Máthé Zsolt az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Némi késéssel nyílik a pécsi Bóbita Bábszínház Kamaratermének ajtaja, ahol egy közreműködő minden kedves nézőnek papírt és ceruzát ad a kezébe, jelezve, hogy „becsöngettek” s fáradjunk a helyünkre, mert kezdődik Máthé Zsolt estje, a szabadon választott Fakt, azaz fakultáció. Az előadás címe sokat sejtet. Sőt a Rap-tanóra alcímre gondolva körvonalazódni látszik „performansz” jellege is.
Elsötétül a terem – csupán a háttérben felállított kivetítő az egyetlen fényforrás –, és megszólal a rapzene, miközben a rendező-szövegíró Máthé Zsolt előlép a terem bal sarkába állított tanári asztal mögül, és rímes dalban „adja le” az immáron feszülten figyelő „diákoknak” a kémiaóra anyagát a Mengyelejev-féle periódusos rendszerről. Kezdetét veszi a képzeletbeli oktatás, majd következik a földrajz-, aztán a fizika óra: „Mi-mi-minden vízbe mártott test / Súlyából annyit veszt / Amennyi az általa kiszorított víz súlya / Víz súlya” – hangzik el rappelve Arkhimédesz törvénye.
Peregnek a képek, forog a nyelv, Máthé „tanár úr” ritmusra táncol, mígnem feltűnik egy öltönyös alak a színpadon, a „tanfelügyelő Úr”, aki ugyancsak rappelve zengi el felsőoktatással kapcsolatos véleményét, majd távozik. Következhet a testnevelésóra. Először arra gondolhatunk, hogy a mi kedves „tanár urunk” csendben a zenére fog táncolni. Ehelyett azonban főhősünk énekléstől kiszáradt torokkal kéri a zenei közreműködőt, hogy szerkezetén játsszon le egy ritmust, melyet nekünk, lelkes „diákoknak” a „dung-dung-csá” szavak folyamatos ismétlésével, valamint cipzárunk húzogatásával kell hűen visszaadnunk.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Miután „testnevelőnk” jól megmozgatta közönségét, az egészséges életmódot szem előtt tartva hívja fel figyelmünket a kábítószerek káros hatásaira, majd a magyarórával folytatódik a színházi tanóra-est, mely nem áll másból, mint néhány XX. századi magyar költő versének meg(rap)zenésítéséből, a versek között Pilinszky-refrénnel: „Alvó szegek a jéghideg homokban / Plakátmagányban ázó éjjelek / Égve hagytad a folyosón a villanyt / Ma ontják véremet.”
Az előadás szórakoztató, könnyed hangvételű, Máthé Zsolt és a többi szereplő kreativitása határtalan, a dalszövegek pedig kizárólag a különféle tantárgyak középiskolai tananyagát dolgozzák fel, melyek befogadását segítik a háttérben lévő kivetítőn megjelenő képek. Díszlet gyanánt egy asztal és kivetítő szolgál.
Máthé Zsolt. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Természetesen egy valamirevaló tanórához – még ha képzelt is – hozzá tartozik a feleltetés, amit hál’ Istennek a rendező-tanár úr sem feledett beépíteni a feszített tempójú óramenetbe. A két „felelő”, Szabó és M. Nagy, a nemtörődöm és az eminens figurák megtestesítőinek (rap)feleléséből átalakuló szópárbaja találó megoldás, melynek ironikus és egyben szomorú summázata – a diploma nem gyógyír az élet adta problémákra, és manapság a nem hozzáértő a leghozzáértőbb – utalás a mai viszonyokra.
Ám nincs vége a tanítási napnak, hiszen végső megmérettetésként hátra van a matematikaóra, ahol a közönségnek a kapott papír egyik oldalán lévő másodfokú egyenletet kell megoldania mindössze öt perc alatt. Súgás-búgás hallatszik, akár egy valódi tanórán, a közönség tagjai egymást kérdezgetve próbálnak közelebb jutni a megoldáshoz. Öt perc elteltével Máthé Zsolt közli velünk az egyenlet két lehetséges megoldását: 1.) x = 1 2.) 42. A negyvenkettes számról eszünkbe jut Douglas Adams regényében, a Galaxis útikalauz stopposoknak címűben az élet értelmére adott válasz.