Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KOZMIKUS TORNAÓRA

A tavasz ébredése – Debreceni Csokonai Színház
2007. dec. 20.
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.

A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A maratoni terjedelmű opus különössége, hogy három órájának egyetlen pillanatában sem éreztet ingatagságot. Nem okolható meg biztonsággal, hogy milyen alkotói szándékot szolgált a szokatlan (de nem rendhagyó) hosszúság. Természetesen gyártható e célra koncepció: a végeláthatatlannak tetsző üldözés, a felsőbb parancsra történő tompulás, a kényszerű egymásrautaltság érleli meg a tragédiát. A terjedelmes és fegyelmezett kavargás megdolgoz színészt és nézőt egyaránt: a formalizmus ellenére elkerülhetetlen a beavatódás, az együttsodródás. Talán kárára is van a produkciónak, hogy nincsenek szelepei, melyeken levegő szivároghatna olykor a szerkezetbe. Kérdéses, hogy milyen struktúrába: táncszínháziba vagy prózaiba? Hiszen a különböző műfajok másféle kívánalmakkal bírnak. Bár a három óra minden pillanata intenzív, felmerülhet az eldöntetlenség gyanúja: milyen hangon kívánta megszólaltatni Horváth Csaba Wedekind művét? A különböző nyelvek többnyire nem olvadnak egységes eleggyé, főként a tánckoreográfiák válnak ki a többszólamú előadás testéből.

Az alapvetően a mozgás és a gesztus nyelvén beszélő produkció vázlatát természetesen a dráma dramaturgiája rajzolja meg. A prózai jelenetek (helyesebb volna „a prózát tartalmazó jelenetek” megjelölés) elszórva lelhetők fel az előadás szövetében. A nyelvek kohéziója e zárványokban valósul meg legkiválóbban: Wendla (Földeáki Nóra) levegőt görcsösen markoló kézmozdulataiban, csuklókörzéseiben, a Gólyát formáló Zarnóczai Gizella ujjaival evőpálcikát szorító, lábujjhegyen tipegő, némán ordító keleti bábfigurájában. A szöveget az abból értelemszerűen következő gesztusrendszertől eltérő mozdulatok kísérik, s ez termékeny feszültséget szül. A textus szóbeli tolmácsolása, a karakterek építkezése azonban mindvégig realista.

A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A táncok (a Debreceni Csokonai Színház táncosainak közreműködésével) halálos szárazföldi szinkronúszásnak tetszenek, melyből nincs menekvés. A fiúk egyre őrültebb tempóban futnak helyben, majd egyikük kitör, vagy elmarad a tömegtől: mintha filmes lassításban mutatkozna meg az atléták győzelemért folytatott küzdelme. Wedekind diákhősei virtusból ugyan, de az életükért loholnak. Hiszen a történet kettős gyermekhalállal végződik.

Az előadás közege a tornatermi és kollégiumi világ lelket dermesztő idegenségével átitatott: fából készült egyenágyak sorjáznak a terem szélén, melyek az előadás végén álló koporsókká alakulnak. Ezekbe élő és holt egyaránt eltemetkezik. A profán zárdában töltött szögletes hétköznapokat felügyeli Horváth Lajos Ottó hófehér biztonsági fejfedőt és kantáros nadrágot öltött pedellusa. Gépemberként vezényli az eseményeket és a kart, Moritz apjaként emberré vedlik, majd diktátorként üvölt a mikrofonba a fiú ravatalánál. Ellenpontja a háttérben korzózó buja női hús: a prostituálttá lett Ilse (Újhelyi Kinga). A tornaórákon bontakozik ki a nemiség, fedődnek fel ennek külső jegyei, melyek az ifjakban vágyat gerjesztenek az ismeretlen iránt. A sejtettet, de nem látottat kiegészítve születnek elrajzolt fantáziák az ellenkező nem testéről és működéséről.

A diákok valamennyien tornaruhát viselnek: a lányok rózsaszínűt, sárgát és kéket, a fiúk koszlott földszínűeket. A táncosok úszódresszre emlékeztető feketét: kezdetben ők az egyenruhás ellenpont, az eminensek kikezdhetetlen tábora (később gondolatot hangsúlyozó és illusztráló démonokká válnak). Szemben a dekadensen és szilajon is tökéletesen hétköznapi fiatalokkal, akik lázadásként elektromos gitárjaikat kéjjel pengetve jelzik: újféle ritmus dübörög az ódon falak között. (Megjegyzem: bár a tánckar illeszkedik az előadásba, elmaradásuk nem tenné kevesebbé az értelmezést.)

Krisztik Csaba A tavasz ébredésében. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
Krisztik Csaba A tavasz ébredésében. Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A már hiányolt nyomáscsökkentő szelep leginkább Otto (Mészáros Tibor) és Georg (Andrássy Máté) bohócpárosában lép működésbe: Wedekind szövegét lehetetlen és banális viccekkel fűszerezik, és bárgyúságukkal a tragédia valóban fennkölt pillanatait is élvezetesen groteszkké teszik. Fekete humor itatja át Moritz felravatalozását is: Horváth Lajos Ottó zsebdiktátorként visító igazgatója a kollégiumi fekvőhely alá temetné a fiút, aki azonban megannyiszor a felszínre bukik, és görcsösen kapaszkodik az ágyba. A finom és csavart humor fátyola hasonló módon az előadás számos jelenetére ráereszkedik.

Gyönyörű találmány a szenilis Ibolya: a lilába bújtatott öreg férfi Wendla lelkiismereteként visszhangozza annak önmagát feddő mondatait, majd a lány ölében cipeli a törékeny testet, mint ártatlan vétkének tanúját. Fájón szép pillanat a Wendla halálát hozó abortusz: Horváth Lajos Ottó merev karjaival kaszálva metszi ki a húsdarabot a megesett diák testéből, szívbe hasító hangtól kísérve. A lány a gólyákról szóló, üres tekintettel hadart virtuóz iskolai felelettel vezetődik be az öröklétbe. A dicsőséges távozás csupán neki adatik meg, Moritzot egy Ilse fogai között tartott műanyag zsinór fojtja meg. A szürkeségben tiszta és színes fényként világló lányok általában rokonszenvesebbnek és erősebbnek tetszenek a kantömeggé olvadó fiúknál. Többet adnak, mint kaphatnak. Melchior (Krisztik Csaba) ironikus módon éppen szánni való meghasonlottságában nő föl Wendlához. A fiatal színész útja a legnagyobb ívű: sugárzó tehetséggel teszi feledhetetlenné a vágyai sodorta szürke senkit, Hamletté a filozofálgató kisdiákot. Valamennyi ifjú színésztársának sajátja a fegyelem és a koncentráció, az előadás minden regiszterében tökéletesen helytállnak. Horváth Csaba banálisan misztikussá teszi Wedekind drámaművészetét, amikor időtlen és izzadságszagú univerzumot teremt.

V.ö.: MGP: A tavasz ébredése
sisso: Jöhet a tél

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek