A hangulatos kisváros – akkor még ennél több is lehetett, köszönhetően a hercegi uradalomnak – meg is kapta a kertet, amit csodák csodája a háborúk és az azt követő – kerteknek nem kedvező – idők sem vertek szét teljesen: a tatai angolkert a magyar kertek egyik legszebbike, mégis, ki tudja miért, nem célpontja a városba kiruccanóknak, szemben az Öreg Tóval és környékével, a Vár presszójával. Az angolkert egyik szélén kapott helyet az 1948-as olimpiára készülő csapat edzőtábora, amit a kertből kitépve egy keveset telepítettek ide.
 Tatai Sokadalom. Kolozsi László felvétele |
Ha más haszna nem is lenne a Kenderke Művészeti Iskola rendezvényének, a Tatai Sokadalomnak, csak annyi, hogy felhívja a figyelmet erre a minden négyzetméterén meglepetéseket tartogató, hivalkodó, ugyanakkor megejtő részletekkel is megáldott helyre, már akkor is megérné évről évre megtartani. A langyos karsztforrások környezetében terebélyesedő kertben álromok is meglapulnak – a francia Charles Moreau római leletek és a közeli bencés kolostor maradványainak felhasználásával kreálta őket. A török mecset sem egészen török, a kert legmagasabb pontján épült Kiskastélyban pedig jelenleg a megyei Múzeumi Igazgatóság rakott fészket.
A Pálmaházban elegáns étterem ellenpontozza a kilencedik alkalommal megrendezett Sokadalom vásári forgatagát. A Sokadalom ugyanis valójában: vásár. Bár a programok közt van számos könnyen és élvezettel fogyasztható (nem tagadom, gyimesi táncot tanulni én is beálltam a körbe), vannak zenei csemegék, amiken lehet nyámmogni rövidebb ideig – ilyen volt a Csimpojos együttes koncertje – vagyis a kulturális ellátásra sem lehet panasz: jóllakni, eltelni a programokkal nem lehet. Viszont van minden, ami egy jó vásárhoz kell: a színpad előtt íjászverseny a nagyobbaknak, kerámiafoglalkoztató a kisebbeknek, akik ha nagyon ügyesek, rakuzhatnak is (ez egy japán kerámiaégetési metódus), netán oszlopfőt farigcsálhatnak, továbbá sakkozhatnak üvegfigurákkal, esetleg hallgathatják a mindig szellemes Berecz András pikáns ízekkel is bőven meghintett meséit.
 Tatai Sokadalom. Kolozsi László felvétele |
Falun nőttem föl, olyan helyen, ahol voltak még igazi mesélők, akik köré odagyűltek a gyerekek. Nemegyszer voltunk nem gyerekfülnek való mesék hallgatói: de ezeket a pajzán históriákat hallgattuk a legszívesebben, még akkor is, ha nem értettük, mit is jelent, hogy akkor van a legtöbb toll a tyúkon, ha rajta van a kakas. Berecz András az effajta vásárok meghatározó eleme. A kérdés most is, mint minden, hasonló jellegű hídi vásár, sokadalom, forgatag esetén: mi választja el a tönkölyt a búzától? Állítható-e, hogy ez a rendezvény színvonalas és igényes, és ha igen, miért?
Leginkább talán a kiállítók, a meghívottak árui határozzák meg, milyen színvonalú a vásár – hogy az inkább a szentendrei gagyisorhoz áll-e közelebb vagy a korondi főutcához -, s nem pedig a fellépők. A tataiak láthatóan mindent megtettek azért, hogy valóban csak minőség, valóban csak jó alapanyagokból készült, jó minőségű árú kerüljön a kis utcákba. (Egy helyen láttam csak „Megpróbáltam szex és alkohol nélkül élni, ez volt életem legnehezebb tíz perce”-jellegű feliratokkal ékített baseballsapkákat.) Semmi norvég mintás pulcsi, csak tiszta gyapjúból készült ruhák, kézzel szőtt terítők, tönkölybúzával tömött párnák, kézzel merített papírra magasnyomással nyomott térképek. (Trianon kísértete óhatatlanul bejár minden ilyen rendezvényt, de ezen már nem is bosszankodom…)
 Tatai Sokadalom. Kolozsi László felvétele |
Amire pedig végképp nem lehetett panasz: az ételek minősége – az Esterházyak kiskastélya mellett ökör forgott nyárson, ínycsiklandozó füstöt eregetve – illetve a hangulat (egy Opel Astra tövében kis együttes verbuválódott, két hegedűs kísért népdalokat éneklő lányokat, fonott kosarakban gyerekek forogtak és sivalkodtak, mások gólyalábon jártak, miközben az apukák csöndesen lakmározták a kacsasültet, tán épp arra gondolva, hogy vajon mi az éppen esedékes meccs eredménye…).