Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉLET- ÉS HALÁLFÉLELEM

Miskolci Szimfonikus Zenekar – Miskolci Nemzetközi Operafesztivál
2008. jún. 20.
Sötét, démoni művek dominálták a miskolci szimfonikusok zenekari estjét. Muszorgszkij A halál dalai és táncai című dalciklusát Polgár László adta örökbe a közönségnek. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Az operafesztivál egyik járulékos, bár korántsem alábecsülendő hozadéka, hogy nagyobb, országos, ha tetszik, nemzetközi figyelmet irányít a Miskolci Szimfonikus Zenekarra, mely együttes teljesítményével jócskán ki is érdemli figyelmünket. A nyitóest koncertfellépését követően, június 18-án vezető karnagyuk, Kovács László irányítása alatt, saját játszóhelyükön, a Művészetek Házában adtak bizonnyal nem hiba nélkül való, de vitán felül sokáig emlékezetes hangversenyt. Igaz, a délutáni koncert fölöttébb hízelgő egyenlegéhez két rendkívüli vendégművész is nagyban hozzájárult.

Suren Bagratuni
Suren Bagratuni

A program Dmitrij Sosztakovics Ünnepi nyitányával, ezzel a Disney-rajzfilmben és a moszkvai olimpián egyként felhasznált, kedvelt darabbal indult. A Nagy Októberi 37. évfordulójának tiszteletére komponált 1954-es műben egyes elemzők a Sztálin halála felett érzett öröm burkolt kifejezését vélik felismerni, ám a nyitány inkább zajos bombasztjaival, szinte félelmetes ürességével, a teátrális zeneszerzői semmitmondás csúcsteljesítményeként érdemesülhet figyelmünkre. A zenekar legelőnyösebb oldaláról mutatkozott be a nyitószámban: az összjáték fegyelme, Kovács László világos, békés autoritást sugárzó mozdulatai, valamint a kellemes vonóshangzás összességében felülírta a hangszeres virtuozitás nyilvánvaló fogyatkozásait.

A kedvező benyomás csak tovább erősödhetett az első rész második számának, Sosztakovics II. csellóversenyének előadása során. A zeneszerző 1966-os, egy jóval kedvezőbb alkotói periódusban keletkezett, s eredetileg Rosztropovicsnak dedikált versenyművét ezúttal az Amerikában élő örmény származású csellista, Suren Bagratuni játszotta. Az introvertált alkatú, hangszerével szimbiotikus viszonyt ápoló művész remekül együttműködött a szimfonikusokkal: a lidérces, egy megnyomorított élet minden borzalmát és végestelen riadtságát közvetítő zene a szólócselló húrtépő indulatában éppúgy nyugtalanítóan érvényesült, mint a vonóskar pizzicatóiban, a hárfa kopogós belépéseiben és az egészében példás teljesítményű ütős szekció játékában.

Polgár László
Polgár László

A szünet után a koncert másik vendégművésze, Polgár László lépett a pódiumra, hogy Muszorgszkij A halál dalai és táncai című dalciklusának előadásával taglózza az alighanem könnyedebb hangversenyprogramokhoz szokott közönséget. A csodálatos basszista, akinek énekszava majd’ minden szerepében örök, életen és halálon túli titkokról ad hírt, ezúttal a Goleniscsev-Kutuzov versei által beszéltetett lebírhatatlan, győztes halálnak kölcsönözte oda hangját. Az egyszerű feketébe öltözött művész a négy dal során mindvégig kirobbanó formát mutatott, hangja dús, értelmező előadásának vérfagylaló kedélye, minden sallangot elvető fensége egyszeri tüneménnyé avatta a hangversenyt, s ezt tán még azok a koncertlátogatók is megérezték, akik először hallván kissé riadtan szembesültek Muszorgszkij e vizionárius darabjával. A halál szerepdalai (melyek közül talán a Szerenád és a táncos Trepak marad a legemlékezetesebb) szimfonikus kísérettel hangzottak fel, méghozzá nem a leggyakrabban megszólaltatott Sosztakovics-féle hangszerelésben, hanem a zongorista Kerekes István – első találkozásra igen sikerültnek tetsző – verziójában.

A koncert műsorát Smetana oly felette népszerű Moldvája zárta, ám a nyilvánvaló koncepciótörésért talán túlzás lenne szemrehányással illetni a program összeállítóit. A választás azonban így is problematikusnak bizonyult, hiszen a számot indító egynemű fúvósszakasz igencsak elmaszatosodott, s a fuvola kínos elkóricálásának csak a triangulum belépése és a vonós főtéma felhangzása vetett véget. Smetana szerzeménye mindazonáltal remekmű, s a recenzens is boldogan csatlakozott a zenekart érezhetően bensőséges szeretettel övező miskolci közönség lelkes tapsához. De hömpölyögjön bármily békésen és megnyugtatóan a Vltava, azért e koncert más, felkavaróbb emlékeket hagyott ránk örökül.

Kapcsolódó cikkünk:
Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek