüntetett nettó jegyárbevételt a fizető nézők számával, párszáz forintos jegyár jött ki, holott a honlapról és személyes tapasztalatokból is tudjuk, hogy az adott helyszín jegyára ennek a tíz-húszszorosa. Két lehetőség van: vagy a pályázat kitöltőjének nem volt pontos adata a tavalyi jegyárbevételről, vagy nem tartotta fontosnak ezt pontosan közölni – egyik sem szerencsés.

• A TAO számítása is kihívások elé állított néhány pályázót. Nem egyszer fordult elő, hogy a 2016-ra tervezett TAO bevétel nagyságrendekkel nagyobb volt, mint akár a tavalyi, akár a tervezett jegybevétel. Több esetben előfordult az is, hogy a társulat 2016-ra nem tervezett jegybevételt, de tervezett TAO bevételt (egy esetben a pályázó ezt szövegesen feloldotta: a 2015-ös TAO támogatását a NAV 2016-ban írja jóvá).

• Több pályázónál éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk: ugyan független viszonylatban kiemelkedően magas nézőszámuk van, de mivel forgalmazzák az előadásaikat, nem élnek a TAO adta lehetőségekkel. Gyors számítás alapján az egyik kiemelten támogatott társulatnál úgy kalkuláltunk, hogy ha forgalmazás helyett játszóhelyeit kibérelve maga értékesítené jegyeit azonos áron, és ezután igénybe venné a TAO-t, a legpesszimistább becslések szerint is több, mint százmillió forinttal nőne a bevétele. (Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a teljes gazdálkodás, menedzsment és marketing újratervezését tenné szükségessé, mégis az így elérhető összeg többszöröse a jelen pályázaton elnyerhető maximumnak, ahol évek óta millió forintokért zajlik a küzdelem). Hasonlóan, a színházi nevelési társulatok esetében logikus lépésnek látnánk, ha a nem rászoruló csoportok esetében élnének a jegybevétel és a realizálható TAO lehetőségével (ahogyan ezt egyébként versenytársaik, a kőszínházi keretek között működő színházpedagógiai műhelyek évek óta teszik is). Továbbá: magas külföldi előadásszámú társulatok számára javasolt olyan nemzetközi szerződések kötése, melyek a Magyarországon érvényes TAO támogatási rendszerben több bevételhez juttatná őket.

A kiemelt támogatásban részesülő társulatoknál kiemelten figyeltünk ezekre a szempontokra, egy-egy stagnáló támogatási szint hátterében a fenti okokból egy vagy több is állhat. Kurátorként semmi jogunk nincs beleszólni egy társulat menedzsmentjébe és gazdálkodásába. Döntéseink során viszont következetesen vállalhatjuk, hogy egy szervezet működésének része a magas fokú művészi-szakmai színvonalon túl a professzionális menedzsment-szemlélet is, szükség szerint az erre megfelelő szakemberek bevonásával (különösen a jelen kultúrafinanszírozási környezetben, ahol egy társulat fejlődését, vagy akár csak túlélését mind kevésbé tudja biztosítani önmagában az állami pályázati forrás). Jutalmaztuk, ha egy szervezet konzisztens költségvetést és adattáblát adott le, és/vagy több lábon áll, és kihasználja a jelenlegi TAO szabályozás adta lehetőségeket is.

• A statisztikai mutatókat (realizált és tervezett nézőszám, előadásszám, premierszám).

• Az igényelt támogatás mértékét (a szerényebb költségvetésű társulatoknál értelemszerűen lehetőségünk volt a nagyobb arányú támogatásra).

• A tavalyi pályázatban 2015-re tett vállalások teljesülését vagy nem teljesülését.

• A pályázatok átláthatósága. A pályázatok formailag (tipográfia, szerkesztés) nagyon eltérő képet mutattak.

• Nagyon különbözött, milyen mennyiségű, minőségű és strukturáltságú sajtó- és háttéranyagot adott be egy-egy pályázó (más szavakkal, hogy „mennyire vette komolyan” a pályázatot a készítője). Amíg néhányan csak egy kötelező melléklet jellegű linkgyűjteményt adtak le, más pályázó valamennyi előadásáról több tucat képet, valamennyi sajtóhírt szkennelve és valamennyi kreatív anyagot is mellékelt.

• Legutolsó sorban: szubjektív véleményünk csak nagyon ritka esetben befolyásolta a döntést, és csak akkor, ha legalább kettőnknek volt személyes tapasztalata az adott műhely munkájáról, és azonos véleményen voltunk.

Összességében a számos fent ismertetett lépés következtében a tavalyi támogatottsági szinthez képest költségcsökkentést csak ritkán és indokolt esetben javasoltunk. Tudjuk, hogy valamennyi megítélt összeg méltánytalanul alacsony, de a keretösszeg szűkösségén belül a fenti elvek mentén igyekeztünk a legigazságosabb döntéseket meghozni.

Rendszerszintű problémára rendszerszinten érdemes megoldást keresni, ezért szeretnénk javaslatokkal élni a pályázat jövőjére vonatkozóan is.

• 2017-től javasoljuk a működési támogatási pályázaton belül a Színház I. kategória tovább strukturálását:

o A kategória azonos keretösszeg mellett maradjon meg az új belépő vagy a több éve következetesen építkező, erősödő csapatok támogatására.

o Emellett javaslunk egy meghívásos, kiemelt kategória létrehozását azon évtizedes múltra visszatekintő, stabilan és kiszámíthatóan működő társulatok számára, akik önkormányzatoktól való függetlenségük miatt nem lehetnek kiemelt előadó-művészeti szervezetek, ám mutatószámaikban gyakran hasonló nagyságrendű előadásszámot és/vagy nézőszámot produkálnak. Javaslatunk szerint ebbe a kategóriába kerülhetne Pintér Béla és Társulata, a Stúdió „K”, a Forte Társulat, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, a Káva Kulturális Műhely és a Maladype Színház. 2015-ben csak ez a hat társulat együttesen 783 előadáson 73 876 nézőt szolgált ki, és 19 premiert mutatott be.

A terület amúgy jelentősebb, mint gondolnánk: idén a Színház I. keretébe pályázók összességében az elmúlt év során 409 155 nézőt láttak vendégül 3 518 előadáson, és összességében 142 premiert tartottak. Ezek a számok messze túlmutatnak egy kőszínház mutatószámain, mégis az egész terület kisebb dotációt kap, mint egy átlagos méretű kőszínház. És ez még csak a statisztika: nem beszéltünk a nemzetközi sikerekről, az osztálytermekben vagy hátrányos helyzetű falvakban elvégzett munkáról, a sérülékeny csoportok bevonásáról. Javasoljuk, hogy a terület támogatását elért eredményeihez arányosítsák. Kérjük, hogy az amúgy erősen forráshiányos területet kiemelt figyelemmel támogassa Miniszter Úr az idén közel kétmilliárd forint (1 937 225 000 Ft) nagyságrendű miniszteri keretből is, folytatva és kibővítve azt a kezdeményezést, ami 2015-ben elindult. A kuratórium idén is tett konkrét javaslatokat.

• Annak érdekében, hogy a társulatok működési támogatásukat már a naptári év elején megkaphassák, illetve elegendő idő álljon rendelkezésre a pályázatok formai és tartalmi értékelésére, érdemes lenne a teljes folyamatot fél évvel előbbre hozni. Szeptemberi kiírást és októberi leadást követően két hét helyett legalább két hónap lenne szükséges a formai előszűrésre és az érdemi értékelésre. Decemberi döntést követően a támogatások folyósítása már januárban megkezdődhetne.

• A kiírás pontosítását javasoljuk legalább három helyen:

o egyértelművé kellene tenni, hogy a javaslattételre felkért szakértők értékelői vagy kurátori feladatot látnak el (ld. a jelenlegi ellentmondást fentebb),

o egyszerűbbé és egyértelműbbé szükséges tenni a szempontrendszert,

o több támpontot érdemes adni az értékelőknek az összegek felosztását illetően.

Ez az érintett társulatok és ernyőszervezetek véleményezésével valósulhat meg.

• Javasoljuk, hogy a pályáztatás jövőre ne papír- és DVD alapon, hanem e-űrlapon történjen. Az NKA is működtet e-pályáztatási felületet, de kis átalakítással a pályázatra szabható lenne az államigazgatás más egységeinél bevált EPER, NORA vagy más felület is. Az elektronikus űrlapon történő pályáztatásnak megszámlálhatatlan előnye lenne a mostani rendszerrel szemben:

o Egy elektronikus űrlap automatikusan, a pályázat leadása előtt ellenőrzi a szükséges mellékletek meglétét, a teljes körű kitöltést, az előírt kritériumoknak való teljes körű megfelelést, formai és számszaki hibákat, így azt nem „kézzel” kell az EMMI és az NKA munkatársainak, vagy az értékelőknek megtenniük. (A kurátoroknak amúgy sem lenne feladtuk vizsgálni a költségvetések formai megfelelőségét vagy a kritériumoknak való számszerű megfelelést, ezt automatikusan kellene vizsgálni már a benyújtás során.)

o A jelenlegi számos formátum és mappaszerkezet helyett egy online rendszer a pályázatokat egységes, átlátható formátumban kezeli, segítve a könnyebb kezelhetőséget és értékelhetőséget.

o Szemben a DVD-kkel, az elektronikus űrlapok sokkal könnyebben kereshetők és archiválhatók.

o Az elektronikus űrlap benyújtása pontosan ellenőrizhető, csak internetkapcsolat szükséges hozzá, és így kizárja a postán történő sorban állásból fakadó pár perces csúszás miatti jogvitákat.

o Az adattáblákba feltöltött adatokból egyetlen gombnyomással generálható a szektorra jellemző átfogó statisztika (Jelenleg ez az Excel adattáblákból „kézzel” kigyűjtögetve valósítható csak meg.)

• Az előadás-felvételek DVD-re másolása helyett javasoljuk a videók feltöltését előre megadott formátumban egy központi, védett tárterületre. Ez segítené mind a hozzáférhetőséget, mind a kereshetőséget, mind az archiválást. Ha a videókhoz az értékelők a feltöltést követően azonnal hozzáférhetnének mindannyian, értelmet nyerne az előadás-felvételek készíttetése.

• Javasoljuk, hogy az EMMI és/vagy NKA rendeljen megfelelő kapacitást a feladathoz, jelenleg ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a kollégák túlterhelve és folyamatos lemaradásban látják el a feladatot. Ez vezethetett oda is, hogy a formai hiánypótoltatás és a tartalmi értékelés időben összecsúszott, ez a jövőben kerülendő: minden pályázónál egy időben, egyszeri formai hiánypótlás lenne üdvös a tartalmi értékelést megelőzően.

• Végül javasoljuk, hogy az értékelők díjazását gondolja újra az EMMI. Jelenleg alapesetben csak magánszeméllyel kötött szerződés lehetséges, ami az összeg kb. harmadát-felét járulék formájában elvonja. NGM engedéllyel lehetséges számlás szerződést kötni, ami viszont a díjazás folyósítását kb. fél évvel késlelteti. Érdemes lenne továbbá megfontolni legalább a színházjegyek megtérítését az értékelők számára (pártatlan értékelőtől nem várható el, hogy a társulatoktól ingyen jegyet, azaz szívességet kérjen).

Teljesen érthető, hogy minden társulat számára a legfontosabb kérdés: mekkora összeget kapott. Az összegeket látva biztosan sokan (sőt talán mindenki) csalódott: több mint háromszoros túlpályázás mellett egyetlen kivétellel (ahol a társulat a minimum 3 millió forint támogatásra pályázott) senki sem kaphatta meg azt az összeget, amire pályázott.

A probléma azonban rendszerszintű, ahogyan ezt igyekeztünk jelen indoklásban is részletesen bemutatni. Igyekeztünk átlátható és amennyire csak lehet objektív szempontok mentén döntéseket hozni. Emellett konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a döntéshozók felé. Rendszerszintű problémára rendszerszintű válasz adható: ebben hívjuk partnerül valamennyi érintett társulatot. Akik egyetértenek javaslatainkkal, fejezzék ezt ki. Akik pedig a működés jelen keretei között maradnának, de mégsem elégedettek, tegyenek konkrét javaslatot arra, hogy a jövőben hogyan, miben kellene változtatni az elosztási szempontokon.

Kérjük, hogy kérdéseiket vagy észrevételeiket írják meg mindhármunknak. A támogatási lista közzétételét követő 30 napig szívesen válaszolunk a felmerülő kérdésekre, javaslatokra.

Budapest, 2016. április 18.

Cziboly Ádám (cziboly.adam@gmail.com)

Jászay Tamás (jaszaytamas@gmail.com)

Lőrinczy György (foigazgato@operett.hu)