 Farkas Dóra terve |
A MOME Textil Tanszékének idei végzősei híven példázzák azt a kimagasló szakmai színvonalat, ahová az iskola segítségével el lehet jutni, ha a talpraesett hallgató (és persze az egyetem) az esetleges hátrányokból is előnyt kovácsol. Az iskola vitathatatlan érdeme, hogy Európában egyedülálló mesterségbeli és technikai tudást nyújt hallgatóinak. Az iparművészeti, tervezői szemléletmód kialakítása mellett azonban csak részlegesen képes arra, hogy a szorosabban vett divatipar kortárs folyamataiba, üzleti felépítésébe és működésébe bevezessen. Ehhez elsősorban működő, gyakornokokat befogadó, aktív divatiparra lenne szükség – ami ugye Magyarországon nemigen van. Mindazonáltal az iskola ezt a hiányt sikerrel pótolja azzal, hogy széleskörű nemzetközi kapcsolatai révén külföldi áthallgatási lehetőséget biztosít hallgatóinak.
A jelenleg végzős évfolyam munkáján a legapróbb részletekig menően kimutatható e kettősség haszna. A hallgatók túlnyomó többsége valamilyen ösztöndíj és/vagy áthallgatási lehetőség révén bejárta Európát, Helsinkitől Rómáig. Itthon szerzett mesterségbeli tudásukat szélesebb kortárs kontextusba helyezve találkozhattak azokkal az alapvető folyamatokkal, amelyek nemzetközi szinten működtetik az iparágat, aminek hazai kialakításában később maguk is részt vehetnek. Diploma-kiállításukat látva őszintén reméljük, hogy ezt közülük sokan meg fogják próbálni.
 Halasi Rita terve |
Például Szabó Éva vagy Halasi Rita, akik két különböző megközelítésből, de rendkívül cizellált játékossággal dolgozták fel a pesti flaszteren heverő urbánus témákat. Szabó Éva esetében mindez szó szerint értendő. Szürke alapú, kötött kollekciója az „UV Colors on Beton” címet viseli és valóban utcai referenciákat működtet, legalábbis bennünk. Az Üllői út Kálvin térhez közel eső részén, az egyik kapualj melletti járda betonjában kis, színes műanyag flamingót vehet észre a sétáló. Talán egy gyerek nyomta bele a még puha felületbe, hogy egy kis otthonos színt csempésszen az utcára. Akárhogyan is, Szabó Éva játékos kompozíciói ezt az intim pesti járdarészletet juttatták eszünkbe.
 Szabó Éva terve |
Halasi Rita nyomott anyagokon idézi fel a budapesti utcakép olyan jól ismert szereplőit, amilyen a zöldséges, a néni a buszmegállóban, vagy éppen az egészségünkre ivó kocsmai törzsvendég. A tipikus alakokhoz tipikus környezet és szlogen értékű mondatok is tartoznak, melyek egyedülálló módon jelenítik meg a tipikus pesti zsánerpillanatokat. A miniplakátnak is beillő grafikák pólókat, esernyőket, pénztárcákat, bikiniket díszítenek különleges szeretettel.
A különböző anyag és/vagy formavariációk közhelynek számító témáit idén dominánsan a letisztult színhasználat (túlnyomórészt fekete, kevés fehér kontraszttal), az origami költői formavilága és a konstruktivista megoldások jellemezték. Bányai Ildikó Inez két kiállított ruhájának anyag-struktúrái helyi értékük áthelyezésével hoznak létre izgalmas, egymással kölcsönhatásban működő kontrasztot. Hidasi Zsófia az anyagok összeillesztésének új utait keresi, amikor textilcsíkokat kapcsol össze irodai tűzőgéppel egyik ruhájának mellrészén. A szürke és fekete anyagokon merőlegesen végig zuhogó irattűző-eső egyszerre működik ékszerként és punk-goth idézetként.
 Mojzes Dóra terve (Zanin Éva felvételei) |
Bagdi Katalin kiállított öltözékei az előző két gyakorlat szintéziseként egyszerre problematizálják az anyag tulajdonságait és a konstrukció lehetőségeit. A tervező organikus szerkesztési elv működtetésével az anyagok természetes redőzöttségét megőrző különleges, fonásszerű technikával rendezi át a szabás és a varrás megszokott terepét. Mojzes Dóra a forma létrejöttének dinamikus ábrázolását hajtja végre futurisztikus kompozícióin, melyeket pikkelyszerűen rétegzett origamitechnikával épít fel.
A női szerep-jelmezektől az IKEA zsánerében alkotott skandináv anyagokon keresztül a polgári űrutazás formaruháinak páratlanul izgalmas megvalósulásáig terjedő munkák között akadnak komparatív művelődéstörténeti tanulmánynak beillő tervek is (pl. Szolga Zsófia Art Deco tanulmánya, amely a XX. századi modernség és az indián kultúrák találkozási pontjait veszi számba). Gyömörei Olga laza, szabadnapos (kötött) ruhatára kellemes átmenetet alakít ki a már-már konzervatív sportos értelemben vett kényelem és a könnyed, nőies megjelenés között. Zöld Diana ugyanakkor a nőiesség domináns, kicsit fétis, kicsit kokott, kicsit ironikus oldalát járja körbe, amikor fekete kesztyűkbe bújtatott kezeket applikál a potenciális simogatások és érintések helyeire.
Schön Edina, az Artista csoport egyik alapító tagja – aki idén szerezte meg korábbi, főiskolai oklevele mellé egyetemi fokozatát – 15 éve bizonyítja tehetségét és rátermettségét a szakma különböző szegmenseiben. Férfiruha-kollekciójában kiválóan ötvözi a kényelem és az élérevasalt elegancia elvárásait, ahogyan az úriszabászat letisztult vonalait árnyalatnyi lazasággal hígítja.
A teljesség igénye nélkül említett munkák a Textil Tanszék összes végzősének kollekcióival együtt megtekinthetők lesznek a Múzeumok Éjszakáján szervezett, MOME 2008 Diploma Divatbemutatón, az Iparművészeti Múzeumban.
A kiállítás 2008. június 28-ig volt megtekinthető.
A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.