Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGY MÁSIK UNIVERZUMBA LŐTTÜK KI MAGUNKAT

Beszélgetés Szabó Stein Imrével
2015. jún. 5.
Újságíróként, tévés szerkesztő-műsorvezetőként vált ismertté. Hosszú ideje kommunikációs stratéga, kulturális menedzserként dolgozik. 2013-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kommunikációs, Marketing és Médiatartalom-fejlesztési Igazgatóságának vezetője. Szabó Stein Imrével beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Revizor: Meglepett, hogy a Zeneakadémiának korábban nem volt kommunikációs igazgatója.

Szabó Stein Imre: A koncepcióváltás miatt lett szükséges. 2013 tavaszán kért fel kommunikációs igazgatónak Batta András, az akkori rektor. A kettős képességű intézménynek egyszerre kellett ellátnia az egyetem és a koncertközpont működését, ami komplex kommunikációs feladatot igényelt. A 2013-as megnyitó megszervezése mellett a fő kérdés az volt, hogyan jelenjen meg néhány év kihagyás után, immár a maga teljességében a Zeneakadémia. Akkor, néhány hónappal az Akadémia átadása előtt, alig fogtam fel, mire vállalkozom: hogy kell egy csapat, az átütően erős nemzetközi megjelenés, s hogy meg kell fogalmazni a 138 éves intézmény identitását. Nagy teher volt, mert szinte lehetetlen ilyen rövid idő alatt gyökeret verni. Ekkora feladatba és bizalomba bele lehet roppanni. A logónk mégis a világ komolyzenei forgatagában az egyik legerősebb lett.

R: A logó legalább annyira fontos, mint a koncepció vagy az identitás?

SzSI: A logó az identitás tűpontos sűrítménye. Ha nem működik, a piramis csúcsán zavar támad. Nyilvánvaló volt, hogy az arculati megjelenés döntő fontosságú. Az identitást számomra pedig az általunk megfogalmazott „patina-progresszió” jelenti. Mindig éreztem a Zeneakadémia létezésében ezt a vibráló feszültséget. Az Akadémia a hagyományaival mindig a figyelem középpontjában álló állami intézmény volt. Már maga az épület, ez a lázadó épület, az ikonográfiai programjával, megfejtésre vár. Tele van rejtéllyel. Az intézményt mindig e furcsa kettősség jellemezte: a nagyon erős szabályok, a tisztelet, a generációkra átörökített tudás, miközben formabontó zsenik rajzanak ki az Akadémiáról, akik jellemző módon sokszor elmennek. Idén a 140 éves évfordulót négy nagy koncerttel ünnepeljük, amiből az egyik Bartók-Pásztori 1940-es búcsúkoncertje. Döbbenetes… Az Akadémiát mindig is progresszivitás jellemezte. Ehhez kapcsolódva nyomulunk a logóval, a színekkel és a formákkal, s az új kiadvány portfóliónkkal, amellyel egy másik univerzumba lőttük ki magunkat. Ha e kettő békésen tud egymás mellett élni, el lehet rugaszkodni a tradíció talajáról.

Szabó Stein Imre
Szabó Stein Imre

R: Ma már a Zeneakadémia mellett több kiváló koncertterem létezik, a Müpa, a BMC, és a FUGÁ-nak is jelentős kortárs zenei programja van. Konkurenciát jelenthetnek. Ez az oka a nyomulásnak?

SzSI: Valóban, a Zeneakadémia a felújítása időszakában kivonódott a forgalomból, s az átadáskor új helyzetben találta magát. Bár a törzsközönségét a kimaradt évek nem riasztották el, önmagában erre nem lehetett koncepciót építeni. Újra kellett pozicionálni a Zeneakadémiát. Elindult a vetélkedés az idősödő közönség kegyeiért, miközben komoly problémát jelent a hiányzó fiatalabb generációk sora. Az első pillanattól kezdve ezért két irányba nyitottam. Egyfelől fontosnak tartom a külföldi médiumokban való erős jelenlétet, másrészt azt, hogy a progresszió irányába nyissunk. Látszott, hogy ez feszültséget fog okozni. A zenei szakmédiumokon túl a legnagyobb online szerkesztőségekkel és lapokkal is szoros kapcsolatot alakítottam ki. Nehezen sikerült meggyőzni az Origót és az Indexet, hogy a komolyzenei sztárokkal is készítsenek nagyinterjút, s azt a főoldalukra méltónak találják: elindult az expanzív médiahasználat, ami nélkül lehetetlen a harmincasok fele nyitni. A Zeneakadémia újrapozicionálásánál frissebb, vagányabb akciósorozatokkal próbálunk minél többeket megszólítani úgy, hogy az aranyfedezetünk, vagyis a régi értékek ne tűnjenek el.

R: A zenei programok mellett a kommunikációnak mekkora a szerepe?

SzSI: A Concertgebouw vezérigazgatóját, Simon Reininket egy korábbi Koncertmagazin számunkban interjúvoltuk meg: szerinte manapság legalább 45-50 százalékban meghatározó a kommunikáció. Hiába a pazar koncertteljesítmény, ha nem tudnak róla itthon vagy külföldön, akkor zárt rendszerben mozgunk. Azt gondolom, a programunkkal, az ötleteinkkel az egyetem ügyét is szolgáljuk.

R: Elkészítettétek a Zeneakadémia reklámspotját, amely a nemzetközi sajtóban is visszhangot kapott. A film már az említett másik bolygón készült?

SzSI: Folyamatos istenkísértés, amit csinálunk. Arányaiban kevesebb pénzből működünk, mint más hozzánk hasonló kiemelt súlyú zenei intézmény. Ráadásul mi tudatosan nyitunk a fiatalabb generációk felé. A film mint reklám, ezt vállalta.

R: Mekkora összegből működik a Zeneakadémia?

SzSI: Az egyetem költségvetésétől szigorúan különválasztott kiemelt kulturális tevékenységére az Akadémia nyolcszázmillió forintot kapott idén. Ebből ötvenmillió forint támogatást a Concerto Budapest kap. Évente ugyanakkor 450 nagykoncertet és 5-600, kifejezetten az egyetemi élethez kötődő koncertet szervezünk. Az Akadémia nem tartozik a túlfinanszírozott intézmények közé, ezért is döntöttünk úgy, hogy kevesebb sztárzenekart hívunk meg, nem pusztán tőlük lesz fényes a program. A komolyzenén belül kevésbé népszerű, nehezebben eladható műfajokat, s azok sztár előadóit kezdtük előtérbe tolni.

Zeneakadémia
Zeneakadémia

R: A zenei program összeállításába mennyiben szólhattok bele? Az általad említett terv hosszútávú stratégiának tűnik. Lesz erre idő?

SzSI: Az alapvető elvekben folyamatosan egyeztetünk a rektorral. A kulturális igazgató kollégám, Csonka András ezen elvek jegyében dolgozik, de igazgatóként szabad keze van a teljesen egyedi program kialakításában. Paradox a helyzet, a stratégia tekintetében sokkal nehezebb útra tereltük magunkat, de ezt diktálja a pénzügyi realitás. Rengeteg programunk van, és sok az olyan művész, akit egy szűkebb kör ismer. És mégis nyolcvan százalék fölött van a Zeneakadémia kihasználtsága! Adottság az idősödő közönségünk, ezért szükségszerű és vállalt az időnként provokatívabb kommunikáció, aminek az szab határt, hogy ne veszítsük el a törzsközönségünket.

R: Nagy hangsúlyt fektettek a kommunikációs dizájnra, aminek eredménye az elnyert Red Dot Design Díj. Mit ér a díj?

SzSI: Sokat, a maga műfajában a legkomolyabb elismerés. A nagy létszámú zsűri számos, csak szakmai szempontok alapján dönt. A Red Dot a teljes új arculatot és kommunikációt díjazta. A spottal két dolgot akartam megmutatni. Az Akadémia közintézmény, tehát nem jó, ha nagy piaci cégekkel versengünk a költségvetésben, így filmművészek bevonásával készült low-budget filmet csináltunk, ami nem csak a meglévő értékeket erősíti, hanem hiányokra, például a harmincas-negyvenes közönség hiányára hívja fel a figyelmet. A spottal erősen megosztottuk a Zeneakadémia tanári karát, s voltak belső viták. Beneveztük több filmszemlére, s elnyertük vele a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál TV Awards Reklámfilm Silver Hugo díját. Aranyat nem osztottak, így ez a fődíjat jelentette. A spotra több külföldi médium felkapta a fejét, az Euronews nagy cikkben méltatta.

R: Olyan időszakban kerültél a Zeneakadémiára, amikor az egyetemek működését a politika egyre erősebben kontrollálja. A közelmúltban menesztették Kupper Andrást, az intézmény kancellárját, akinek a szervezeti átalakítására vonatkozó terveit a szenátus visszautasította. Ez a bátorság jelenti a lehetőségek közötti függetlenség megtartását?

SzSI: Házon belül arra jutottunk, hogy erről a témáról nem nyilatkozunk. Nyilvánvaló, hogy a Zeneakadémiának, mely rendkívüli teljesítményekre képes, páratlan a súlya a nemzetközi zenei életben. Műfajából, hagyományából adódóan is nagyon érzékeny intézmény, mely becsben tartja hagyományait. Azt gondolom, hogy a gazdálkodás kancellári szintű felügyeletével ez önmagában összeegyeztethető, de jól kell passzolnia a két félnek, hogy zökkenőmentesen működhessen az intézmény.

R: A nyolcvanas, kilencvenes években íróként,  műfordítóként dolgoztál.  Elindítottad barátaiddal  a Törökfürdő irodalmi lapot. Bár fordítasz most is, miért történt a váltás?

SzSI: Úgy látom, a két szál olykor kígyózva fonódik össze, máskor távolodik. A Stúdió kulturális műsor szerkesztése már durva távolodásnak tűnhetett  a Törökfürdőhöz, vagy egy punk-zenekari irányhoz (Iván Lendül) képest. Majd jött az első Shakespeare-fordítás, A velencei kalmár, amibe egyébként Alföldi Róbert vitt bele. Fordítottam aztán Marlowe-t, Thomas Kydet és több Shakespeare-t is. Energiáimat ezekben az években a fordításokba öntöttem. Ma már látom, egyfajta menekülés volt az írás elől, hiszen ugyanazt az energiát égeti ilyenkor az ember. Majd jött az RTL Klub. Hogy hol a váltás? Én nem látom olyan távolinak ezeket. Valószínűleg szükségem van mindkettőre, a belső csaták nélkül bajosan tudnék működni. Most egy novellámból készülő forgatókönyvön dolgozom, és újabb Shakespeare-fordítás előtt állok. És írok is.

R: A Zeneakadémia kommunikációs igazgatása ezekből a felszabadított vagy elfojtott energiákból működik?

SzSI: Ez pontos, de én hosszabbnak látom az életet. Nagy ívű és komoly kaland a Zeneakadémia történetébe ilyen markánsan bekerülni, ilyen lehetőség egyszer, ha adódik az ember életében. És alkotó munka, bátran higgyük el. Nincs távolság, csak az út. Az meg mi magunk vagyunk.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek