 Jelenet az előadásból. |
Volt egyszer réges-régen – 1980-ban – a Fame című amerikai zenés film. Igen, ez volt az a film, amelyikben egy New York-i sárga taxi tetején táncoltak. Ez a nagysikerű alkotás, amely az „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” művészetpedagógiai aranyigazságát jelenetezte, természetesen nem maradhatott következmények nélkül: készült a nyomán tévésorozat, mozis remake, no és persze – még a nyolcvanas évek végén – musical is. A musicalváltozat, David De Silva, José Fernandez, Steve Margoshes és Jacques Levy közös munkája remekműnek bizonnyal nem nevezhető, nagyjából a szolid harmadvonalat képviseli, ám a nagyvilágban és nálunk is rendre megfutja a maga derekas szériáját, s ezen nincs is semmi csodálkoznivaló. Merthogy egy csapat fiatal zenés-táncos nevelődésregénye még akkor is közérdeklődésre tarthat számot, ha igazi nagy slágerszámoknak nem lelőhelye a musical (leszámítva értelemszerűen a még a filmből kölcsönzött címadó számot), s ha a színpadon kozmetikázva és didaktikusan jelenik meg voltaképpen minden, amit csak a Fame sztorija érint. Egy történet, ahol a kábítószer mindössze egyetlen figura élettörténetében jelenik meg, s nála viszont a pedagógiai illusztráció éles kontúrjaival rögvest végzetesnek mutatkozik; ahol a protekció meg a könnyű és felszínes siker legfeljebb peremjelenség gyanánt bukkan föl; ahol a szexuális másság vélelme ugyancsak csupán egyetlen alak kapcsán merül fel, s az ő esetében is tévesen; s ahol idealizáltan fölmagasztosul a kemény munka, a sokoldalú iskolázottság meg a szüntelen áldozathozatal, amely még így is csak kevesek számára garantál sikeres pályafutást – mindez kerekebb is, vértelenebb is, s ha tetszik, viktoriánusabb is az oly zavarbaejtően változatos és morálisan ambivalens valóságnál.
Somogyi Szilárd friss operettszínházi rendezése mindenesetre bölcsen elfogadja a fölkínált fikciót, s a színpadi kidolgozással hitelesíteni-gazdagítani törekszik azt. Ennek jele az a kísérőmotívum, amellyel a produkció a darabbéli fiatalok története köré odatelepíti a korábbi tanulónemzedékek egyikét-másikát: gyorséttermes kiszolgálóként, koldusként… S ennek a rátétnek egy szép, sőt poétikus megoldást is köszönhet az előadás: a hegedűs koldusnő/utcazenész ugyanis a Négy évszak dallamaival jelzi az iskolai szemeszterváltásokat. Más pontokon már kevésbé működik a rendezés hitelesítő szándéka: így a Mozart zenéjére az engedetlen táncostehetség által kitalált modern koreográfia suta, a Sirály meg a Rómeó és Júlia "hótkomoly" próbajelenetei pedig még annál is sutábbak. A Rómeó és Júlia ugyanakkor önironikus szerephez is jut az Operettben, s úgy viszont hatásosnak is bizonyul, akárcsak az a gesztus, amellyel egy pillanat alatt bejátsszák az előadásba az Elfújta a szél tán leghíresebb mondatát és vele Scarlett figuráját.
 Fotók: Budapesti Operettszínház |
Az előadás és egyszersmind a darab legvonzóbb jellegzetessége, hogy a fiatal közreműködők közül többnek zenészként is szerepelnie kell. Így például a Schlomo szerepét játszó Vecsei László billentyűsként is bizonyíthatja rátermettségét, s ez komoly hozzáadott érték az egyelőre inkább átütően rokonszenves, semmint vérprofi színészi működéshez. (Igaz, nem is könnyű színészként olyan tételmondatokkal elboldogulni, mint például: a hírnév nem Big Mac…) Mások már jóval több operettszínházi tapasztalattal végzik munkájukat, ám ez nem föltétlenül könnyíti meg az áhított hitelesség érvényesülését. Kerényi Miklós Máté (José) legelső szavaival a szüleinek mond köszönetet, majd aztán eljátssza sokadik macsó kiskakasát. Szabó Dávid (Jack) fegyelmezetten viszi végig műorosz akcentusát, s dinamikus jutalomszámában (Dancin’ on the Sidewalk) méltán megdicsőül, azonban – megannyi korábbi szerepéhez hasonlóan – az arca és a tekintete alig mutat színészi jelenlétet. Vágó Zsuzsi (Mabel) okos alázattal abszolválja a duci lány mindig hálás szerepét, Gubik Petra (Carmen) nagy igyekezettel kiabálja és keménykedi magát végig a kábítószeres lány tragédiáján, míg Kocsis Dénes (Nick) a színészi elhivatottság és a jóképűség érzékeltetésére koncentrál.
A tanári kar élén Szulák Andrea (Miss Sherman) színészként is, énekesként is példát mutat: a kiállásában szakmai ethosz, a hangjában pedig dög van, s nem is kevés. A darabbéli iskolában a színészmesterséget Németh Kristóf (Mr. Myers) oktatja…