Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JÉZUS, A MOLNÁR FIA

Evangélium – Fortedanse, Zsámbéki Színházi Bázis
2008. jún. 28.
Horváth Csaba, a fizikai erőnléten alapuló színház új üdvöse, Fortedanse nevű társulatával, Evangélium címmel újította fel a két éve, a Zsámbéki Színházi Bázison született Passiót. Tizenhat éven aluliak és lisztérzékenyek számára nem ajánlott. SISSO KRITIKÁJA.

Krisztus szenvedéstörténete bibliai töredékekkel, Szálinger Balázs-féle szövegfinomságokkal, énekekkel, kántálásokkal, mozgásszínház- és karate-edzés keretében elbeszélve. Mindez egy lerobbant, szűk ablakokkal ellátott vasbeton hangárban, másfél mázsa másodosztályú lisztben, Benedek Mari jelmezeiben, Antal Csaba díszletei közt, és kések a kenyér-keresztben típusú installációkkal, amiért imáinkba foglalhatjuk a zsámbéki pékeket.

Mi sem vonzóbb egy meleg nyári estén, mint a csiriz.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Az Evangélium bemutatójával indult Zsámbékon a nyári színházi szezon az inspiratív, katonai susnyásban. Kellemesen elvadult, nonkonform terep, cinikus városi színházcsinálóknak és megcsömörlött kőszínház járóknak kiváló terápia. Ezért is csodálkoztam, hogy nem zarándokolnak tömegek a műemlék rakétabázisra, a közönség kevésbé találja meg, mint a szakma vállalkozó kedvű egyedei. Biztosan a főváros közelsége, a helyi vezetés hozzáállása és a kevés reklám miatt, de tény, hogy Zsámbék bizonyos értelemben nem tudott népszerű lenni a mai napig, holott jelentős dolgok készülnek itt, a világ bármely eldugott szegletében büszke lenne a megye elöljárósága, ha a magáénak tudhatna egy ilyen vállalkozást. Sőt, építene rá. Persze, hadd ne beszéljünk most éppen itt az ország kistérségi színházi tüneteiről. A lényeg, hogy a Romtemplomtól a Bázisra szorult műhelyben változatlanul minőségi és nemzetközi műhelymunka folyik, és az idei felütés sem volt beteg. Vagyis a Fortedanse produkciója más értelemben „klinikai”.

Horváth Lajos Ottó
Horváth Lajos Ottó

A lélek eljövendő, szorongós alkonyatáról mesél, egy újra időszerűnek ható jeruzsálemi zűrzavar kapcsán. Táncosok és színészek lépkednek vagy táncolnak eksztatikusan az elsimított fehér sivatagban, hogy mozdulataikkal felkavarják a terepet és nyomokat hagyjanak a lisztben, a liszt pedig mintákat rajzoljon a testükön. Jézus menyasszonyai és vőlegényei makulátlan hófehér dresszeket viselnek, a lányok szinte konfekcióipari esküvői ruhát, kivéve Blaskó Borit, akin csak a szoknya, amúgy félmeztelen, átmeneti lény, nehezítő tényező, illetve közvetítő a hatalmi és az alternatív, krisztusi párbeszéd között. Az értetlenségtől legjobban szenvedő, akinek még kereszt sem jutott.

Az eredeti előadáshoz képest eltolódnak a hangsúlyok a groteszk felé – vagy mi vagyunk már cinikusak. Kajafás megjelenése a high-tech tolószékben, ahogy a liszt felületén arrogánsan végigsuhan, minden alkalommal derültséget kelt, miközben félelmetes. Gazsó György a próbák alkalmával egyébként valóban megsérült (önmagát beteljesítő darab), ám végtelenül messze révedő arckifejezéséből ez nem derül ki. A főpap azt játssza, hogy nincsen jelen, és pont ez, a krisztusi purparlé tökéletes semmibe vevése a magával ragadó. Jézus, akit a debreceni Horváth Lajos Ottó alakít, magabiztosan szántja a lisztet. Valószínűleg nem jászolban, hanem malomban született, ami édesmindegy, mert a lényeg, hogy a nép gyermeke ő, akit fejvesztve követ az istenadta tömeg, hol lelkesen, hol kevésbé, ám hisztérikusan.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A történelmi szemlélet egyébként is távol áll ettől a darabtól, bár klappolnak a stációk, de a rendezés a szabad asszociációkra, leginkább a képekre hagyatkozik. Akik nem fulladoznak és könnyeznek a lisztfelhőben, azok képesek rá, hogy a színésszé képzett táncosok és táncossá képzett színészek segítségével kövessék a szentnek és groteszknek egyszerre ható történetet, és kibontsák a mozgásban rejlő számtalan további képzettársítást.

Zarnóczay Gizella
Zarnóczay Gizella

Megkockáztatom, hogy Horváth Csaba – ha már nem négy, csupán kétórás előadást készített – elvárja tőlünk, hogy azért ne legyünk annyira felhőtlenek. Aki megússza a szem-bepirosodást és nyálfolyást, mint például én, az nagy valószínűséggel a színházban is mindent kibír. Zarnóczai Gizella örökifjú alkata megtölti Mária figuráját anyai, női érzelmekkel, elképesztő méltósággal kúszik hosszú fehér uszályában a falon. Az akrobatikus Júdás, Krisztik Csaba sem törik meg, amikor az árulók pénzével el kell számolnia, és a kísértők biztos öntudatával pengeti a falon a fémtallérokat. Földeáki Nóra újabb oldaláról mutatkozik be, fájdalmas szerelmes nótát énekel egy polcon, pokoli furcsa hangon. A máriapócsi búcsú hermafrodita koldusa hozzá képest tök konvencionális figura. Íme, az ember, vagyis mindezek mi vagyunk. Kívül a púder, ám mi zajlik legbelül…

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Az előadás legszebb élőképe az utolsó vacsora tai-chival. Az itt kimerevített mozdulatok többször visszatérnek a darab során, megmaradnak a fejben, mint a testnyomok a lisztben. Harcmozdulatok szövődnek a tánccal, csupán Kajafás nem mozog, illetve eszméletlenül pimaszul a tolószéket programozza keresztbe-kasul. Jézust végül elviszik, ahogy az elrendeltetett, aztán a két vezér elpolemizál kicsit, szinte barátok lesznek, végződhetne jól is, reménykedünk, a posztmodernbe minden belefér, ám a nép szava dönt. Barabás szabadul, Jézus pedig mindenkit földre segít a kereszt előtt. Nem patetikus a vég, a képek nem monumentálisak, egyre egyszerűbbek inkább, a kereszt is él. Amiből mindenkinek megvan a magáé, ugye.

V.ö.: MGP: Evangélium
Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek