Kossuthkifli
2015.05.03.

Regényt filmre adaptálni ziccer, de egy feldolgozás ugyanilyen könnyen okozhat csalódást is. Rudolf Péter sorozata, a Kossuthkifli nem készült hiába, de nem sokon múlott. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.

Fehér Béla regénye már csak azért is ideális alapanyag egy filmadaptációhoz, mert cselekménye több műfajjal is könnyen leírható, zsánerei ráadásul talán még olajozottabban is működnek moziban vagy tévében, mint prózában. Kosztümös road movie: utazás Pozsonyból Debrecenbe az 1848-49-es forradalom idején. Hőseink nyomát egy másik lovaskocsi követi ártó szándékkal - kész is a gulyáswestern. Az üldözött fogat egy ládányit szállít a címszereplő bejgliből, a küldetés: épségben célba juttatni a rakományt. 

Thrillerbe illő kaland, noha a sütemény - mint Hitchcock-féle MacGuffin – jelentőségét pusztán az adja, hogy egy ügybuzgó őrnagy kémjelentést gyanít benne. A történetben van még mágikus realizmus és fekete komédia is, hisz ez már-már egy magyar A Gyűrűk Ura vagy Harry Potter, benne a népmesék és honi irodalmi klasszikusok hőseivel, a hangvétel pedig játékos, ironikus és parodisztikus, mivel a Kossuth-rajongó őrnagy tévesen gyanít összeesküvést a háttérben.
 
Színdarabból nagyjátékfilmet, regényből viszont tévészériát érdemes készíteni, ráadásul minden ambíciója ellenére Fehér könyve nem igényli a mozivásznat. A fogat, melyben a cselekmény java játszódik, elfér kis képernyőn is. E projekt adóforintokból készült, így talán nem is lenne fair még a mozijegy árát is elkérni érte. Ráadásul míg a filmszínházakból jó eséllyel hamar kikopott volna és a DVD-n való megjelenéséig hozzáférhetetlenné válik, a televízió mellett az interneten is elérhetővé tették, ami a kalózok munkáját is feleslegessé teszi. Mindemellett a mozikban a hollywoodi eseményfilmekkel kellett volna összemérnie az erejét, ezzel szemben a honi tévécsatornák kevésbé csábító kínálata ellenében több az esélye a túlélésre.

Nagy-Kálózy Eszter
Nagy-Kálózy Eszter
Az adaptáció vállaltan hű a könyvhöz, annak tömörített változata. Ezt fel lehet fogni alkotói lustaságként is, de sikeresebb regény esetében a szabad feldolgozás automatikus csalódást okoz a könyv kedvelőinek, az adaptálók így általában igyekeznek átmenteni az alapanyag erősségeit és lemorzsolni a sallangot. Ami jelen esetben hibátlanul sikerült. Fehér története ugyanolyan leleményes és szórakoztató Rudolf Péter tolmácsolásában, mint a regényben. A könyv nem pusztán Rejtőt idéző ponyva és Jókai-paródia, inkább mintha Az ember tragédiája magyar történelemre szabott parafrázisa akarna lenni. A mondanivaló sem veszett ki belőle az adaptálás során: a történet az utazók élményein, kalandjain keresztül szkeptikus, rögrealista korképet vázol fel a szabadságharcról és az akkori társadalomról, valamint áthallásos parabola is egyben.

Rudolf megtartotta a könyv legellentmondásosabb különlegességét, az archaikus és idegen szavakkal teli dialógusokat is. Jól tette. A párbeszédek nyelvezete nem csak fantasy-elem és humorforrás, de realista gesztus is egyben. A nyelvek változékonyságára világít rá például a szcéna, melyben már a karakterek sem értik az ezeréves magyar varázslény szavait. A regényben a dialógok modorosan hatnak, de olvasás közben van időnk megtalálni a szavak jelentését, míg az adaptáció esetében a szó elszáll ugyan, de a színészek szájából hitelesebbé válik, a cselekmény pedig akkor is érthető, amikor az elhangzó párbeszéd épp nem egészen. Üdítő autenticitás mindez egy olyan korban, amikor még a Szovjetunióban játszódó A 44. gyermek is angolul szólal meg.
 
Kálloy Molnár Péter
Kálloy Molnár Péter
Ezt leszámítva az alkotók igyekeztek egy árnyalattal konvencionálisabban mesélni a történetet. Betömtek egy-két dramaturgiai lyukat és kivettek pár túlontúl meseszerű elemet, utóbbira látványos példa az óriás kihagyása. A cselekmény egyszerűsítése ráadásul inkább használt a tündérmesei hangnemnek, semmint ártott. A mesélés didaktikusabb, de joggal, hisz míg regény olvasásakor normális reakció visszalapozni, a heti sorozat nézője sokat felejt. A jelen feldolgozás összességében realisztikusabb is, fantasztikumában több az önirónia, ami azzal is magyarázható, hogy a film médiumában az alkotó fantáziájának színészek szabnak határt.
 
Az alkotók tehát hűek maradtak a regény cselekményéhez, ugyanakkor azt ütősebben kellett volna elmesélniük, jobban igazodva a forgatókönyvírás és azon belül a sorozatírás szabályaihoz. A sorozatok világában a tűpontos filmírásnál nincs fontosabb, enélkül a néző elpártol a miriád konkurenciához. Egy jól megírt sorozat sokkal inkább képes függőséget kialakítani a befogadónál, mint egy mozifilm, ugyanakkor nincs könnyebb annál, mint felhagyni egy laposabb széria nézésével. A Kossuthkifli minisorozat, ami elfogadhatóvá teszi a cliffhangerek és más sorozatírói fogások hiányát, de a nézőt megtartani nem segít. Zsigeribb ingerekhez vagyunk szokva még a televíziótól is. Nehéz hibáztatni azt, aki nem nézi végig a szériát, hisz a cselekményben – ellentétben a mai sorozat-szcéna élmezőnyével - nincsenek igazán fogós kérdések, rejtélyek, amikre választ remélhetnénk. És a széria a részek múlásával valóban egyre érdektelenebbé válik, ahogy megszokjuk egyedi stílusát. Az alkotók fordulatokat és feszült szituációkat kapkodnak el, parlagon hagyják a történet műfaji potenciáljait. A sorozat rávilágít a könyv gyengéire is, ami ugyancsak ellaposodott a fináléra. A karakterekhez hasonlóan idővel már mi is alig várjuk, hogy vége legyen az izgalmasan kezdődött, de fárasztóvá vált utazásnak.
 
Lengyel Tamás
Lengyel Tamás
A rendező ugyanakkor biztos kézzel vezeti színészeit, akiknek örömjátéka a sorozat fő erőssége. A címszereplő sütemény feltalálóját, azaz a pozsonyi cukrászmestert Haumann Péter alakítja a mimózalelkű karakterhez illő finom érzékenységgel és világfájdalommal. A lányát játszó Trokán Nóra első látásra túl fiatal és modellalkatú a könyvbeli „elvirágzott vénlány” szerepére, de a figura naivitását perfektül megtestesíti. Nagy-Kálózy Esztert viszont már a regényben leírt púpos matrónává maszkírozták, karaktere már csak a műorr és -fogsor okán is egyszeri és megismételhetetlen. Reviczky Gábor olyan sátáni a kőszívű főgonosz szerepében, mint Szarumán, akinek a hangját kölcsönözte. Jobbkeze megformálójaként Kőszegi Ákos hasonlóan vészjósló. A két leginkább komikus szerep a dundi kocsihajtóé és a turbulens őrnagyé, előbbit Kálloy Molnár Péter könnyedén hozza, utóbbi alkalmával pedig Lengyel Tamás alakít újabb tenyérbemászó karaktert a Megdönteni Hajnal Tímeát után, de ezúttal immár főszerepben nevettetve.

Eme adaptáció iparosmunkának is tűnhet, valójában inkább személyes mű, nem véletlen, hogy Rudolf producerként is jegyzi. Fehért a kor hétköznapjai, a kisember érdekelték. A nép, mely alig értett valamit a politikából. Az Üvegtigris - Kusturica után szabadon - ugyanilyen szánalmasan együgyű arcokat vonultat fel humorforrásként. Noha túlzás „értelmiségi Gyalog galoppnak” nevezni, a Kossuthkifli nem csak spirituális folytatás, de előrelépés is az Üvegtigris kevésbé intellektuális komikuma után. Szeszélyes regény hű adaptációjaként közönségfilmnek nem, extrém filmélménynek viszont sikeres kísérlet.
 
Szerző: Csiger Ádám