Az idei szezon egyik favoritja nálam a puhakötésű Büdöss úr David Walliamstől. 247 oldal, jó nagy betűkkel, szellősen. Sűrűn legfeljebb 190 lenne. 2990 forint. A nyolcéves lányommal egy hét alatt végeztük ki, estimese-olvasás keretében. Negyedikes unokaöcsém 2 nap alatt falta be. De hát semmivel sem rosszabb a Kolibri Kiadó további három ”Walliams”-e:  az angol komikus-színész-tévés-műsorvezető-gyerekkönyvszerző Gengszter nagyija, Milliárdos fiúja és Patkányburgere sem. Egy igazán „olvasós” gyereknek cakli-pakli két hét az egész. A szüleinek 12 ezer forint. Nem mintha nem érné meg, a könyvek elképesztőek. Végigkuncogjuk a gyerekkel (angol humor, szókimondó, intelligens, fanyar, néha kicsit zavarba ejtő, sosem nyálas), a végén meg azt sem tudjuk, hogy nyeldekeljünk, hogy ne fulladjon hangos bömbölésbe az estimesézés. Ezek a könyvek nem dédelgetősek. Alapvetően szomorú gyerekekről szólnak. Meg hülye felnőttekről. Rengeteg hülye felnőtt berögződésről, mániáról. Jól megkapjuk estéről-estére, mennyire nem látjuk a fától az erdőt. És hogy a gyerekeink nemcsak akkor boldogtalanok, ha ezt szóvá teszik, hanem titokban is. A Büdöss úrban a dundi, népszerűtlen és anyukája által is folyton cseszegetett főszereplő kislány egy rémesen bűzlő hajléktalannal barátkozik össze, aki felborítja az egész család életét, miután megfürdött a kacsaszagú kerti tóban. A magyar szülő képtelen nem Józsefváros kivételes szociális érzékkel megáldott polgármesterére gondolni oldalról-oldalra, ennek ellenére a gyereknek igyekszik nem Kocsismáté-parabola keretében magyarázni krízishelyzetekről, empátiáról, szolidaritásról, ha egyáltalán magyaráznia kell. De szerencsére inkább nem. A gyerek magától nevet és sír, amikor kell.

Állatmesék az emberről

Hasonlókért szeretnivaló a kiadó másik telitalálata, a Timo Parvela és Virpi Talvitie szerzőpáros Miú és Vau című kötete, pontosabban annak friss második része, a Miú, Vau és a hatalmas hógolyó. Nem lehet megmondani, hogy ezek a könyvek hány éveseknek készültek. Olyan hattól százig. Egy macskáról és egy kutyáról van bennük szó, akik élettársak. Ha volna csillagjegyük, Miú skorpió lenne, Vaú rák. Ha női magazinban kellene jellemezni őket, azt mondanám, hogy Miú egy (sokszor méltányolhatóan széplelkű) hisztérika, Vaú egy kutyabőrbe bújt buddhista. Vagy nagymama. Konfliktusos együttélésük könyve vegytiszta életbölcselet. Házassági tanácsadáson osztogatnám, pedagógusoknak kötelezővé tenném, gyerekeknek ballagó tarisznyába csúsztatnám. Hogy mindig tudjanak veszíteni, megbocsátani. Kérni, belátni, megegyezni és kicsúfoltan sem összetörni. Alkalom adtán lemondani a világ legszebb paradicsomáról és hinni abban, hogy ha nagyon akarják, el tudnak biciklizni a holdig.

Még nem, már nem

Szerencsére a magyar kiadók egyre többet gondolnak a kamaszokra meg a kiskamaszokra is. Néhány évtizeddel ezelőtt még nagyjából a közül választhatott egy tizenéves, hogy nekiveselkedik a jókaiknak, gárdonyiknak, molnárferenceknek, vernéknek, később esetleg nemeréknek, vagy nagy lélegzetet véve egyből a mesekönyvekről egyből a felnőtt dolgokra vált. Ma azt sem tudják a kiadók, hogy szólítsák meg a saját nyelvükön a saját témáikkal a felső tagozatos, kisgimnazista korosztályt. Az egyik úttörő ebben a kategóriában a Móra volt Tabu-sorozatával, amelyben drogról, iskolai erőszakról, pedofíliáról, tanár-diák szerelemről, fogyatékosságról, kirekesztésről, identitáskeresésről beszéltek magyar és külföldi szerzők. Aztán van egy máshogy elgondolkodtató sorozata a Mórának, valamivel fiatalabbaknak. A francia Timothée de Fombelle történelmi kalandregényein, a Vango-könyveken kívül Ágrólszakadt Tóbiás elképesztően összetett, mégsem emészthetetlen történetei, amelyek egyébként egy fakoronányira szabott miniuniverzumban zajlanak. Most pedig itt van ugyanettől a szerzőtől – a fesztiválra időzített – Ábrándok könyvtára. Ebben a főszereplő Viktória életébe egyszer csak beköltöznek a regényhősök, idővel kibogozhatatlanná válik, mi az igazi és mi az igazibb.

Ifjúsági katagóriában a Kolibri a könyvfesztre a norvég Arne Svingen regényét, a Magas Cé és jobbhorgot ütemezte be (minél több skandináv szerzőt jelentetnek meg az utóbbi években a hazai kiadók, annál szókimondóbb, életszagúbb és szentimentalizmust nélkülözően érzelmesebb lesz a magyar nyelven elérhető gyerekirodalmi kínálat). A Pagony ifjúsági kiadója, a Tilos az Á a Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea kvartett 12 éven felülieknek szóló Időfutár-sorozatának harmadik részét jelentette meg most. Egy egészen rendkívüli szerelmes regénnyel együtt: a Duett hamis hangokra a belga Bart Moyeyaert 16(!) éves korában írt love storyja.

Szeleburdi

Ne ragadjunk le annál a pontnál, hogy háromezer alatt kapható-e még gyerekkönyv (nem nagyon), és semmiképpen ne induljunk ki abból, hogy minden gyerek gyorsolvasó. A Manó könyvek a fesztiválra is adott ki Állati kalandok sorozatából, ami egyébként pont a megfizethető és megfizetésre érdemes kategória. A szeleburdi szurikátákon és a mosómedvéken kívül többek között a 75 tuti tipp kezdő és haladó túlélőknek című kézikönyvvel rukkoltak elő. Ez utóbbit sok jószándékkal sem hívhatnánk szépirodalomnak, viszont aki gyakorló szülőként hajlandó és képes még egy kicsit visszapörgetni az időt, az belátja, hogy van az a kamaszkor, amikor semmi más nem érdekeli az embert, csak a srácok (csajok), a menő cuccok meg az úgynevezett cikidolgok. Ez idő tájt két dolog fix. Hogy a hogy suli „fúúúj”, apáék meg hülyék. Hüjék. Ezt a könyvet nem is művelődni olvassa a gyerek, hanem mert olvasni jó, főleg ilyen titkos, mégis kimondott dolgokról, így aztán olvassa vécén, villamoson és pad alatt (is).

Őrzők