Prizma Impro Bajnokság. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Ha azonban improvizációs feladatként szerepel, azaz a repülő vízi járműben nyüzsgő kígyószerű halak érzékletes képével operáló hangsornak több rögtönzött jelenetben kell kötelezően elhangoznia, akkor máris szembesít a színházművészet egyik apró, de korántsem lényegtelen csodájával, nevezetesen, hogy egy mondat jelentése mennyire más és más lehet, attól függően, hogy milyen színházi kontextusban tűnik fel.

A lehetőségek tárháza tulajdonképpen végtelen, Pécsett a mondat egyrészt rövid eseménysorba ékelődik, ahol valaki igénybe akar venni több járművet is, de mindegyik foglalt, mert hemzsegnek bennük a különböző élőlények, másrészt a mondat köré egyszerre költői és abszurd hangulat épül, bármiféle realitás nélkül. Az Ifi Géniusz rendezvénysorozat Prizma elnevezésű improvizációs bajnokságán az eszköz nélküli, csupán a játszók és a nézők közös fantáziájára épülő, gyorsreagálású színházi forma kerül terítékre a Dante Café kerthelyiségében, a békés délutáni italozgatásukat végző vendégek és az egybegyűlt érdeklődők előtt.

Keserű Imre a Prizma Impro Bajnokságon. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Négy színes társaság verseng: a program kiírása szerint a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának és a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek a színinövendékeiből verbuválódott Kék Actek, Sárga Répák, Fekete Tábeszek és Piros Pandák csapata. A versenybíró és játékmester szerepében a neves színházi pedagógus, Keserű Imre tartja kézben az eseményeket. A versenyzőknek bemutatkozásként 20 szótagos, távol-keleti stílben elővezetett versikével kell előrukkolniuk, így születhetnek olyan pompás haikuk, mint például az egyik sárga lány önvallomása: „Én is természeti képet akartam találni, nem sikerült, nevem: Bokor Ág-nes”.

További feladatként a csapatoknak egy-egy meghatározott címre és műfajra kell jelenetecskéket rögtönözniük, s amíg két csapat felkészül, addig „agymenésként” a másik két csapat egy-egy tagja mutat be gondolkodási idő nélkül rövid etűdöket a porondmester által bedobott szavakra és kifejezésekre. A döntéseket, hogy melyik jelenet volt a jobb, vagy melyik színész „agymenése” volt tetszetősebb, a közönség hozza az előzetesen kiosztott, hurkapálcákra ragasztott színes téglalapocskák megfelelő oldalának a szavazatszámlálók felé fordításával.

Prizma Impro Bajnokság. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Az első forduló utáni szusszanásnyi szünetben a nézők egyébként maguk is írhatnak ötleteket cím, műfaj, stílus és mondat kategóriákban, melyeket aztán a második részben versenyfeladatként használnak fel. Ki is derül, hogy a közönség agymenésben korántsem marad el a játszók mögött. Az itt már hosszabb jelenetek között szerepel videoklip, Parti Nagy-féle huszerett, rockopera, fizikai színház és balett, hogy csak párat említsünk a műfajok közül.

A „Hannibal ante portas” mondatnak állásinterjún kell elhangoznia, s a szereplők közt nem csak az Alpok havas gerincét elefántháton átszelő pun hadvezér tűnik fel, hanem a Bárányok hallgatnak joviális pszichopatája is. A legszellemesebb talán egy Krétakör-hommage, amelyben a Feketeország cifra nyelvi találékonysággal telitűzdelt, obszcén villanyszerelős jelenetének kell lezajlania, ám kedves, szelíd és szeretetteljes hangütésben.

Prizma Impro Bajnokság. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Az olykor suta, néha fantáziátlan pillanatok nagyszerű, erőteljes és kellőképpen ironikus vagy éppen vérbőn komikus mozzanatokkal váltakoznak. A színészi teljesítmény meglehetősen egyenetlen, mondhatnánk igazságtalanul, ha kiérlelt és gazdag művészi alakításokat várnánk. Csakhogy az improvizálásban óriási súllyal esik latba mindenekelőtt a bátorság, a merészség, hogy valaki ne féltse magát, inkább legyen vállaltan rossz. Másként rögtönözni aligha lehet, mint bevállalósan, nem félve semmitől, arról nem beszélve, hogy a rögtönzés technikáját is tanulni kell. Hogy pedig a bátor improvizálás színpadi formája hová vezethet, álljon itt a színháztörténetből néhány kiragadott példa: erre épült a commedia dell’arte, s olyan egyéniségek hangsúlyozták jelentőségét, mint Sztanyiszlavszkij, Grotowski, Brook és még sokan mások. S bár talán az ifjú versengők szeme előtt nem e nagy elődök példája lebeg, hanem a játék és a verseny öröme, elnyerik méltó jutalmukat: slájm, azaz zöld díj jut a pirosaknak, bronz a kékeknek, ezüst a feketéknek, arany pedig a sárgáknak.