Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ÉLET HALLATLAN REZGÉSEI

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó
2014. febr. 5.
Szécsi Noémi Gondolatolvasója a Nyughatatlanok folytatása, a tervezett trilógia második része. Bárdy Fülöp fejlődésregénye, a süketség XIX. századvégi karrierje egy hallatlan Európában. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA.
Szécsi Noémi Gondolatolvasó című regénye, a Nyughatatlanok folytatása, amelyben a korábban megismert Bárdy família második generációjának viszontagságos élete vehető szemügyre egy tizenkilenc éves férfi elmondása alapján. A testi fogyatékos fiú keresi az otthont, a nyelv által való megértettséget, elmondhatóságot, továbbadhatóságot, az identitást és a szerelmet a lebontott XIX. századi családmodell forgácsai között.  

SzecsiNoemi Gondolatolvaso

Bárdy Fülöp egy alkonyzónába hullott mag. Nem pusztán azért, mert családja életvitele (bujdosás, állandó utazások) nem tette lehetővé, hogy bárhol is gyökeret eresszen, hanem mert testi fogyatékossága akadályozza a többséget abban, hogy befogadja őt – „Az öcsém hall. Az öcsém az ő fajtájuk.” [71. o.] A Nyughatatlanokban Fábián által diagnosztizált süketsége elválasztja, ugyanakkor meg is menti – „Ebben a házban áldás süketnek lenni.” [85. o.], jelenti ki Bárdy Rudolf – családjától. Az elvált szülők még nehezebben tudnak úrrá lenni otthontalanságukon, mégis múltjukba kapaszkodva igyekeznek fenntarthatóvá tenni a jelent, majd elfogadhatóvá kovácsolni a jövőt. A kisgyermekkor anyai védelméből, odafigyeléséből és gondoskodásából eltávolítva Fülöp megkezdi életútját a XIX. századvégi Európában.
A főhős, egyben narrátor is, igyekszik bizalmi viszonyt kiépíteni az olvasóval, mint egy testvérrel. Más tulajdonnévvel illetni az embereket, így utalni rájuk történetmondás folyamán, megteremteni a közösségérzést az olvasóval, amit csak néhány szereplőjével él meg a regényből. Egy teljesen privát nyelvvel oldja fel Szécsi Noémi az előző kötet nyelvsokaságát. Fülöp stílusa, korlátozott fizikai adottságai révén, az események elmondásakor a tompítottól a gyermeki rácsodálkozáson át a metsző vulgaritásig terjed. Ugyanakkor nem szembesül Tristram Shandy problémájával, hogy a múltból előrehaladva a jelen felé soha nem éri utol magát a mesélésben, időrendet tartva, ha hézagosan, néhány történést elnyelve, de a múlt elbeszélését csatlakoztatja saját jelenéhez. Míg az előző kötetben a múlt történelmi horderejű események állandóan újraélt sorozata volt, hatása ugyanakkor nem volt észlelhető a jelenen, mint egy Jane Austen regényben, addig a Gondolatolvasóban mindezeket a pohár fenekére száműzik, a történelem alakítója lesz a jelennek, mint Charles Dickensnél.
A trilógia első részében megismert unaloműző okkult tevékenységek nem tolakodnak előtérbe, Fülöp nem érzi fontosnak megemlíteni őket, azonban jóslatok bukkannak felszínre, meghökkentő párhuzamok fedezhetőek fel a regénybeli állatok és emberek között szexualitás tekintetében, a szöveg tehát megőrzi misztikus jellegét, sőt tovább is mélyül. Az asztaltáncoltatások már-már a homályba vesznek, átveszi helyüket a párizsi dekadencia világa és a különböző parafíliák: fetisizmus – „[…] a férfi kéjtől fennakadt szemmel […] dőlt a karosszék háttámlájának. A nő […] a lába előtt térdelt. […] egy pillanatra felemelte a fejét. Ajka, nyelve meg az orra hegye cipőkrémtől feketéllett.” [218-219. o.] és a voyerizmus – „Mielőtt kilépett volna a szobából, nyomatékosan megállt az ajtókilincs előtt, és félretolta a kulcslyukat takaró lapocskát. Hüvelykujját a lyukra illesztette, majd könnyedén visszatolta a  rézlapot. […] Várják az élményt, és én is azt várom. Bertrand nekem is ad tíz percet, hogy megszentségtelenítsem az imazsámolyt.” [140-141. o., 142. o.]

A gyerekek felnőttek, a XIX században fontos, milyen férfi és női szerepeket láttak maguk előtt. Mindkét nem esetében három szerepkör rajzolódik ki: anya vagy apa, szerető, illetve példakép. Fülöp szorosan kötődik anyjához, bár a család nemlétező egységét, a három gyerek és Aimee, határozottan elutasítja. Mind nővére franciás színházban való szélhámoskodása, mind anyja hideg skót presbiterianizmusa, mind pedig öccse angolos különállása idegenül hat számára. Apja magyar lobbanékonyságát némely esetben üdvözli. Azonban a minták közül egyiket sem érzi magáénak. Apjától mégis ellesett egyet s mást, amit férfiasnak ítélt: „Apámat mindig dohányozni láttam, ezért a szememben a pipa, szivar és cigaretta a férfiasság kellékévé lett.” [164.o.] Férfi szerepkörben Bárdy Rudolf semmi pozitívat nem mutat fia irányába, ugyanakkor megőrzi helyét családfőként, ellentétben Aval, siket intézetbeli mentorával és Szakállal, aki Ligetesen volt Fülöp tanítója. Előbbit apaként kell elfogadnia, utóbbi kettőre pedig példaképként tekint. Egyetlen férfi karakter van még, aki Fülöp számára szimpatikus, Bertrandé. Tőle potenciáját irigyli Fülöp. A női szerepkör döntőbben esik latba Fülöp életében, akár Nizza esetében – „Csupa nőszemélyből álló háztartás volt a miénk. A vén sánta kertészt leszámítva […] én voltam a férfinem legidősebb képviselője,” [51.o.], akár Skócia esetében – „Sehol egy férfi vagy a nyoma. […] A férjek és apák bizonyára csupán felesleges akadályt jelentettek. Mintha anyai ágon hímnős csigák nemzetségéből származtunk volna.” [183. o.] Szerető szerepben Lola, egy kiszolgált perdita lesz, a szerelmet Bébé, egy Almássy lány személyében találja meg Fülöp, akinek nőisége szintén megkérdőjelezhető, házassági ajánlattal pedig Levendula, egy nálánál idősebb nő jelentkezik, akit a siket intézetben tanít. Nővére Matild, vagyis Tita, ahogy Fülöp nevezi, kivételezett helyzetben van. Fülöp fiatalabb, mégis bátyjaként viselkedik, apja utasítására, mindent megtesz, amit a lány kér.
A cím kétszer is megjelenik a regényben, először Fülöp anyja nevezi fiát angolul gondolatolvasónak, másodszor a siketek intézetében választja Fülöp saját névjelnek a Gondolatolvasót. A tompított, visszatartott, rébuszokat rejtegető fejlődésregény Fülöp életéből mindössze egy szeletet szolgál fel, ami lehetett volna több is. Az angolszász kikacsintások (Martha’s Vineyard, a nagynéni dickensi karaktere), az irodalmi megoldások (Fülöp közösségbe oltása az olvasóval), a bábeli állapotok félresöprése (Fülöp süketsége), a generációváltás (Aimee és Rudolf ritkán lépnek előtérbe), a kevesebb, de közelebb hozott helyszín (Nizza, Ligetes, Budapest, Párizs, Skócia) mind-mind jót tett a szövegnek, néhol mégis a szociológiai kalandozások, Tita színházi élete, a siketek intézetében játszódó történetszál néhány epizódja (Fülöp barátjának kalandja egy diákja anyjával), a látszólag elvarratlan történetszál a házassági ajánlattal, illetve a skóciai nyaralás inkább idilli kép, amik megállítva mind-mind fékezik és túlfűszerezik a történetet.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek