Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A FELNŐTTÉ VÁLÁS IGAZ TÖRTÉNETE

A Dzsungel könyve / Harlekin Bábszínház – Budapesti Nyári Fesztivál
2015. szept. 7.
Bonyolult, de szerető családi háttér, kamaszkor, másság és azonosság, a társadalomba való beilleszkedés: A dzsungel könyve musical a felnőtté válás igaz története, az egri Harlekin Bábszínház budapesti vendégjátékában is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Kis hendikeppel indul a világnak Maugli: nagypapája morgós, szigorú medve, anyukája fekete párduc, apukája farkas. Mindezzel különben semmi baj nem lenne, szeretetben nő fel, csak hát jön a társadalom, ugye, amely jogot formál arra, hogy beleszóljon abba, hogy kell kinéznie egy tisztességes családnak. Valahonnan ismerős, nem?

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A családi problémák ellenére Maugli úgy nő fel, ahogy egy gyereknek fel kell, kamaszodik, unja a tanulást, inkább a haverjaival lógna, rossz társaságba keveredik – szoktunk kamaszkorban -, aztán életében először találkozik a halállal, elveszíti nagyapját, majd elválik apjától és anyjától is, hogy megtalálja a helyét a világban azok között, akik úgy érzi, hasonlítanak rá, szerelmes lesz, ember lesz belőle. A felnövés történetének váza köré pedig zenés akciójelenetek épülnek és vicces figurák, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki jól szórakozzon.

Ezt látjuk a Városmajorban is: ember méretű, színes bábok harcolnak azoknak a gyerekeknek a figyelméért, akik hároméves korukban kapják meg az első okostelefonjukat, és teljesen más ritmusban érzékelik a világot, mint mi. Azoknál a részeknél, ahol kicsit lelassulnak az események a körülöttem ülő emberkölykök könyörtelenül elkezdenek unatkozni, de többnyire figyelnek és a legfeszültebb helyzetekben még csendben is maradnak, ami hatalmas teljesítmény, tekintve, hogy a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén csaknem ezren ülik végig az előadást.

A leginkább óriási plüssállatokra emlékeztető bábok mögött az esetek többségében eltűnnek az őket mozgató színésztestek, arcukat is csak akkor láthatjuk, ha külön arra figyelünk – a hatalmas bábfejek irányítják tekintetünket. Ha a színészi test mégis megjelenik, akkor annak oka van: báb és ember viszonya itt koherens koncepció alapján épül fel. Az ember a test, az állat a báb, mondhatnánk egyszerűen, ám a helyzet ennél azért bonyolultabb. Az első jelenetben a Mauglit játszó és mozgató Zádori Szilárdot látjuk, ahogy a gyermek Maugli-bábot faragja éppen. A későbbiekben Zádori a Maugli bábbal játszik, először a kicsivel, aztán a kamasszal, majd mikor a dzsungelből kiűzik az embergyereket és az kénytelen-kelletlen felnő, akkor leteszi a bábot, a színész lesz a felnőtt Maugli, aki elindul az emberek közé. Az első jelenet pedig akkor kerül a helyére, amikor a második felvonás fináléjában Maugli megtalálja a helyét szerelme, Túna (Szűcs Réka) mellett, és ugyanazt a kicsi bábot veszi a kezébe, mint a kezdőképben, ő faragja ki születendő gyermekét.

Zádori Szilárd. Fotók: Gál Gábor
Zádori Szilárd. Fotók: Gál Gábor

Színész és báb másik, a bábszínházban kicsit megszokottabb viszonyát mutatja a lélek és test egymástól való különválasztása Balu halálának jelenetében. Az Amíg őriz a szemed című végtelenül giccses dalt kicsit elmélyíti az a gesztus, hogy a színpadra érkező keselyűk csak a bábot emelik vállukra és viszik ki a színről, a medvét játszó színész, Kosznovszky Márton a dal végéig a színpadon marad.

Apropó keselyűk! A dzsungel könyve előadások legérdekesebb szereplője általában Csil. A Kegyelet egylet című dal az előadás ziccere, és egyik legfőbb bizonyítéka annak, hogy Geszti Péternek igenis van humorérzéke. Ebben az előadásban Csil nő, aki 20-as évekbeli kis feketéjében, hosszú szipkás cigarettájával játssza a femme fatale-t, mi mást. Igazán nagy kár, hogy Soó Gyöngyvérnek kicsit beletört a bicskája a dal éneklésébe.

Ez sajnos több színészről elmondható az előadásban: míg a bábok karakteresen, egyénien mozognak, addig az énekhangok nem mindig elegendőek egy jó musicalhez. Persze bőven lehet találni ellenpéldát is, Zádori Szilárd Maugliként énekhangban is remek, ahogy Szűcs Réka is kitűnően énekli a Szavakat keresek című dalt. Ezt a számot egy egyszerű, de látványos, kreatív játék is színesíti: Maugli és Túna közös nyelve a kép, éneklés közben egy alulról megvilágított táblán homokrajzot készítenek, melyeknek kivetített képét a mögöttük lévő falon láthatja a közönség.

A díszlet ugyancsak egyszerű, de roppant színes, ami nemcsak a dzsungelesre festett oldalkulisszákat jelenti, hanem a fények sokoldalú, impresszív felhasználását és a díszletelemek multifunkcionalitását is. A színpad közepén forgó, fokozatosan emelkedő dobogó például egyik oldalán a farkasok gyűlésének sziklája, másik oldalán az emberek jurtájának bejárata. A Tigris éjszakája című dalnál pedig ennek a dobogónak az oldalán láthatunk árnyjátékot: egy tigris üldözi áldozatát, egy őzet, el is kapja, baromi ijesztő, a körülöttem ülő gyerekek egészen rástresszelnek.

Izgalmas és átgondolt Halasi Dániel rendezése a Városmajorban: kiemeli az emberré-felnőtté válás történetét, ami A dzsungel könyvében potenciálisan benne rejlik. Szerettem volna nem leírni azt a közhelyet, hogy az élet örök körforgása, de mégiscsak valami ilyesmiről van itt szó, és színpadon látni egyébként is kevésbé tűnik közhelynek.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek