Murai András - Tóth Eszter Zsófia: Szex és szocializmus
2014.07.08.

Szex és szocializmus – egyenként is olyan témák, amikkel bármit el lehet adni, például könyvet mindenképpen. Párosítva pedig bombasiker. De vajon meg lehet-e bízni egy olyan kiadványban, amely egy ország negyven-ötvenévnyi szexualitását szellős százhatvan oldalon kívánja meg elintézni? TOROCZKAY ANDRÁS RECENZIÓJA.

Volt szexualitás és volt szocializmus (vagy kommunizmus?), ez tény, például én is a Kádár-kori szocializmusban konkretizálódott szexualitás végterméke volnék. Ráadásul az én szexualitásomat is jelentősen meghatározta a szocializmus, hiszen a szexualitás a gyerekkorban kezdődik, hogy milyen témákat hall az ember, mikkel találkozhat. Ha pedig még mélyebbre ásunk, nemcsak a nyolcvanas évek prüdériája hatott rám, hanem szüleim és az őket megelőző generációk szexualitása is. A sor természetesen Ádámig és Éváig folytatható volna. 


Nehezen dönthető el, melyik nemzedék szexualitása egészségtelenebb. Például a hatvanas-hetvenes évek szexuális forradalma és a diktatúra vaskalapos törvényeinek és álszent közerkölcseinek diktálta bizarr koktélja, amikor abortuszbizottság elé kellett állni, amikor a homoszexualitást börtönnel büntették, vagy amikor nyugat-német kábeladók videóra felvett erotikus műsorait vetítették a TSZ-ek klubszobájában egymásnak sörhabos bajszú, nemződühtől fújtató apáink. Vagy a mai fiatalokra - így rám is - zúduló minőségi ingyen pornó, ahol bármi, de tényleg bármi egy gombnyomásnyira van, és a fogyasztói társadalom felől érkező szexuális ingeráradat hatására gyerekek próbálják megvalósítani a filmeken látottakat. Nehezen dönthető el, melyik a rosszabb: az utcán való csókolózáson felháborodni (szemforgatón mandulaműtétet emlegetve), és az autó- és lakásigénylésnél előnyösebb pozíciók miatt, meg mert ez a társadalmi elvárás (szocialista közerkölcs), fiatalon összeházasodni és leélni az életet orgazmus nélkül. Vagy éppen az, hogy a tizenöt éves lányunk a mélytorok-technikát igyekszik elsajátítani a Bank diszkó mosdójában (jó esetben a mosdóban).

A könyv tehát hátborzongatóan érdekes is lehetne, de nem az. A legbosszantóbb benne, hogy a kinézete elég dögös (egy Balaton parti strandoló hölgy fekete-fehér fotón, valamint a szexualitásra és a kommunizmusra vagy szocializmusra utaló vörös szín), a lehetőség ott van benne. De nagyjából így képzelek el egy Gergely Robi koncert utáni, rosszul sikerült egyéjszakás kalandot, ahol a magát kellető partnerről az esemény megtörténte helyett kiderül, hogy valójában szociológushallgató és csak beszélgetni szeretne a nem túl lelkesen végzett pettingelés után. Esetleg meghallgatni egy MC Hammer bakelitet.

Sokat ígér ez a könyv: nudista strandot, NDK-s turista lányokat, botrányos szépségkirálynő-választásokat, meg amit hozzáképzelünk, szakadó nejlonharisnyát SZOT-üdülőkben, igazi farmerbe bújtatott férfitest tapogatását. Szóval azt, hogy lerántja végre a leplet apáink és anyáink (vagy szomszédunk) genitáliával kapcsolatos szokásairól, mocskos fantáziájáról. Amit nem is biztos, hogy akarunk tudni. Ehelyett egy mindenképpen tisztességesen megírt szociológia-szakdolgozatot kapunk profi dizájnnal, aminél (már bocsánat) ezerszer többet tudunk meg a korszakról, ha az érintetteket néhány sör után mi magunk megkérdezzük, és azt, amit mondanak, ízlés szerint osztjuk vagy szorozzuk tízzel, vagy bátran beütjük a hívószavakat az internet tetszőleges keresőjébe.
 
Ha a Szex és szocializmus tanulmánykötetként volna olvasásra kínálva, akkor is kérdés lenne: jó ötlet-e egy olyan fejezettel nyitni, amelynek már a címe is lelombozó: Abortuszdiskurzusok és népesedéspolitikai viták a Kádár-korszakban. Hát ennél azért biztosan szexibb volt az a korszak. A könyv a közepe felétől válik izgalmasabbá, egyrészt mert olyan témákkal foglalkozik, amik egész egyszerűen önmagukban izgalmasabbak, mint az abortusz-statisztikák, a házasodás előtt álló tinik levelezése vagy a népesedési viták, esetleg a női egyenjogúság, amik persze fontosak, de újságírói bravúr kell hozzájuk.

Ezzel szemben a prostitúció mindennapjai a szocializmusban, a 85-ös első országos szépségverseny és hisztérikus fogadtatása, vagy a Kádár-korban devianciának tartott homoszexualitás filmes ábrázolása és fogadtatása, netán a korabeli média szexualitással kapcsolatos lefokozó gesztusai olyan témák, amik maguktól működnek. Viszont ez a piros könyv csak bele-belekap mindegyikbe. Még egy dolog: ha ráírjuk a fülszövegre, hogy sok fénykép az 2014-ben, a szélessávú internet és a Fortepan korában legyen valóban sok fénykép, ne hatvanöt apró, fekete-fehér fénykép, hanem tényleg sok, színes, szagos. 
  
Látjuk, a kötettel elsősorban a pozicionálása és a szerkesztése a baj. Vagyis, hogy mit ígér a kiadó és mit kapunk tőle valójában. Az Ifjúsági Magazin és a Nők Lapja szemlézése érdekes, ahogy a korabeli szak-, illetve riportkönyvek összevetése is, vagy az is fontos, hogy tudjuk, mi volt a korabeli elvárás, mi számított ideálisan erkölcsösnek, mi nem a hatalom és az átlagember szerint. Viszont pusztán csak ezekből valójában mit is tudunk meg az akkori erkölcsökről? Keveset. Amit akkor a hatalom vagy az átlagember öncenzúrája megoszthatónak, prezentálhatónak, ildomosnak gondolt. Egy következő kiadványnak talán érdemes lenne ennél mélyebbre ásni a témában. Vevők mindig lesznek rá. 

Szerzők: Murai András - Tóth Eszter Zsófia, Cím: Szex és szocializmus, Kiadó: Libri Kiadó, Kiadás éve: 2014, Terjedelem: 224 oldal, Ár: 3990 Ft