Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GYERE KI AZ IRTÁSRA

Helen Edmundson: Irtás / Forte Társulat, Szkéné
2014. márc. 4.
Az irtás egy földdarab, ami folyamattá lényegül és végbemegy a testen és a lelken, mindenen, ami él és érez, mindenen, ami majd meg fog halni. Az irtás a lét és a nemlét közötti földdarab. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Andrássy Máté
Ostorházi Bernadett, Andrássy Máté és Nagy Norbert

1652-t írunk, az angol hatalom teljes testsúlyával nehezedik rá Írországra, Cromwellnek földekre van szüksége, hogy kifizesse embereit, akik a polgárháborúban győzelemre segítették. Az írek pedig nem emberek, hanem farkasok, boszorkányok, egyértelmű tehát, hogy az ő földjeiket kell megkaparintani. Egy ilyen helyzetben a legkézenfekvőbb megoldás a deportálás: Indiába, Connaughba, túlélik vagy sem, nem fontos, aki ellenáll, azt meggyilkolják. Ez volt az írek holokausztja, ha úgy tetszik.

Boldognak lenni itt nem lehet, már akkor tudjuk, amikor Antal Csaba díszletére és Benedek Mari jelmezeire pillantunk, arra a rettentő sötétre és gyászra, amely már az előadás első perceiben megjelenik. Jobboldalt teletömött, fehér zsákokból álló barikád, Robert Preston (Andrássy Máté) birtoka, a ház népe bujkál mögötte. Jobboldalt életnagyságú gumifarkasok, közülük lép ki az ír, királypárti lázadó, Pierce Kinsellagh (Kádas József), és már világos, de később még világosabb lesz, a farkasok írek, de nem veszélyesek, hiszen tehetetlen bábok csak. Mikor először látjuk az angol kormányzót (Krisztik Csaba) és a kitelepítési főbiztost (Fehér László e.h.), akkor ezekkel a farkasokkal harcolnak, de harcuk egyoldalú és erőszakos: egyikük a magasba emeli a gumiállatot, másikuk nekifutásból hatalmasat ugrik, és elrúgja, elüti azt. Akkor még a farkasok morognak, de a későbbi jelenetekben már ez is megszűnik, Krisztik diadalittasan áll a tehetetlen állatok hátán, jelezve, hogy végleg legyőzte őket.

Krisztik Csaba
Krisztik Csaba

Szép lassan azonban az emberből bújik ki az állat, de nemcsak úgy előugrik, hanem árnyaltan, személyre szabottan, a végeredmény mégis ugyanaz. Az első áldozat Killian (Földeáki Nóra), a ház úrnőjének, Madeleine Prestonnak ír társalkodónője és barátnője. Killian egyébként önmagában nem létező figura, minden tette, szava, mozdulata csakis Madeleine-hez fűződő kapcsolatában értelmezhető. Mikor Madeleine játékból a fejére teszi ajándékba kapott fátylát, Killian idegesen bújik ki alóla, hiszen őszintén, önzetlenül szerelmes Madeleine-be. Szerelme akkor is mozdíthatatlan és igaz marad, amikor erőszakosan elhurcolják az angolok, hogy egy hajón Indiába vigyék. Ez a széthullás első pillanata egyébként, a barikád zsákjait hatalmas szőnyegként a földre terítik a szereplők, majd Fehér László emelgeti Födeláki Nórát, többször fölhöz vágja a zsákokon. Mikor Madeleine megtalálja barátnőjét, belőle már csak egy remegő, törékeny test marad, fedetlen mellel, akit meggyaláztak, bemocskoltak, csak lelke marad az utolsókig rendületlen, nem hagyja, hogy szerelme kiszabadítsa, s ezzel veszélybe sodorja saját magát.

Rettentő tehetetlenségében Madeleine-ből is kiszabadul az állat. Az előadás elején még őszinte, szerető házaspárként látjuk őket Prestonnal, nézeteltéréseik vannak, de képesek kompromisszumokat kötni egymással. A Killianért folytatott harc közben viszont egymás ellenségeivé lesznek, a nő túl bátor, a férj önző és gyáva, vagy a nő felelőtlen, vakmerő, és nem érti meg, amit a férfi igen, az angol megszállókkal szembefordulni öngyilkossághoz, sőt saját gyerekük halálához vezethet. Madelein ruháját letépi, és fedetlen mellel, olyan erővel üt egy kézi dobot, hogy minden ütésnél úgy tűnik, kiugrik a szíve a helyéről.

Zarnóczay Gizella és Andrássy Máté
Zarnóczai Gizella, Pallag Márton és Andrássy Máté. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

Andrássy Máté Prestonja roppant ellentmondásos figura: magas, erős teste vizuálisan kiemelkedik a többiek közül, jelleme viszont mindközt a leggyengébb, túlzott simulékonysága, a hatalomtól való rettegése árulóvá változtatja. Állattá a bírósági jelenet alatt válik, ahol megvádolja feleségét, hogy bőrét és gyermekét megmentse, ő is letépi ruhája felső részét, a földre ereszkedik, s minden kimondott mondata után a zsákokból földre szórt vastag, földtengerbe fúrja fejét.

A rendezett barikád pedig eltűnt, a zsákokból kiszórt földből kietlen pusztaság lett, irtás, ahogy a lelkekből is. Horváth Csaba rendezése mélyen és megrendítően számolja fel a civilizáció utolsó darabkáit. Fentről a halvány fényben két csíkban pereg lefelé a föld, akár egy homokórában, ami a szereplők izzadt arcára tapad, így lesznek a talpuk alatt lévő földdel egylényegűvé. Az előadás végén Preston és Madeleine az irtáson találkoznak, szinte teljesen meztelenül, koszosan. A nő hírt ad a férfinak arról, hogy gyermekük halott, s hogy ettől ő megnyugodott. A férfi nem érti, amit a nő már megértett, a gyermek torzszülött, (nem véletlen, hogy felnőtt színész játssza: Nagy Norbert e.h.), aki ellenségek szerelméből született, és ezért már születése pillanatában halálra volt ítélve. Nincs visszaút, elszakad az utolsó kapocs férj és feleség között, semmi lehetősség nem maradt a békére.

Az Irtás utolsó pillanataiban a földszőnyeg alatt lélegző testet látunk, szívdobogás hangjait halljuk. A föld lélegzik, a föld szíve dobog, vagy valaki élve el van benne temetve, az örökkévalóságig szenved majd, esetleg meghal.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek