 Jelenet az előadásból |
A civil kezdeményezésből született Labor Kísérleti Kultúrtér (röviden: Labor) a pécsi Zsolnay-gyár egyik üzemcsarnokában, a nagyfeszültségű kísérleti laboratórium épületében jött létre egy éve. Azóta ebben az alternatív kulturális térben folyamatos kísérletezés zajlik, melybe a működtetéshez szükséges források előteremtésének mutatványa ugyanúgy beletartozik, mint az épület és a hozzá tartozó kerthelyiség folyamatos alakítgatása, új funkciók létrehozása, vagy a legkülönfélébb művészeti törekvések párbeszédének elősegítése. A kaposvári látványtervező, fotóriporter és színész szakos hallgatókból álló kiállításszínház összművészeti projekt a POSZT alatt ezt az ipari eredetű kultúrteret vette birtokba öt napra. Hagyták, hogy a hely inspirálja őket, ötleteltek, szöveget és zenét írtak, majd a téries együttlét eredményét Gyárszínház néven bemutatták a közönségnek.
 Jelenet az előadásból |
Az egymáshoz lazán kapcsolódó, stílusgyakorlatoknak is nevezhető jeleneteket a színészek a Labor központi helyiségében adták elő. Ennek a térnek az arculata a kulturális újrahasznosítás egy évében jelentős átalakuláson ment át. Annak ellenére, hogy két színpadot, galériát és büfét is kapott az üres gyárcsarnok, az ipari múlt látható és érezhető nyomai sajátos karaktert adnak a helynek. A Gyárszínház arra vállalkozott, hogy ezt a különleges atmoszférájú ipari és művészeti teret megszólítsa, és azt a játékos arcát is megmutassa, amelyet eddig talán még a Labor rendszeres látogatói sem ismertek. A gyár és a kaposvári kiállításszínház közötti dialógusban azonban az ideiglenes helyfoglalók vitték a szót. Az előadáson a laboratórium karakterisztikus jegyei, története, atmoszférája nem ütöttek át. Éppen az nem, ami ezt a teret megkülönbözteti más színjátszásra is alkalmas terektől. Kivételt az előadásnak csak az a része jelentett, amelynek középpontjában az épületben díszítőelemként és használati tárgyként is funkcionáló porcelánszigetelő állt. Összességében azonban sajnos kevés helyspecifikus megoldást láthattunk a darabban. Viszont annál több példát arra, hogy miként lehet minimális kellékkel, gesztusokkal és szóval magával ragadó színházat csinálni.
 Jelenet az előadásból |
A közönség elragadtatásához nagyban hozzájárult, hogy a sokszor párhuzamosan zajló történések helyszínei között a nézőknek színészi felszólításra egyénileg vagy csoportosan vándorolniuk kellett. Kiállítás és színház a befogadói oldalon így forrt egybe. A fesztivál és a nap végére elfáradt nézők az első percekben nehezen váltak meg (be)rögzült pozícióiktól. Ám a kíváncsiság hamar győzött a lustaság felett, mivel a színpad mögé, fölé és alá kellett kukucskálni ahhoz, ha egy-egy izgalmas hang forrására fényt akartunk deríteni, ilyen volt például a szerelmi aktusnak álcázott jóízűen elköltött családi vacsora a színpad alatt.
 Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei |
A közönség tehát szabadon jött-ment a színházban, vigyázott a színészekre, de a színészek is vigyáztak a publikumra. A kaposvári főiskolásoknak sikerült kialakítaniuk egy olyan közeget, amitől az előadás színész és közönség meghitt együttlétévé vált. A jelenetekben szerelmet, harcot, kibékülést, vagy a bátorság erőpróbáját nézhettük testközelből. A helyzettel mégsem éltek vissza a játszók, nem üvöltöttek az arcunkba, nem hoztak kellemetlen helyzetbe, színpadi viselkedésükkel csupán annyit kértek, hogy próbáljunk meg szabad nézőkként létezni a térben, váltogassuk a nézőpontokat, de közben vegyük figyelembe a játékszabályokat is, például színészt ne akadályozzunk a haladásban, ha pedig könyvet kér, keressünk neki egyet.
Ha egy barát lakva ismerszik meg, mennyivel inkább egy tér, ahová behívjuk a barátot, hogy jobban megismerjük… A kaposvári főiskolások Gyárszínháza ígéretes kísérlet arra, hogy miként lehet egy számunkra idegen helyet rövid idő alatt baráti játékra alkalmas térré alakítani. Viszont ahhoz talán hosszabb együttlétre lett volna szükségük, hogy a hely szellemét is szóra bírják.
Kapcsolódó cikkünk: POSZT 2008